A következő hetek, hónapok feladata lesz a szántóföldi növénytermesztésben a tavaszi munkák, valamint az ilyenkor esedékes vetések elvégzése. Ezeknek a tevékenységeknek komoly finanszírozási igényük is van, a gazdák éves kiadásainak jelentős része ilyenkor keletkezik. A jelenlegi helyzetben, amikor két rossz év után a 2024-es jövedelmezőség sem ígérkezik jónak, nagy kérdés, hogy milyen konstrukcióban, miből és mire fordítsanak a termelők.

Másképp látják a kicsik és nagyok

Hogy a megfelelő stratégiákat lássuk, fontos elkülönítve kezelni a szántóföldi növénytermesztés egyes szegmenseit, mert más lehetőségeik lévén másképp döntenek a kisebb, a közepes és a nagyobb termelők – mondta el az Agrárszektornak Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója.

Mint kifejtette, a mikro- és kistermelők számára a legkézenfekvőbb megoldás az az Agrár Széchenyi Kártya Program által nyújtott kedvezményes kamatozású hitel, amely szinte minden termelőnek rendelkezésére áll. „Jellemző az is, hogy ezt a keretet még nem használták ki sokan, ebben tehát van mozgástér.”

Ebben persze az is szerepet játszott, hogy meglehetősen óvatosak most a termelők a hitelekkel szemben, sok esetben megfigyelhető, hogy még a kedvezményes hitelkeretet is egyfajta vésztartaléknak használják.

Fontos szerepet játszanak a finanszírozásban az integrátorok is, elsősorban azért, mert náluk a halasztott fizetés bevett gyakorlat, vagyis az inputköltségek fizetése és a hitel törlesztése a mezőgazdasági adottságokhoz nagymértékben igazodik. Igaz, ők is piaci alapon szerzik a forrást, amelyre a saját marzsukat teszik, ez a jelenlegi kamatszinteknél még nem az a költség, amelyet a termelők szívesen vállalnának – vagyis az integrátori finanszírozás továbbra is drága.

Még a fogyókúrának is lehet böjtje

A kistermelők esetében természetesen adódna még az önerő, vagyis a zsebből történő finanszírozás, ám a szakember úgy véli, hogy esetükben az elmúlt két év után ennek minimális lehetősége van még.

Sok kisebb szereplőnek likviditási gondjai vannak, és olyan is előfordul már, hogy a földjük egy részét értékesítik azért, hogy a többin finanszírozni tudják a termelést. „Ez egyelőre nem drasztikus mértékű, eseti jelleggel lehet ilyen egyedi példákat hallani”

– szögezte le az igazgató. Hollósi Dávid szerint összességében elmondható, hogy a kisebb és a közepes termelők is a költségminimalizálást tartják szem előtt, a korábbi bevételmaximalizálás helyett.

Ez a jelenlegi helyzetben racionális és érthető, ám hosszabb távon kivéreztetheti a gazdálkodást, és nem lehet jó eredményeket várni sem mennyiségben, sem minőségben akkor, ha a növények csak a minimumot kapják meg.

A magyar búza döntő többsége nem malmi minőségű, pedig ezt ma is lehet értékesíteni. Ha túlzottan visszafogjuk a költségeket, akkor nem várható, hogy jobb minőséget termeljünk, márpedig a takarmánykategóriának végképp nincs érdemi ára - fogalmazott az igazgató.

Egy szinttel feljebb már több a lehetőség

Hollósi Dávid szerint ugyanakkor a közepes termelőknél már némileg nagyobbak a tartalékok, mint a kicsiknél, általában jobb a likviditási helyzetük és tudatosabban is gazdálkodnak.

Jobban tudnak sakkozni a forrásokkal is.

Ők a hitelezésben nem is ügyletalapon gondolkoznak, vagyis nem a tavaszi vetéshez keresnek forrást, hanem egész évre megtervezik a finanszírozásukat, beleértve a beruházásokat, gépvásárlásokat is. Az ő esetükben tehát ez komplexebb kérdés, mint a kisebb termelőknél. A közepes szereplőknél már szóba jön az olcsóbb euróalapú finanszírozás is, abban az esetben, ha stabil euróbevételük van.

Ilyen természetes fedezettség például, ha egy szereplő egy nagy, külföldi partnernek vetőmagot állít elő, aki számára euróban fizet.

A legkomplexebb finanszírozási struktúra, és így a legkisebb gond a nagyobb szereplőknél, ahol a források, a hitelkonstrukciók és mindemellett a szakmai munka, a technológia is magas szinten van. Náluk a likviditástervezés kulcsfontosságú, amely mindig lehetővé teszi a fizetőképességet és így az adódó kiadások fedezését is – tette hozzá Hollósi Dávid.

