Tuti módszer a drága talajjavítók helyett: sokan már ezt használják a kertben

A komposztálás a szelektíven gyűjtött biohulladék szabályozott, oxigén jelenlétében történő lebontási folyamata, amelyet mikro- és makroorganizmusok végeznek. Ez a természetben korhadásként ismert folyamat irányított változata, ahol beavatkozunk a szerves anyagok lebomlásába, hogy azt szabályozott körülmények között végezzük. A folyamatban résztvevő mikroorganizmusok enzimjei biológiai oxidációval bontják le a szerves anyagokat, amelynek során stabil szerves vegyületek és szervetlen ásványi anyagok keletkeznek.

A lebomlásért felelős mikroorganizmusok, mint a baktériumok, gombák és sugárgombák, meleg, nedves és oxigénben gazdag környezetben szaporodnak. Szén-dioxidot, vizet, szerves anyagokat és energiát szabadítanak fel, amely részben hővé alakul. Amikor a könnyen elérhető szerves anyagok elfogynak, a bomlás lelassul, és humuszszerű anyag, azaz komposzt keletkezik.

Mi kerülhet a komposztba?

A legtöbb növényi eredetű szerves anyag, amely nem tartalmaz üveget, fémet vagy műanyagot, alkalmas a komposztálásra. A komposztáláshoz szükséges mikroorganizmusok számára fontos a megfelelő szén, nitrogén, foszfor és kálium aránya. A sikeres komposztálás érdekében figyelni kell a megfelelő szén-nitrogén arányra. Ezt az úgynevezett zöld, tehát nitrogénben gazdak, illetve barna tehát szénben gazdagabb anyagok arányaival szabályozhatjuk. A komposztálás során csak a mikroorganizmusok számára hozzáférhető, toxikus anyagoktól mentes szerves hulladékok bomlanak le. Ezért kiemelten fontos, hogy a kiindulási anyagban ne legyen toxikus nehézfém vagy mérgező szerves anyag.

A komposztba beletehetünk bizonyos háztartási szerves hulladékokat, de még a kerti zöldhulladékot is. Íme néhány dolog, ami belekerülhet a komposztba:

• gyümölcsök maradékai (héj, csutka, levelek)
• zöldségek mardékai ( levelek, szárak héjak)
• tojáshéj ( apróra zúzva)
• kávézacc és teafű
• fűszerek, gyógynövények
• sima főtt rizs
• sima főtt tészta
• szárazkenyér
• elszáradt virágok, cserepes növények és ezek földje
• kerti növények ágai, gallyak, levelek (aprítva)
• elhervadt virágok, levágott növényi részek
• levágott fű
• nem mérgező gyomok
• falevelek
• elhasználódott virágföld
• aprított újság
• szalma
• fenyőtoboz 

Amennyiben növények maradványait helyezzük a komposztba, ügyeljünk arra, hogy mentes legyen a betegségektől, kórokozóktól. A nagyobb fás részeket aprítsuk össze mielőtt a komposztra helyezzük. Minden esetben figyeljünk a vegyszermentességre. Ezeket semmiképp sem kerülhetnek bele a komposztba:

• szervetlen és nem biológiailag leombló anyagok
• bevont, fényes vagy fémes anyagok
• beteg, fertőzött növényi részek
• húsevő állatok ürüléke
• olaj
• kezelt fa
• vegyszerrel kezelt növények
• csomagolóanyagok
• veszélyes hulladékok
• cigarettacsikk

Komposztálás menete

A komposztálás sikeréhez négy alapvető összetevő szükséges: szerves anyag, nedvesség, oxigén és baktériumok. A hatékony komposztálás titka az, hogy megfelelő környezetet biztosít a mikroorganizmusok és baktériumok fejlődéséhez. Ha összegyüjtöttük a komposztálásra alkalmas dolgokat, következő lépésként ki kell alakítanunk a komposztáló helyét. Vásárolhatunk előre gyártott műanyagból, dróthálóból vagy fából készült komposztálóedényeket, de magunk is elkészíthetjük, de minden esetben figyeljünk a megfelelő szellőzés biztosítására. Érdemes árnyékos, félárnyékos helyet keresni, így védve a komposztot a közvetlen napsütéstől.

A komposztálás során fontos figyelmet fordítani a megfelelő tápanyag-, víz- és oxigénellátottságra. A jó komposztáló rendszer szellős és kellően nedves kell legyen; ha az anyag túl tömör, rothadás léphet fel, mivel nem jut elegendő levegőhöz, és anaerob mikroorganizmusok jelenhetnek meg, ami kellemetlen szagokat eredményez. A mikroorganizmusok hatékony működéséhez elengedhetetlen a szén és nitrogén megfelelő aránya, ami ideálisan 25:1, így a száraz, „barna” hulladékokat (például faágakat, gallyakat, szalmát) össze kell keverni a nedves, „zöld”, fehérje-dús anyagokkal a homogén komposzt érdekében.

A komposztálónak gondozásra is szüksége van; a barna és zöld anyagokat rétegezve kell elhelyezni, hogy a száraz részek elegendő nedvességhez jussanak a lédús zöldből, míg a barna rész biztosítja a jó szellőzést. A rétegek közé vékony földréteg is kerülhet, amely elrejti a kellemetlen szagokat és lebontó organizmusokat tartalmaz, gyorsítva ezzel a folyamatot. A rétegezést célszerű száraz anyaggal kezdeni, és a komposzt összeesése miatt 2-3 havonta át kell forgatni, hogy a levegő bejusson a tömörödött anyagba, elősegítve a lebomlást; az átforgatáshoz elegendő egy kerti villa.

