Mire figyeljünk? Minden esetben meg kell vizsgálni, hogy adott talajon mely növények termesztése lehet rentábilis, illetve mennyire egészséges, ellenálló növényállomány kialakulása valósítható meg. Természetesen a szántóföldi növények valamint a szabadföldi zöldségnövények a legjobb terméseredményeket a középkötött, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású csernozjom és erdőtalajokon, valamint a réti talajokon, meszes öntéstalajokon érik el - írja a NAK.

Filléres trükkök, amik tényleg működnek: így turbózzák fel a növényeket a profik

Ezekkel nem lőhetünk mellé.

De nem mindenki rendelkezhet optimális talajviszonyokkal, ott érdemes átgondolni a szokásokat, s odaillő növényeket kell termeszteni. Bizonyos növényfajok termeszthetők humuszos homoktalajokon is (pl. rozs, cirok, csillagfürt, somkóró, szarvaskerep, évelőrozs). Fontos az is, hogy a tervezett termésmennyiséget és a jó minőséget csak harmonikus, szakszerű tápanyag-utánpótlással érhetjük el. A feleslegben kiadott hatóanyag, pedig csak a költséget növeli. Érdemes a jövedelem maximumra törekedni, s nem a maximális hozamra.

A károsítók elterjedésének megakadályozása a gépek, berendezések, öntözőcsatornák rendszeres tisztításával

A talajművelő eszközök rendszeres tisztítása táblaváltáskor elengedhetetlen. Ugyancsak fontos a terménytárolás során a termény mozgatására használt gépek, illetve a szárítás és tisztítás során keletkezett károsítókkal fertőzött rostaalj megfelelő kezelése annak érdekében is, hogy a kórokozókat ne vigyük át egyik helyről a másikra, magunknak nagyobb kárt okozva. A permetezés során, majd annak befejezése után maradéktalanul be kell tartani a növényvédelmi higiéné előírásait, a felszíni és a felszín alatti vizek védelmét (szélsebesség, a védősávok betartása, a gépek mosásához használt vizet megfelelő kezelése stb.). 

Sokan hibáznak a gyümölcsfák metszésekor: ezeket rontják el a legtöbben

Hasznos tanácsok a gyümölcsösök tél végi, tavaszi metszéséhez.

A károsítók természetes ellenségeinek védelme 

A gyomnövények, kártevők és kórokozók természetes ellenségeinek. Az integrált növénytermesztési rendszer nem tekinti céljának a károsítók teljes kiirtását, hanem a gazdasági kártételi küszöb szint alatti tartására törekszik, s ennek érdekében előtérbe helyezi azokat az eszközöket melyek által minél kevésebb növényvédőszer alkalmazása válik szükségessé. Az elvek szerint előnyben kell részesíteni az agrotechnikai, biológiai és biotechnológiai védekezési módszereket a kémiai növényvédelemmel szemben. Prioritást kell adni a természetes ellenségek, technológiák alkalmazásának, természetes ellenségek védelmének, s munkájuk elősegítésének. 

A kártevő állatok esetében is alkalmazzunk megelőző jellegű agrotechnikai megoldásokat, pl. a tarló tisztán, gyommentesen tartása, mellyel pl. egyes kártevők betelepedését eleve meg lehet akadályozni. Ennek hiányában törekedni kell a célzott, rajzáshoz igazított védekezésre, mely során lehetőleg ne használjunk széles hatásspektrumú növényvédő szereket. Ezzel az a cél, hogy a hasznos szervezetek, például a kártevők ellenségei zavartalanul kifejthessék tevékenységüket. Előnyben kell részesíteni a kártevőkre szelektív készítményeket, pl. a rovarfejlődés-gátlókat. Fontos a méhek/beporzók védelme is, mert a virágzó rovarporozta kultúrnövény, vagy a táblán belül megtalálható virágzó gyomnövény folt, esetleg erősebb levéltetű fertőzés, pontosabban a levéltetű által termelt ragacsos mézharmat, vonzó hatással van rájuk. A kezelés előtt minden esetben meg kell győződni arról, hogy a méhek látogatják-e a táblát, ha igen, akkor vagy méhekre nem veszélyes, illetve nem kockázatos készítménnyel vagy méhkímélő technológiával kell védekezni.

Indul a pocokinvázió a földeken: ezt a védekezési módszert ajánlják a gazdáknak

Így védekezhetünk a mezei pockok ellen.

A mezei rágcsálók (pl. mezei pocok, közönséges hörcsög) természetes ellenségeinek is egyszerű módszerekkel segíthetjük a munkáját. A mezei pocok - mint időszakonként felszaporodó kártevő - kártételének mérséklése, illetve a felszaporodás megakadályozása legegyszerűbb módszerrel úgy oldható meg, ha a ragadozó madarak számára a táblák környékét alkalmassá tesszük a vadászatra (azaz figyelőhelyet alakítunk ki számukra), fészkelésre. Rövidtávú megoldást jelentenek az úgynevezett T-fák, vagy szállófák, melyek legalább 2 m magas T-alakban összeácsolt karók, amelyről a ragadozók (egerészölyv, vércsék, baglyok stb.) nagy távolságot láthatnak be és tarthatnak ellenőrzés alatt. Még jobb, hosszú távú megoldást a mezővédő erdősávok, facsoportok, magányos fák (újra) telepítése - nem véletlenül védett tájképi elemek -, fenntartása adhat. 

A fasorok egyben a ragadozók és paraziták számára a folyamatos jelenlét lehetőségét teremtik meg, pl. a katicabogarak számára telelési lehetőséget biztosítanak, így hamarabb jutnak el a szomszédos táblára, mintha távoli telelőhelyről kellene idejutniuk. A rovarevő énekesmadarak számára fészkelő helyet adhat egy fasor vagy erdősáv, s megtelepedésüket az itt elhelyezett odúkkal is segíthetjük. A talajszinten kőrakások elhelyezésével a sün számára létesíthetünk búvóhelyet.