Az elmúlt tizenegy évben végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően Magyarország jobban felkészült az idei, dunai árvízre, mint a 2013-asra, ugyanakkor az előrejelzésen még javítani kell

- vonta le az elmúlt hetek történéseinek legfőbb tanulságát Bíró Tibor, a Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője az InfoRádióban. Kiemelte, szeptemberben a töltések állékonysága, kiépítettsége jobb volt, mint tizenegy évvel ezelőtt, és idén számos olyan szakaszon is hatékonynak bizonyultak a védművek, ahol korábban „egyszerűen nem lehetett kizárni a dunai árvizet”. Az egyetemi tanár hozzátette: a vízügy az elmúlt években nemcsak szerkezeti megoldásokkal készült, hanem például egy árvízvédelmi gyakorlópályát is létrehozott Szolnok mellett, a holt-tiszai Millér közvetlen környezetében, ahol

az ágazati szakemberek és a társszervezetek folyamatosan gyakorolják az árvízi védekezési technikákat, technológiákat.

Mint fogalmazott, az árvízvédelmi módszerek tárháza meglehetősen korlátozott, „eléggé szűkek a lehetőségek”, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az előrejelzések tekintetében az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött idehaza is a hidroinformatika, a távérzékelés és a műholdas megfigyelési rendszer. Bár a mobilgátak, mobilfalak sem számítanak régi eszközöknek, alapvetően nagyon kevés az újonnan megjelenő technológiai eszköz. A szakértő hangsúlyozta: árvízhelyzet idején mindig az a kulcs, hogy „teret tudunk-e adni a víznek”, ezt azonban nagyon nehéz megvalósítani, hiszen „a töltések között levonuló víztömegnek adott helyen kell elférnie”.

Minél több nagy folyó van egy adott ország területén, annál több hordalék rakódik ki a hullámtereken, és annál inkább szűkülnek.

A Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője egy ellentmondásra is felhívta a figyelmet, ugyanis a nagy árhullámok mellett egyre tartósabbak azok az állapotok, amikor kicsi a folyók mederteltsége. Bizonyos időszakokban a Duna egyes szakaszain is megfigyelhető, hogy kevesebb víz van a medrében. Ilyenkor a víz nem tud kilépni a hullámterekre, aminek következtében kemény lombú, fás vegetációk és más invazív fajok jelennek meg a vízpartokon. Ezek a jelenségek, környezeti változások abból fakadnak, hogy folyamatosan csökken a hullámterek levezetőképessége, miközben bármikor érkezhet egy nagyobb árhullám vagy víztömeg. Az egyetemi tanár szerint arra lehet számítani, hogy

az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban egyre nagyobb árvizek lesznek a jövőben.

Figyelmeztetett, hogy az elmúlt két évtizedben egymást meghaladó rekordértékeket lehetett látni a hidrometeorológiai adatok sorában. A szakemberek azért vannak rendkívül nehéz helyzetben, mert az előrejelzéseknél nem támaszkodhatnak az elmúlt száz év adataira, ugyanis napjainkban már nem állandósulnak egy bizonyos érték közelében az eloszlások.