Füge a nagyvilágban

Világviszonylatban Törökországban termelik a legnagyobb mennyiségben a fügét (310 000 tonna/ év), Egyiptom a második (225 000 tonna/év), Marokkó pedig a harmadik (153 000 tonna/év) e rangsorban. Irán negyedik 130 ezer tonnával, Algéria pedig ötödik 114 ezer tonnával - írja az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete statisztikájában. Az Európai Unió tagországai közül is vannak jelentős fügetermesztők, melyek a világranglista első tíz helyezettjébe beleférnek, ám az élmezőnytől mennyiségben jóval elmaradnak. Kontinensünkön a legtöbb fügét termelő Spanyolország vezet 51,6 ezer tonnával. Hetedik helyen Szíria áll 43 ezer tonnával, majd az Egyesült Államok következik 28 ezer tonnás fügeterméssel. Az első tízbe még belefér Tunézia és Afganisztán 24,6 ezer, illetve 24,3 ezer tonnás mennyiséggel. A legtöbb fügét exportáló ország Szaúd-Arábia 6,7 ezer tonnával, és érdekesség, hogy az export kapcsán Ausztria a második 5,6 ezer tonnával, amelyet importból szerez be, terméket készít belőle, amit pedig exportál. A füge exportban harmadik helyen az Egyesült Arab Emirátusok áll 3,5 ezer tonnával, majd Spanyolország követi 3,3 ezer tonnával. Az exportlistán az ötödik helyen álló Hollandia 2,98 ezer tonna fügét értékesít, melyet szintén nem ott termelnek. Az egyébként sok mindenben importnagyhatalom Hollandiát a füge területén Ausztria megelőzi. Az exportlista első tíz helye között szerepel még Olaszország, Irán, Brazília, Németország és Mexikó is.

A legtöbb fügét importáló ország tízes listáján Németország az első 9,9 ezer tonnával. Franciaországban a második legnagyobb a behozatal 8 ezer tonnával, majd Ausztria következik 7,7 ezer tonnával - aminek egy részét tovább exportálják. Ezután jön Oroszország 5,9 ezer tonnás importtal. Az ötödik helyen az Egyesült Arab Emirátusok áll 3,9 ezer tonnás füge-behozatallal. Az importlista utolsó harmadában Svájc, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kína és Hollandia sorrend alakult ki a FAO adatai szerint.

Hazánk „Fügésembere”

A magyar füge kedvelők leginkább csak „fügésember”-ként ismerik Medve Zsoltot, aki Farmoson alapította meg füge fajtagyűjteményét és e növény kapcsán igen széles körben tájékoztatja az érdeklődőket, például a www.fugesember.hu oldalán keresztül is. A növény magyarországi helyzetéről beszélgetett vele az Agrárszektor.

Mióta van füge Magyarországon, és volt e valaha tervben az üzemi termesztése?

Amiről én tudok, azok Mátyás király fügéi. Két éve jártam a budai Várban, és a várkapitányság munkatársainak kíséretében megtekintettem az ottani fügéket. Ekkor esett szó arról, hogy Mátyás királynak is nagy kedvence volt a füge, ezért Olaszországból füge töveket hozatott és elültettette a budai Vár kertjeibe és a környező területekre. Nem tudni, hogy ezek a fák vannak-e most is ott, de van pár szép korú füge a Várban. A De la Motte - Beer palota zárt udvarában például egy legalább 160 évesre becsült fügefa áll.

Kiskerten egyre többen tartják, mi lehet a népszerűség oka?

Véleményem szerint az, hogy egyre nagyobb sikerrel termeszthető a változó éghajlati viszonyok miatt. Úgy szoktam mondani, hogy a változó klímánk miatt egyre nagyobb az országban az a terület, ahol egyre kisebb eséllyel éri komoly fagykár a fügét. Ennek okán évről évre gazdagabb a termés. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy a füge dísznövénynek is remek választás lehet, hiszen légies megjelenésével igaz mediterrán hangulatot képes teremteni.

Hazánkban, vagy a környező országokban található nagyobb ültetény?

Akadnak hazánkban is kisebb-nagyobb ültetvények, de azért igazi fügetermesztő nemzet nem lettünk. Ezek az ültetvények még leginkább lokális piacokat szolgálnak ki. Szervezettségük nem elég komoly ahhoz, hogy akár országos szinten képesek legyenek piacra vagy a boltok polcaira is fügét termelni. Azért az ehhez tudni kell, hogy a füge nem egy tipikus piacos növény, hiszen nem utóérő, ezért akkor kell leszedni, amikor igazán érett. Ebben az állapotában azonban nem nagyon tárolható néhány napnál tovább. Könnyen és hamar romlik, emiatt nem is egyszerű olyan rendszert kiépíteni, amiben egy ilyen gyümölccsel nagyobb piacokat is le lehessen fedni.

