agrarszektor.hu • 2023. április 16. 15:32
Az idei enyhe, de szerencsére csapadékosabb téli szezont követően újból elérkezik tavasszal az idő a kukorica és a napraforgó vetéséhez. A talajt előkészítő munkák megkezdése előtt azonban az embernek nem árt feltennie magában pár, a talaj nedvességtartalmára vonatkozó alapvető kérdést.
Az év elején mindig kardinális kérdés, hogy hogyan állapítható meg, alkalmas-e a talaj a szántóföldi munkákra. Ennek kiderítésére van egy gyors és egyszerű módszer - derült ki a Corteva oldalán megjelent legfrissebb írásból. Ehhez nem kell más, mint fogni egy ásót, és leásni 7-10 cm mélyre, körülbelül a tervezett magágy mélységéig. Az ott található talajt kéz össze kell gyúrni, imitálva ezzel a magágyelőkészítő gép munkáját. Ezt követően az embernek szét kell nyomnia az összegyúrt talajt, hogy lássa, milyen könnyen esik szét aggregátumaira. Ha a talaj könnyen morzsolódik az eredeti aggregátumszerkezetére, alkalmas a munkára. Ha a talaj kenődik, ragacsos, illetve tapad a kézre, akkor túl nedves ahhoz, hogy megmunkálják és vessenek bele.
Mi történik, ha túl nedvesen munkálják el, illetve vetnek a talajba?
Túl nedves talajba történő vetés, a gépek által okozott taposási kár mellett, a vetőárok falának elkenődését, tömörödését, a vetőgép részleges eltömődését, egyenetlen tőtávokat és nyitott magárok kialakulását okozhatja. Ez mindenképp negatívan befolyásolja a várható termést is. A magárokban a tömörített talaj korlátozza a kukorica gyökérrendszerét, az egyenetlen kelés mellett. Az így korlátozott gyökérrendszer miatt csökken a növény víz- és tápanyagfelvételi képessége is.
Mi a teendő száraz tavasz esetén?
A száraz talaj kevésbé érzékeny a gépek által okozott taposási kárra. A magágyelőkészítő műveletek azonban porosítják, roncsolják a talaj aggregátumszerkezetét, növelve ezzel a talajerózió lehetőségét az esetleges esőzések után, valamint fokozzák a talaj szervesanyag és tápanyagvesztését. Száraz körülmények között tehát érdemes a cikk elején részletezett próbát kicsit mélyebben, kb. 15 cm-en elvégezni. Ez alapján az ember képet kaphat a talaj nedvességtartalmának alakulásáról. Ilyenkor törekedni kell a lehető legkevesebb talajművelet elvégzésére vetés előtt, hogy feleslegesen ne szárítsa tovább a talajt. Egyes műveletek kihagyásával akár 40-50 mm vizet is meg lehet takarítani ily módon.
Összesítve elmondható, a tavaszi magágykészítés időzítésénél az embernek kellően körültekintőnek kell lennie. A talaj olyan nedvességtartalmú legyen 7-10 cm-en, hogy a gyúrási próba során se kenődjön szét a kezünkben. A megfelelő nedvességű talaj az ujjak között szétmorzsolható. A cél mindig a megfelelő nedvességtartalmú ideális magágy elkészítése. Nem szabad túlzásba esni a műveletekkel, mivel a túl laza, poros magágy is okozhat egyenetlen kelést, és eső hatására könnyen eliszapolódhat. Továbbá rontja a növény állóképességét szeles időben és egy esetlegesen később fellépő szárazabb időszakban, mivel a sekélyen húzódó gyökértömeg rosszabb aszálytűrést eredményez.
A talaj nedvességtartalma persze változhat a magágy előkészítése és a vetés között is. Ha a magyágykészítést követően esik az eső, türelmesnek kell lenni, és hagyni kell kiszáradni a megfelelő nedvességtartalomra. Általánosan azt lehet mondani, hogy a vetés előtt a táblán sétálva, a csizma talpa nem süllyedhet el 2 cm-nél jobban a talajba!