Spórolnak, ahol csak lehet

Vannak különbségek a kisebb és a nagyobb termelők lehetőségeiben és gondolkodásában, de az közös bennük, hogy jelenleg sokkal nagyobb figyelmet kap a tervezésben a költségstruktúra. Korábban jellemző volt a bevételek maximalizálása, mint kitűzött cél, jelenleg a gazdák a költségek minimalizálására törekszenek – erősítette meg a szemléletváltást az Agrárszektornak Demeter Zoltán, a K&H Bank Agrárüzletágának vezetője is. Hozzátette: ez a mostani helyzetben teljesen természetes reakció, a gazdasági kihívások, a dekonjunktúra idején adekvát válaszról van szó.

A termelő jelenleg ma arra költ, amire nagyon kell és annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Sokkal nagyobb figyelmet kap a következő hetekben a tavaszi munkák tervezésénél a költségek tervezése, és kevésbé koncentrálnak a termelők a bevételek tervezésére. A költségekre ugyanis van érdemi ráhatása, míg a bevételekre, például a terményárak alakulására nem.

Keresik az optimális pontot

Demeter Zoltán szerint a költségcsökkentés általánosnak mondható, sok termelőnél a gépvásárlásokat, a műtrágya- és egyéb inputanyag-felhasználást, vetőmagbeszerzést egyaránt érinti.

Fontos leszögezni azonban, hogy nem egyformán jellemző mindez a különböző helyzetű termelőkre. Az ágazatvezető szerint a nagyok jobb helyzetben vannak, de ők is szeretnék megfogni a költségeket, például a gépvásárlásokat tekintve, de igyekeznek optimalizálni a műtrágya-kijuttatást is.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a professzionális szereplők a vetőmagot tekintve nem vállalhatatlan kompromisszumokat kötni. Viszont minél lejjebb megyünk a gazdaság méretét tekintve, annál jellemzőbb, hogy a megszorítások egyre keményebbek. A nagy kérdés, hogy ez hogyan hat majd később a termelők bevételeire. Jelenleg mindenki az optimális költségracionalizálási pontot keresi

- mondta el Demeter Zoltán. Hozzátette:

Nekünk, bankoknak ezt higgadtan kell kezelnünk, és amikor a működő tőkekereteket beállítjuk, akkor a gazdálkodókkal együtt kell átgondolnunk, hogy hol van az a pont, ami még nem veszélyezteti a bevételi oldalt. Ebben rejlik most a bankok felelőssége.

A kedvezmények sem oldanak meg mindent

A szakember szerint a finanszírozást illetően az Agrár Széchenyi Kártya jó megoldás, amíg a támogatástartalmak bírják, addig mennek előre a szereplők ezzel a forrással. Fontos ugyanakkor, hogy ennek felhasználása fogyasztja a támogatási kereteiket.

Amikor ezek a támogatási keretek elfogynak, és már nem tudnak további olcsó Széchenyi Kártya forrással élni, abban az esetben szóba jöhet a piaci alapú banki forrás vagy akár a családi vagyon. Alapvetően szeretik a bankok, ha valaki saját tőkét tesz a vállalkozásába, mert látják az elkötelezettségét, ám ez jelenleg meglehetősen drága megoldást jelent figyelembe véve a hozamelvárásokat és az állampapíron elérhető hozamokat.

Változást hoz az agrárfinanszírozási környezetbe az a megállapodás is, amelyet a napokban kötött a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Bankszövetség. Ennek lényege a vállalati hitelek kamatának a csökkentése: február 1. és május 1. között a BUBOR-nak megfelelő szinten, vagyis 0 százalékpontos kamatfelár mellett vehetnek fel változó kamatozású hitelt a vállalatok, ami az eddigiekhez képest 2-4 százalékponttal alacsonyabb hitelkamatot jelent a futamidő első 6 hónapjában.

A BUBOR, vagyis a bankközi kamatláb mértéke kedden 8,3 és 9,3 százalék között mozgott a futamidőtől függően.

Mindezt azt jelenti, hogy a következő két hónapban ezen a szinten vehetnek fel a cégek hitelt, köztük az agrárvállalkozások is – természetesen a BUBOR mértéke időközben változhat. Amit megspórolnak a hitelfelvevő vállalatok, az a kamatfelár, legalábbis az első hat hónapban. Ezzel tehát a folyósítástól számított fél évig lényegében egyszámjegyű kamatokat biztosít a vállalkozásoknak a mostani megállapodás - ezt követően visszaáll a normál szintre.