És persze, ott van az a tény, hogy a füge folyamatos érésű gyümölcstermő, ami azt jelenti, hogy nem egyszerre lehet betakarítani az érett gyümölcsöket, hanem az érési időszak alatt naponta be kell járni az ültetvényt, és le kell szedni az érett fügéket. Ez igen nagy humánerőforrás igényű feladat, ami jelentősen felveri a friss füge árát.

Hazánkban is tapasztaljuk a klímaváltozást, aminek a füge a nyertese lehet?

Egyértelműen nyertese a füge ennek. De azért ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egy déli mediterrán ország, így azért még mindig van kockázat a téli fagyok miatt, hiszen bármelyik téli napon előfordulhat egy erősebb hidegbetörés. A fügének pedig akár egyetlen óra komolyabb fagy is elegendő lehet a talajszintig történő elfagyáshoz.

Hazánk időjárása, éghajlata miben tér el a nagy fügetermesztő országokétól (Törökország, Egyiptom, Marokkó a legnagyobb fügetermesztők)?

Törökország igazi fügetermesztő vidékein telente szinte nem is ismerik a fagyokat, vagy ha mégis, akkor azok szinte teljesen jelentéktelenek. A nyaraik kellően melegek a füge számára és rendkívül sok a napsütéses órák száma. Hosszú, és meleg az ősz, ami a füge fő termési időszaka. Nálunk ez sajnos nem így van, az ország nagy részén ilyenkor már ehhez hűvös és nyirkos az idő, amitől a füge minősége nem az igazi. Ezért nálunk rövidebb a fő szezon, mint Törökországban, vagy a többi mediterrán országban.

A tavasz is hidegebb nálunk, így az első terméshullám nagy része sokszor lehullik fagykár vagy megfázás miatt. Itt említeném meg, hogy az igazi fügetermesztő területeken, ahol szmirnai fügékkel foglalkoznak, nem is létezik az első termés, mert annál a fajtánál az nincs, vagy ha van, akkor lehullik mind, hiszen akkor még nincs hozzá pollen. Talán ez is oka lehet annak, hogy bár a kiskertekben egy háztartás számára elegendő fügét lehet termeszteni, de nagyobb mennyiségben nem. Ahhoz megfelelő terület kell. Olyan helyek, ahol tavasszal és ősszel is melegebb van. Ilyen helyek lehetnek a jó hideglefolyású déli domboldalak, ahol a téli fagykár esélye is jelentősen kisebb. Az ilyen helyek időjárása valamivel közelebb áll a mediterrán területek éghajlati viszonyaihoz.

A hazánkban elterjedt adriai típusok megporzásához nem kell fügedarázs, a szmirnai fügékhez kell. Az üzemi termesztők inkább a szmirnai típusokat termesztik, amihez kell a megporzó. Miért ezt a típust termesztik?

A beporzást követően egészen másként alakul a füge beltartalmi értéke. Jobb a sav-cukor-víz aránya, és emiatt feldolgozásra is alkalmasabb. Hazánkba a legtöbb füge Törökországból érkezik, és az is leginkább feldolgozva, hiszen mint említettem, a friss, érett füge nem alkalmas erre. A füge fő feldolgozási formája az aszalás, és a beporzást igénylő szmirnai fajták ehhez jobb minőségű alapanyagot szolgáltatnak. Ez is lehet oka annak, hogy nem váltunk igazi fügetermesztő országgá. A füge és a darázs biológiája okán beporzott füge csak a fő szezonban van, azaz az őszi szezonban. De nálunk ez a szezon az ország legnagyobb részén rövid. Valamint, ezekhez a fajtákhoz kellenek kaprifügék is, mint pollenadók, illetve szükséges lenne a fügedarázs jelenléte is.

Vannak e olyan adriai típusú fajták, melyek alkalmasak lennének magyarországi kisüzemi termesztésre, vagy az adriai típusok nem piacképesek a szmirnai fajtákkal szemben, azokhoz meg kell fügedarázs, így esélytelen, hogy hazánkban gazdaságos termesztése legyen egyszer majd üzemi méretben?

Az adriai fajták között is adódnak igazán kiváló fügék, hiszen ezekből is van pár száz fajta. Akadnak közöttük igen kiválóak, de azt gondolom, hogy ezek akkor sem képesek felvenni a versenyt a megporzott szmirnai fügék minőségével. Kisüzemi termesztés most is van az országban. Vannak, akik fel is dolgozzák, és fügés termékeket kínálnak. De van még hova fejlődni a hazai fügetermesztésnek bőven.