A jövőben minden út a mezőgazdaság digitalizációja felé vezet

A KITE Zrt. Magyarország egyik legnagyobb mezőgazdasági integrátora. Milyen üzletágak tartoznak a vállalathoz, és ezek közül melyik az, ami a legközelebb áll a szívéhez?

A KITE Zrt.-nek hivatalosan 11 üzletága van, plusz vannak olyan leányvállalatai, amelyek más szektorban is érintettek a mezőgazdaságon belül. Ezek közül a Kiemelt Szolgáltatási Igazgatóság számomra a legkedvesebb. Ide tartozik mindaz, ami a jövőt képviseli, az IT- és a technológiai fejlesztés, vagy éppenséggel a géprendszerek adaptációja, melyeket szolgáltatás formájában kínálunk vevőink számára. Ez egy két évvel ezelőtt létrejött üzletág. Ennek az előzménye, hogy a precíziós gazdálkodás, amivel elindítottuk, már elérte azt a szintet, hogy nem lehetett nem külön szervezeti egységben kezelni. Adta magát, hogy ebből egy értékesíthető termék, jelen esetben szolgáltatás csomag álljon össze, már csak azért is, mert megjelent a digitális átállást szolgáló pályázati rendszer is.

Az elmúlt időszakban a mezőgazdaságnak számos kihívással kellett megküzdenie, a tavalyi évben az aszály, az orosz-ukrán háború és az energiaárak emelkedése, ami a műtrágyákat is jelentősen megdrágította. Idén pedig az alacsony terményárak és az előzetes várakozásokhoz képest szerényebb eredmények okoztak komoly veszteségeket a magyar gazdáknak. Hogy látja, milyen helyzetben van most a mezőgazdaság Magyarországon? Milyen hangulat uralkodik a gazdák között?

A magyar mezőgazdaság alapvetően nincs rossz szituációban. Ha a rendszerváltás utáni időszakot is nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy még ahhoz képest is sokkal jobb helyzetben van. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az elmúlt tíz évben nem ezt szoktuk meg. Ebben az időszakban a magyar mezőgazdaság költségarányos jövedelmezősége igen jó mutatókkal bírt, vagy éppen a területarányos jövedelem, vagyis az egy hektárra eső jövedelem is igen magas számokat mutatott. Ez azonban az elmúlt két évben megváltozott: az energiaárak elmozdulása, illetve részben ebből kifolyólag az inputárak emelkedése miatt. Emellett nem szabad megfeledkeznünk a tavalyi aszályos időszakról sem. Most egyébként ott tartunk, hogy a terményárak a 2021-es szintre korrigáltak vissza.

De nem kell ettől megijedni, volt már ilyen, sőt, ennél rosszabb szituációban is a magyar mezőgazdaság! Aki tudatosan termel és hosszú távon gondolkodik, beéri egy – az elmúlt 10 év átlagához képest – szerényebb területarányos jövedelemmel, annak van jövője. A mezőgazdaság mindig is ki volt téve az időjárás hatásainak, és a most már globális szinten is jelentkező gazdasági hatásoknak, amelyek nem túl pozitívak. De nem tudok olyan ágazatot mondani, ami most egyébként ne lenne hasonló helyzetben. Én reményteljesen látom a jövőt, és bízom abban, hogy a magyar gazdálkodóknak a nagy, vagy meghatározó hányada hasonlóképpen gondolkodik, és nem 1-2 év eredményességét, vagy eredménytelenségét veszi figyelembe a jövő döntéseinek meghozatalakor, hanem mondjuk az elmúlt 30-40 év tapasztalatait.

Milyenek az idei év tapasztalatai a terménypiacon? Milyen események alakítják az árakat? Mi várható a következő időszakban?

