Farkas Alexandra • 2024. szeptember 20. 13:27
Áradáskor és belvíz esetén a víz tartós jelenléte - a lakosság és az infrastruktúra érintettségén túl - a növények természetes életfolyamataira is kritikus fenyegetést jelent. Mivel a rekordmagasságú áradások intenzitása és gyakorisága a világ minden táján növekszik, jobb erre a hatásra is tudatosan felkészülni.
A növényeket természetes környezetükben és a megművelt területeken is gyakran érik stresszhatások. Ilyen például az, amikor kórokozók támadják őket vagy növényevők fogyasztanak belőlük, de ilyen az is, amikor aszály és áradás idején szélsőséges vízellátottsági helyzetekkel kell megbirkózniuk. Túlélésük érdekében a növények kénytelenek reagálni ezekre a stresszfaktorokra, ami főleg akkor nehéz, ha egyszerre több is éri őket.
A mostani helyzet az egyik legnagyobb kihívást jelenti a növények számára. Az elárasztott területeken ugyanis a víz elzárja gyökerüktől az életet jelentő oxigént, ami veszélyezteti a légzést és a fotoszintézist, felborítja energiaraktáraikat és jelentősen megbolygatja természetes biokémiai folyamataikat.
A gyökerek és környezetük ráadásul olyan létfontosságú mikróbáknak, gombáknak, rovaroknak és fonálférgeknek is otthont adnak, amelyek kulcsszerepet játszanak az ökoszisztéma szén- és nitrogénkörforgalmának alakításában, a tápanyagciklusban és a talajok stabilizálásában. Túl sok víz jelenlétében ez az érzékeny egyensúly is felborulhat: eltűnhetnek a jótékony baktériumok, helyükön megjelenhetnek a kórokozó mikróbák, a tartós vízborítás pedig akár az egész gyökérrendszer és ezáltal a növények elhalását is okozhatja.
A termesztett növények természetesen eltérő módon reagálnak ezekre a stresszhelyzetekre. Bár a rizs kifejezetten víz alatt érzi jól magát, a legtöbb élelmezési és táplálkozásbiztonsági szempontból fontos növény, mint a búza, a kukorica, a szója vagy a paradicsom különösen érzékeny ezekre a hatásokra, esetükben a következmény akár teljes terméskiesés is lehet.
A mostani dunai árhullám rövidsége miatt várhatóan nem okoz jelentős problémát a hazai növényeknek. A tavaszi gabonákat ugyanis jórészt már betakarították vagy beértek, az őszieket pedig még közvetlenül nem érinti a remélhetőleg az ártereken belül tartott árhullám levonulása.
A hatás erőssége attól is nagyban függ, hogy a növényt mely fejlődési szakaszában éri az ár- vagy a belvíz. Az árvizek jelentős hatásáról nemzetközi példákat sajnos szép számmal tudunk felidézni, néhány bangladesi, indiai és thaiföldi folyónál az árhullámok a közelmúltban akár több hétig is vízzel borították a termőföldeket, amit már a hagyományos rizsfajták sem élnek túl
- hangsúlyozza Jancsó Mihály, a MATE szakértője.
Ez a szélsőséges forgatókönyv az időjárási szélsőségek növekedésével egyre gyakoribbá válik. Az előrejelzések alapján a globális átlaghőmérséklet 1 °C-os emelkedésével az áradások intenzitása és gyakorisága is körülbelül 7 %-kal nő majd, így egyre több területen lehet ezzel is gondja a gazdáknak. Nehéz feladat hárul tehát a növénynemesítőkre, akiknek a hőség- és szárazságtűrő fajták nemesítése mellett arra is figyelniük kell, hogy a növény jól reagáljon a hirtelen jött vízborításra is.
A nemzetközi rizsnemesítésben már ismerjük a Sub1 és a Snorkel géneket. Amely rizsfajtákban jelen vannak ezek a gének, azok a tapasztalatok szerint tartós, akár teljes vízborítás esetén is jobban teljesítettek. Azt gondoljuk, hogy az ehhez kapcsolódó tapasztalatokat más fajok nemesítésénél is lehet majd hasznosítani a jövőben. A szélsőségek gyakoriságának növekedésével viszont ez a munka komoly versenyfutás az idővel
- mutat rá Jancsó Mihály.