Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A növényrendszertanban a levendula az ajakosvirágúak rendjébe és az árvacsalánfélék családjába tartozó nemzetség, latinul Lavandula. Ebbe a nemzetségbe nagyságrendileg 40 faj tartozik bele, de a legelterjedtebb, hazánkban is nagyobb mennyiségben termesztett és ismert fajtája a Lavandula angustifolia, az az közönséges-, keskenylevelű- vagy francia levendula, illetve a Lavandula x intermedia magyarul az angol-, vagy hibrid levendula. Ezek mellett akad néhány kisebb mennyiségben termesztett, legfőképp dísznövényként alkalmazott fajta is, ilyen például a széleslevelű levendula - Lavandula latifolia, melynek különleges virága remek díszítő jelleggel bír.
A levendulák alapvetően a mediterrán térségekben őshonos, meleg és fényigényes növények, ennek ellenére bizonyos, már említett fajok tökéletesen alkalmazkodtak és túlélnek hazánkban is. A botanikai tulajdonságaik alapján a félcserjékhez tartoznak, az egyéves hajtások lágyszárúak, második évre a levelek elhullajtása után pedig fássá alakulnak.
Ezekkel a fajtákkal találkozhatunk itthon leginkább
Keskenylevelű-, vagy francia levendula - Lavandula angustifolia
A közönséges levendulának sok fajtája létezik, melyeket például színük vagy más eltérés alapján szelektáltak. Létezik belőle rózsaszín vagy fehér színű, de a kékes színek is megjelennek. A közönséges levendula bokor akár az 50 cm-es magasságot is elérheti. A fás részekből, illetve az előző évi hajtásokból minden évben megújul és hajtásai virágzatban végződnek. A friss hajtások alsó részein helyezkednek el átellenesen a megnyúlt lándzsa alakú levelek, melyek molyhosak és 2-3 cm hosszúak. A fajta virágzata szaggatott füzér virágzat, mely nagyjából 5-8 centiméter hosszú hengeres felépítésű. A fő virágzási időszak júniusra tehető és ha az időjárás is kedvező, akkor akár ősz végéig is tarthat. A murvalevelei szív alakúak és szélesek. Magtermése van, amely tojásdad alakú barna színű makkocska termés.
A növény fejlődése során - a vegetációs időszakban - melegigényes és minél több napsütötte órát igényel. Környezeti igényeit tekintve a talajra nem igényes, a futóhomokos, illetve a vízboríttotta területeken kívül szinte bárhol meg tud élni. A szárazságot is igen jól viseli, ám hosszabb aszályos időszakban érdemes öntözni. A növény már messziről felismerhető nem csak megjelenése, de különleges illata, aromája miatt is.
Angol-, vagy hibrid levendula - Lavandula intermedia
Az angol levendula a keskenylevelű és a széleslevelű fajok keresztezéséből jött létre. A francia levendulához képest érzékenyebb a fagyokra, növekedése erőteljesebb és valamivel vastagabb szárat nevel. Fajtától függő, de nagyságrendileg 60-90 centiméter magasra és akár 1 méter szélesre is megnőhet a bokor, melyen júliusban és augusztusban fejlődnek ki a füzérvirágok. Magot nem érlel, ezért csak vegetatív úton lehet szaporítani, például dugványozással.
Murva levelei megnyúltak és lándzsa alakúak, ez az egyik megkülönböztetésre alkalmas tulajdonsága. Ez a faj érzékenyebb, mint a francia levendula, a szárazságra és a hosszabb ideig tartó, erősebb fagyokra nem reagál jól. A friss virág illóolaj-tartalma magasabb, mint a francia levendula esetében, azonban észtertartalma jelentősen kevesebb, így olaja kisebb értékű a francia levendula olajánál.
Növekvő termelés
Hazánkban az elmúlt néhány évben megnőtt a levendula termőterülete, és napjainban már több mint 200 hektáron zajlik a növény termesztése.
Döntően kisebb gazdaságok, cégek foglalkoznak levendulatermesztéssel, jellemzően néhány hektáron, és elsősorban illóolajat vagy szárított növényt állítanak elő, de sokan feldolgozzák a növényt, és saját termékként értékesítik, illetve vannak, akik eladják a levendulát, és más, kisebb manufaktúrákban állítanak elő belőle különböző termékeket
- fogalmazott korábban az Agrárszektornak Dr. Pluhár Zsuzsanna, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem Gyógy-és Aromanövények Tanszékének egyetemi tanára. A balaton környékén helyi látványossággá váltak a levendulamezők, melyeken saját magunknak is leszedhetjük a gyógynövényt, de ott helyben is készítenek belűlük kölünféle termékeket.
Felhasználása
A népgyógyászatban virágait, virágos hajtását és illóolaját használják gyógyászati célokra. A francia levendulának a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a virágokból vízgőzdesztillációval előállított illóolaja (Aetheroleum Lavandulae) és a teljes virágzás előtt begyűjtött, szárított virága (Lavandulae flos) hivatalos drog. Fő hatóanyaga a nagyon kellemes illatú illóolaj (linalool, linalil-acetát), de tartalmaz még flavonoidokat, cseranyagokat, kumarinokat is és nem mellesleg pedig kámfort.
A levendulát általában gyulladáscsökkentő, antibakteriális illetve nyugtató hatása miatt alkalmazzák, de fertőtlenítő hatása is jelentős. Nyugtató hatása révén segíthet csillapítani a fejfájást, a szorongást, valamint segíthet az alvászavar leküzdésében. Az emésztésre gyakorolt hatása is pozitív lehet. Izomfájdalmak esetén az illóolaj bőrbe történő dörzsölése enyhítheti a fájdalmakat, emellett pedig rovarcsípések viszketésének, gyulladásának enyhítésére is alkalmas, de különböző bakteriális, gyulladásos bőrproblémák esetén is alkalmazható.
Szárított virágaiból készíthetünk teát úgy, hogy körülbelül 1 evőkanál drogot 1,5-2 ml forró vízzel leöntünk, ezt pedig 5-10 perc áztatás után leszűrjük, majd fogyaszthatjuk is, akár napi 2-3 csészével. Gyógyteák készítésénél érdemes ügyelni arra, hogy kerüljük a fém eszközök használatát. Illóolaját használhatjuk fürdővizünkbe csepegtetve, vagy akár helyileg alkalmazva, de használhatjuk párologtatás esetén is, így ki tudja fejteni légút tisztító tulajdonságát is. A levendula jól ismert rovar-, legfőképp szúnyog és molyűző tulajdonságáról, ezért számos rovarűző összetevőjeként is találkozhatunk vele.