Globális szinten látni kell, hogy a 2023-ra átjövő készletek, illetve az idei betakarítású termények volumene meghaladja a 2022-es szintet. Emellett hatást gyakorol az árakra az is, hogy a fekete-tengeri kikötőkből nem tud feljönni a termény tengeri úton, és nem találja meg a célországait, mint a korábbi években. Ezek mind hatással voltak és vannak arra, hogy a terményárak hol tartanak. Ugyanakkor megint hangsúlyoznám, hogy ettől nem kell nagyon megijedni, mert látható, hogy az érintett országokban, például Ukrajnában már alacsonyabb szinten vannak a terménykészletek, mint az előző két évben. A háború miatt kieső területek miatt a termelés volumene is csökkent, tehát az ukránok sem tudnak már annyi terményt exportpiacra bocsátani, mint korábban. Azt is hozzá kell tenni, hogy néha-néha azért csak sikerül megmozdítani a tengeren is a terményt, ami így nem csak az európai piacra jut el.

Ez azért bizalomra ad okot, hogy valahol majd a keresleti meg a kínálati görbe metszeni fogja egymást, és akkor kialakul egy árszint, amely árszinten az ármozgás nem lesz annyira volatilis, mint az elmúlt két évben. Tavaly ugyanezt el tudtuk volna mondani, csak fölfelé, hogy mitől ilyen borzasztóan magasak a terményárak. Akkor érte egy sokk a piacot, az egy pozitív előjelű elmozdulást váltott ki, most pedig érte egy másik sokk a piacot, ami negatív előjelű elmozdulást produkált. A terményárak tekintetében most ott tartunk, mint 2021-ben.

A KITE Zrt. az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági gépforgalmazója. Hogy látja, milyen események formálták a géppiacot az elmúlt két évben? Milyen meghatározó trendek figyelhetők meg most? Mi várható a géppiacon a következő hónapokban, években?

Az elmúlt két évben azt láthattuk, hogy a termelők tudatos beruházási döntései formálták a piacot, ami a gépkereskedők számára pozitívan hatott. Ezt szolgálta, támogatta a digitális átállást segítő pályázat, ami szintén hatással volt a géppiacra. Idén azt érzékeltük, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem épp arra ösztönzi a termelőket, hogy most hozzanak beruházási döntéseket, ezért kissé visszaesett a keresleti hajlandóság és a vásárlási szándék. De, aki tudatos és technológiában gondolkodik, az mégiscsak megvásárolja a gépeket, függetlenül attól, hogy van-e, vagy lesz-e támogatás azokra, vagy sem. Biztató jel ugyanakkor, hogy az Agrárminisztérium bejelentette, hogy a következő két évben is lesznek olyan támogatások, amelyek, még ha nem is közvetlenül, de a gépbeszerzést fogják szolgálni.

Most kicsit visszaesett a géppiac, de kereskedőként lehet hozni az elmúlt tíz év átlagának megfelelő szintet. A termelők oldaláról pedig azt lehet mondani, hogy előbb-utóbb úgyis elkopnak a gépek, illetve a folyamatos fejlődés és a versenyképesség javítása érdekében is időről időre le kell cserélni őket - például annak érdekében, hogy differenciáltan, vagy pozícionáltan lehessen kijuttatni velük bizonyos inputanyagokat.

A szakértők szerint a jövő mezőgazdaságát a digitalizáció és a precíziós gazdálkodás fogja meghatározni. Hogy látja, ezek mennyire jelentek már meg a magyar mezőgazdaságban? A vállalat milyen precíziós és digitális megoldásokat kínál ügyfeleinek?

A szakértőknek alapvetően igaza van. Több mint 15 éve mondjuk, hogy a digitalizáció - és ez alatt a precíziós gazdálkodást értem leginkább - a jövő kulcsa. Ezen múlik a versenyképesség megőrzése nemzetközi szinten, illetve a hatékonyság növelése is. Éppen ezért alakítottuk ki a Precíziós Gazdálkodási Rendszerünket, és költöttünk rá több milliárd forintot. Az a piaci szituáció, amiben most vagyunk, szépen megmutatja, hogy ha nem foglalkozunk a digitalizációval és a precíziós gazdálkodással, és nem megyünk el ebbe az irányba, akkor egy-egy kedvezőtlen időjárási körülmény, vagy egyéb kedvezőtlen piaci körülmény miatt veszteséges lehet a termelésünk. Azonban, ha alkalmazzuk a precíziós gazdálkodás eszközrendszerét, és valóban eleget teszünk a technológiai fegyelemnek, akkor ilyen körülmények között is lehet jövedelmezően termelni.

