Szedlák Levente • 2023. január 1. 06:03
Manapság a számítógépes játékok már nemcsak különféle fantáziavilágokba kalauzolhatják el az embert, hogy ott elvesszen néhány órára és elfelejtse a külvilág gondjait. Reneszánszukat élik ugyanis a valódi életből merítő, és a létező foglalkozások kipróbálását lehetővé tevő játékok, amelyekben megtapasztalhatjuk, milyen lehet valós időben repülni egy kisrepülőgéppel, végigvezethetünk Európa útjain egy kamionnal, vagy igazgathatunk egy modern gazdaságot. Bár a külső megjelenése alapján nem számítanánk rá, de ezen játékok sorát erősíti a Hundred Days is, ahol egy lepusztult kis borászatot kell felvirágoztatni Olaszország Piedmont régiójában.
A számítógépes játékok már nemcsak a szórakoztatást szolgálják, komoly oktató, fejlesztő funkciókkal is rendelkezhetnek, mi több, mostanra akár már komplett képzéseket is el lehet végezni játékos formában. Persze, az elsődleges cél még mindig a kikapcsolódás, amire remek lehetőséget nyújtanak az olyan játékok, amelyekben lehetőségünk van kipróbálni olyan mindennapi tevékenységeket is, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Lehetünk nagymenő autószerelők, komoly vadászok, vagy akár kecskék vagy macskák. Építhetünk hidakat, autómosó, vagy éppen fűnyíró és kertészeti vállalkozást indíthatunk. Ebbe a sorba szépen illeszkedik a Broken Arms Games 2021-ben megjelent játéka, a Hundred Days, ahol az olaszországi egyik történelmi borvidékén irányíthatunk egy kis borászatot, és tanulhatjuk ki a szőlőtermesztés és a borászkodás minden csínját-bínját. Ahogy Yves Hohler, a játék megvalósítója egy interjúban elmondta, a Hundred Days nem nélkülözi az önéletrajzi elemeket sem, viszont elsődlegesen egy olyan játékot akart készíteni, amely észrevétlenül megtanít az emberek ezt-azt a borról.
Bort készíteni nem nehéz. Jó bort készíteni, na, az már nehéz!
- idézte fel Yves Hohler az apja szavajárását.
Az úgy kezdődött, hogy a nyakamba szakadt egy szőlőbirtok
A játék - ennyit elárulhatunk - azzal kezdődik, hogy egy rejtélyes és különc öreg borásztól megörökljük a fentebb már említett piedmonti birtokot. A játék hivatalos sztori módja, ami egyben bevezetőként is szolgál, megmutatja, milyen lépésekből áll a szőlőtermesztés és a borkészítés, valamint végigkalauzol minket a metszéstől a palackozásig. Közben megismerkedünk a környék lakóival, segítséget kérünk és kapunk tőlük, később pedig épp, hogy mi nyújtunk nekik segítő kezet az ügyes-bajos dolgaik intézésében. De azért, hogy ne húzódjon el a folyamat, az egyszerűség kedvéért az évek 20 napból állnak, mindegyik évszak 5 napot ölel fel, és az egyes feladatok is jellemzően 1-3 napot vesznek igénybe.
A sztori csak az első néhány évet tölti ki, utána viszont teljes irányítást kapunk a hely felett, és ténylegesen mi dönthetjük el, hogy a különféle talajtípusú és adottságú dűlőkön milyen szőlőfajtákat termesztünk, azokat milyen technológiával segítsük, mikor és milyen kezelésben részesítjük, hogyan időzítjük a szüretet, majd pedig a többi lépést a zúzástól a fermentáláson át, a préselésen és az érlelésen át, egészen a palackozásig. A különféle szőlészeti gépek meggyorsítják a munkafolyamatokat, de rendszeres karbantartásra szorulnak, míg a különféle tartályokat, préseket és hordókat időről időre illik kitisztítani, máskülönben szennyeződések kerülhetnek a borba. És ha már itt vagyunk, a lepalackozott és felcímkézett borokat persze tárolni is kell valahol az értékesítésig, ezért raktárat is kell építenünk.
Fogd meg a borom!
És ezzel el is értünk a játék legnagyobb vonzerejéhez: a megtermelt borok minőségéhez. A Hundred Days egy százas skálán méri, hogy mennyire lett "jó" vagy "rossz" borunk, mennyire testes, mennyire édes, mennyire érezni benne a tanninokat, illetve mit lehet elmondani a savtartalmáról. Ahogy a valóságban, itt is rendkívül eltérő karakterisztikájú borok születhetnek két egymást követő évben, miközben mi mindent ugyanúgy csináltunk, mint korábban. És itt a csapda! Igazából fel se tűnik, de máris azon kapjuk magunkat, hogy megpróbáljuk megalkotni a tökéletes Barbera vagy Chardonnay bort, vagy - ha már az nem sikerül - legalább túlszárnyalni az előző évi próbálkozást. Ha pedig mindennel elkészültünk, még mindig nem dőlhetünk hátra, hiszen a borokat el is kell adni a különféle ismerősöknek és idegeneknek, éttermeknek és üzletláncoknak, valamint az időről időre felbukkanó, speciális igényekkel rendelkező prémium vevőknek. Rájuk nem árt odafigyelni, mivel ha sikerül eleget tennünk az elvárásaiknak, azzal nő a borászatunk híre, ami nemcsak a bevételeinkre van jótékony hatással, de ennek köszönhetően tudunk újabb és újabb technológiákra szert tenni.
A Hundred Days, bár szinte teljesen konfliktusmentes, képes órákra lekötni az embert, hiszen a folyamatos fejlesztésre és fejlődésre, az új dolgok kipróbálására sarkal. Ha szeretnénk, termeszthetünk csak egyfajta szőlőt a birtokunkon, de egy idő után óhatatlanul feltámad bennünk a kíváncsiság, hogy vajon mire jutnánk egy másik szőlőfajtával? Javít-e, vagy éppen, hogy ront a borunkon, ha másfajta élesztővel erjesztjük? Mi történne, ha másféle érlelést alkalmaznánk? És ezekre a kérdésekre csak egyféleképpen tudhatjuk meg a választ: ha kipróbáljuk az ötleteinket, amit itt különösebb kockázat nélkül megtehetünk.
A játéknak mostanra már van egy kiegészítője is, ahol a kaliforniai Napa-völgyben próbálhatunk szerencsét. A marketingbe az Európai Unió és az olasz kormány is besegített, utóbbi pedig külön hangsúlyt fektet rá, hogy támogassa az olasz játékipart és a fejlesztőket. A Hundred Days szinte valamennyi online számítógépes játékokkal foglalkozó áruházban megtalálható, valamint okostelefonra is elérhető, így végső soron bárki, bárhol megnézheti, hogyan boldogulna ebben az ágazatban. És hogy mi az a 100 nap és miért jelentős? A játék során erre a kérdésre is választ kaphatunk.