Földünk vízkészletének nagyobb része sós és mindössze közelítőleg 2,5%-a édesvíz. E mennyiség mintegy 70%-a gleccserekbe, jégsapkákba zárt, így nem hozzáférhető. A hozzáférhető édesvíznek mintegy 30%-a található a talajokban, a talajvízben és javarészt a mélyebben húzódó felszín alatti vizekben, míg csupán 1%-a tartozik a felszíni édesvizekhez, vagyis a folyókhoz, tavakhoz - tájékoztatott Dr. Waltner István, a Környezettudományi Intézet Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének vezetője.

Látható, hogy a bioszféra, s ezen belül az emberi civilizáció számára felhasználható felszíni, felszín alatti vízmennyiségek korlátozottak. Ezzel éles kontrasztot mutat az egyre növekvő népesség és annak vízigénye. Előbbi az elmúlt száz év alatt hétszeresére, míg vízigénye több, mint 15-szeresére növekedett. Ám nemcsak a vízfelhasználás növekedett drasztikusan, átalakult annak felhasználási cél szerinti megoszlása is. A mezőgazdaság vízigényét külön ki kell emelni, hiszen a XX. század elejétől mintegy megtízszereződtek az öntözési igények. Ehhez képest az ipari vízfelhasználás az 1970-es évek jelentős ugrását követően stagnálni látszik, amely nyilvánvalóan a technológiai fejlődésnek és a relatíve csökkenő vízigénynek köszönhető.

Ha az ember megvizsgálja a nagyrégiónkénti vízfelhasználás felszíni és felszín alatti eredet szerinti megoszlását, akkor azt láthatja, hogy az elmúlt 40 évben valamennyi földrészen egyértelmű a vízigény növekedése. Az általános, növekvő trenden túl azonban az is jól diagnosztizálható, hogy az egyes földrészeken - igazodva a természetes földtani, vízföldtani adottságokhoz - eltérő mértékben használnak felszíni, felszín alatti vizeket. Némely régióban szinte kizárólag a felszíni vizekre támaszkodnak (pl. Óceánia), míg máshol a felszín alatti vizek használata akár a teljes kitermelt mennyiség felét is meghaladhatja (pl. Közép-Amerika, Nyugat-Ázsia). Európában inkább a felszíni vizek kitermelése dominál, de Magyarországon közismerten jelentősek a felszín alatti víztartalékok, és az ország bizonyos tájain ez jelentősen hozzájárul a napi vízfogyasztás kielégítéséhez. Különösen igaz ez az ivóvíz esetében, hiszen a hazai ivóvíz 95%-a származik felszín alatti vizekből (35% mélységi víz, 35% parti szűrésű víz, 25% karsztvíz).

- hangsúlyozta Dr. Waltner István.

De mire lehet számítani a jövőben? A klímaváltozás hatására várhatóan mind gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események tovább növelhetik a felszíni vízkészletek bizonytalanságát, ám egyúttal befolyásolhatják egyes felszín alatti vízbázisok minőségét és mennyiségét is. Az urbanizációs folyamatok, az országon belüli és nemzetközi migráció mind várhatóan egyre nagyobb terhet rónak majd a hazai ivóvízbázisokra és ellátó rendszerekre, mind mennyiségi, mind minőségi oldalról.

Amint arra Dr. Waltner István rámutatott, oktatási oldalról (elsősorban agrárprofilú egyetemként) kiemelt jelentősége van, hogy a MATE-n végzett hallgatók tisztában legyenek a vizek visszatartásának, a felhasználás csökkentésének (pl. megfelelő öntözési technológiák) jelentőségével, kiemelve például a mezőgazdasági művelés hatásait a talajok víztározó és befogadó képességére. Ugyanilyen jelentős a vizek minőségének megőrzése, bizonyos szakterületek esetében a vízkezelési technológiák ismerete, illetve a modern technológiák (például, térinformatika, távérzékelés, hidroinformatika) készség szintű alkalmazása is. Az egyetem képzései között számos területen megjelennek a vízgazdálkodáshoz, vízminőséghez, vízbiztonsághoz kapcsolódó tantárgyak, az egyetem valamennyi campusán. Ezek közül talán érdemes lehet kiemelni a környezetmérnöki BSc és MSc, illetve a mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki MSc képzéseinket, melyekre jelentős nemzetközi hallgatói érdeklődés is mutatkozik az elmúlt években.