A vállalat, mezőgazdasági integrátorként vetőmagok, palánták és oltványok forgalmazásával is foglalkozik. Hogyan változott az elmúlt időszakban a vetőmagok ára, és ez hogyan befolyásolta az irántuk való keresletet? Változtak-e a magyar gazdák vetőmag vásárlási szokásai, és ha igen, hogyan?

A hibridvetőmagok vásárlásainál elmondható, hogy a korábbi szokások nem nagyon változtak, talán csak az érzékelhető, hogy a piac az olcsóbb termékkategória felé fordult. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a magasabb kategóriájú termékek azért drágábbak, mert ezeknek a legjobb a genetikai potenciálja. Hogy egy példát említsek: ha én a kukoricánál egy tíz tonnás átlagot szeretnék elérni, ahhoz meg kell vennem a legjobb hibridet, ami általában a legdrágább is egyben. Ezzel együtt, ahogy a vetésszerkezet változott, úgy alakult ezeknek a vetőmagoknak az értékesítési aránya is: a kukorica termőterületének csökkenése látszott a vetőmagok eladásából is.

A cégcsoport portfóliójába a műtrágyák és növényvédő szerek forgalmazása is beletartozik. Ezen a téren mit tapasztaltak az elmúlt egy évben? Változtak-e a magyar gazdatársadalom inputanyag-vásárlási szokásai? Ha igen, akkor most mi jellemző ezen a téren?

A magyar gazdák inputanyag-vásárlási szokásai és hajlandósága jelentős mértékben változtak. Ha a hivatalos statisztikákat vesszük figyelembe, akkor az látszik, hogy sokkal kisebb mennyiségben vásárolnak és használnak fel műtrágyát, illetve növényvédő szereket. Ennek az egyik oka épp abban rejlik, hogy a terményárak visszaestek, az inputanyagok árai ugyanakkor nem estek vissza ugyanilyen mértékben. Ez alól kivételt képeznek a műtrágyák, mert ezeknek az ára már konszolidálódott. Ezzel együtt elmondható, hogy a forgalmunk azért nem csökkent olyan mértékben, mint amit a Statisztikai Hivatal kimutatása sugallt.

Van egy olyan termelői körünk, akik hisznek a legújabb technológiákban, és a növény szükségleteit, igényeit figyelembe véve nem hagyták el és nem csökkentették a kijuttatott műtrágyamennyiséget. A felhasználást úgy lehet csökkenteni, hogy a precíziós gazdálkodásra átállva differenciáltan és pozícionáltan szórunk ki műtrágyát, és nem az átlagok elve alapján. Vagyis nem kell hektáronként 300 kilogrammot naturáliában kiszórni nitrogénből az első fejtrágyázáskor, hanem elég mondjuk 180 kilogramm is, mert a talajban van megfelelő mennyiségű felvehető nitrogén. Ha ezekhez az információkhoz igazodva állítjuk be a kijuttatandó műtrágya adagokat, akkor ezzel rengeteget lehet spórolni. A növényvédő szerek tekintetében szintén áremelkedés volt, ami azzal járt, hogy a termelők bizonyos termékköröket elhagytak, vagy nem használtak föl. Ide tartoznak például a talajfertőtlenítő szerek, ezeket sokan elhagyták, ami aztán később visszaütött, mert megjelentek a talajlakó kártevők, és ez komoly terméskieséseket okozott. Ezért szoktam mindig azt mondani, hogy amit a növény megkíván, és amit az időjárás megkövetel, azt meg kell adni, mert csak így lehet minél magasabb hozamszintet elérni.

Hogy értékeli azt, hogy az Európai Bizottság újabb 10 évre meghosszabbította a glifozát felhasználási engedélyét az EU-ban?

Alapvetően úgy értékelem, hogy a meghosszabbítás egy helyes döntés volt. Nagyon sok esetben pontosan a nem optimális körülmények között végzett növényvédelmi beavatkozás miatt van szükség a glifozátokra. Bármikor előfordulhat, hogy az ember megcsúszik a kezelésekkel, mert gyakran volt a növényvédelmi beavatkozás számára nem optimális időjárási körülmény, esett az eső, fújt a szél, elhordta volna a növényvédő szert, és amikor az ember rá tudott volna menni a földekre, már kikeltek a gyomok. Úgy gondolom, hogy attól függetlenül, hogy sokan nem szeretik a glifozátot, megvan a helye a technológián belül, és kell, hogy legyen egy totális gyomirtó, amivel a fentebb felvázolt helyzeteket gyorsan meg lehet oldani.

A november végén megrendezésre kerülő Agrárszektor Konferencián az uniós Közös Agrárpolitikáról szóló szekcióban egy kerekasztal-beszélgetésben fog részt venni. Miért fontos Önnek az ezen való részvétel?

Azért fontos, mert pontosan ez a Közös Agrárpolitika és az általa megfogalmazott irányelvek vagy kötelező kellékek és elemek azok, melyek részben kötöttséget jelentenek az elkövetkező évekre nézve a magyar termelőknek, gazdálkodóknak, részben pedig lehetőséget is biztosítanak. És itt szeretném elmondani, hogy pontosan a technológia, amivel mi már évtizedek óta dolgozunk, az a kötelező elvárásoknak való megfelelés mellett milyen egyéb lehetőségeket biztosít a termelők számára.

Mondok egy példát: a 12%-nál nagyobb lejtőmeredekségű területek esetében kötelező érvénnyel van kimondva, hogy kapáskultúrákat nem, vagy kizárólag csak abban az esetben lehet termeszteni, ha biztosítva van az eróziónak való ellenállás. Ilyen technológiánk már van, tehát a lejtőre merőleges talajművelés megfelelő módszerei és megoldásai már rendelkezésre állnak a vállalatnál. Vagyis az ilyen területeknél nem kell eltekinteni a kukorica, a napraforgó, vagy éppen a szója, repce termesztésétől. Ez egy lehetőség, hogy alkalmazzuk ezt a technológiát, és ne csak megfeleljünk az elvárásoknak, mert így ilyen körülmények között is versenyképesen termelhetjük ezeket a növényeket.

Hogyan látja, milyen kihívások állnak a magyar agrárium előtt 2024-ben? Milyen lehetőségei vannak a magyar termelőknek a következő időszakra?

A kihívások egy részével a kerekasztal-beszélgetés alkalmával foglalkozunk. De fontos kihívás az is, hogy az idén betakarított terményeket hogyan lehet elhelyezni a piacon. Nemcsak a termény ára kérdéses, hanem a felvásárlás is, illetve a tárolókapacitás szűkössége. A termelők likviditási helyzete is egy komoly probléma lehet a jövőre nézve. Lehetőség viszont számukra az, hogyha élnek a fentebb már felsorolt technológiai megoldásokkal, akkor azzal javíthatnak a versenyképességükön. Hosszú távon a magyar termelők által előállított termények jelen lehetnek a piacokon, akár takarmányozási céllal, akár élelmiszeripari vagy ipari-feldolgozási céllal.

Van jelene meg jövője is a magyar agráriumnak. Most újra kell egy kicsit gondolni, hogy mire kell koncentrálni. Szerintem most az a legfontosabb, hogy a jövő érdekében befektessünk, beruházásokat eszközöljünk ki és technológiai fejlesztéseket lépjünk meg.