Miért érdemes komopsztálni?

A komposztálás számos pozitív hatással van a környezetre és a közösségekre. Csökkenti a települési hulladék mennyiségét, meghosszabbítva a lerakók élettartamát és mérsékli a hulladékgazdálkodás költségeit, valamint az üzemanyag-felhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás mértékét. A komposztálás során keletkező szerves anyagok javítják a talaj minőségét, növelik annak vízmegkötő képességét, és csökkentik az olyan elsődleges nyersanyagok felhasználását, mint például a tőzeg.

A komposztálás pénzügyi előnyöket is kínál, mivel kevesebb hulladék keletkezik, így kisebb gyűjtőedényre van szükség, és elkerülhetők a további kezelési költségek. Emellett nem kell külön műtrágyát vagy tápanyagdús talajt vásárolni. Az egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai között szerepel a levegőminőség javulása, mivel elkerülhető a növényi hulladékok elégetése, amely szálló port és egyéb légszennyező anyagokat bocsát ki.

Egy év alatt el is készül

Friss komposzt körülbelül három hónap alatt keletkezik, míg az érett komposzt eléréséhez körülbelül tizenkét hónap várakozás szükséges. A friss komposzt még nem teljesen stabil, és káros anyagokat tartalmazhat, amelyek negatívan befolyásolhatják a növények gyökérzetét és növekedését. Az érett komposzt sötét, fekete-barna színű, könnyen morzsálódik, és tavaszi eső áztatta földre emlékeztető illata van. A kész komposztot érdemes átrostálni és a fennmaradó darabokat vissza kell tenni a komposztálóba.

Felhasználható ültetéskor a növények alá kerülő földhöz keverve, vagy lakásokban virágcserepekbe és balkonládákba helyezve, valamint a zöldség- és virágágyások, szőlők és gyümölcsösök termékenységének növelésére. A komposzt talajba juttatása  és a földbe való beforgatása kiválóan javítja a kert talaját.

Komposztálást befolyásoló tényezők

Mikroorganizmusok

A komposzthalomban élő mikrobák, különösen a baktériumok, milliószámra találhatók és segítik a hulladékanyagok lebontását egyszerűbb szerves vegyületekké. A komposztálás elején mezofil baktériumok működnek 25-42°C-on, amelyek hőt termelnek, így emelik a hőmérsékletet, ami a termofil baktériumok számára kedvező 50-60°C-ra vált. Ezek a termofil baktériumok lebontják a fehérjéket és a nem cellulóz szénhidrátokat, miközben elpusztítják a gyommagokat, rovarpetéket és potenciális kórokozókat is.

Makroorganizmusok

A komposztáló hűvös külső része kedvező környezetet teremt a bomlási folyamatban részt vevő makroorganizmusok számára, amelyek mérete a mikroszkopikus élőlényektől a nagyobb gombákig és bogarakig terjed. Ezek a soksejtű élőlények, mint például giliszták és atkák, segítik az anyagok fizikális feldarabolását, ezzel növelve a baktériumok számára elérhető felületet, mivel alacsony hőmérsékleten az elsődleges lebontók aktivitása korlátozott.

Levegő és nedvesség

A komposztálási folyamat során a mikrobák életéhez elengedhetetlen a 45-65 százalékos nedvességtartalom fenntartása. Ha a komposztálandó anyag túl száraz, vizet kell hozzáadni, de a túlzott nedvesség is problémákat okozhat. A nedvesség helyes mértékének ellenőrzésére a marokpróba tesztet használhatjuk, de pontosabb méréseket nedvességmérővel végezhetünk.

A mikrobák számára szükséges oxigén biztosítása érdekében fontos a megfelelő szemcseméret és porozitás, amelyek lehetővé teszik a természetes hőáramlást. A túlzott levegőztetés alacsony hőmérsékletet okozhat, csökkentve a mikrobiális aktivitást, míg az oxigénhiány anaerob baktériumok elterjedését idézheti elő, lassítva a bomlási folyamatokat. A nedvességtartalom szabályozásához a komposzthalom öntözése és forgatása szükséges.

Szén és nitorgén arány

A mikroorganizmusok a szén-dioxidot energiaforrásként, a nitrogént pedig fehérjék és más sejtszerkezetek felépítésére használják, ideális esetben 15 rész szén és 1 rész nitrogén arányban. A hatékony komposztáláshoz körülbelül 30:1-es szén-nitrogén arány szükséges, amely különböző nyersanyagok kombinálásával érhető el, figyelembe véve azok térfogattömegét és szemcseméretét is. A helyes arányok eléréséhez célszerű a "1–2 egység Zöld, 3 egység Barna" szabályt követni, mivel a túl sok nitrogén vagy szén problémákat okozhat a komposztálás során

Kémhatás

A megfelelő komposztálás közel semleges pH-értéket (6,5–8,0) biztosít, de ha az anyag hosszabb ideig anaerob körülmények között marad, akkoe a pH alacsonyra (3-6) csökken, ami a bomlási sebesség lassulásához és bűzös szaghoz vezet. A savas körülmények javítására nem ajánlott meszezni, mivel az ammóniagáz képződését növelheti.

Hőmérséklet

A megfelelő kezdeti feltételek mellett a komposzthalom hőmérséklete gyorsan emelkedik, és ha legalább két hétig 55 °C felett marad, a kórokozók elpusztulnak. A komposztálás akkor ér véget, amikor a belső hőmérséklet 40–43 °C-ra csökken. 

Adalékanyag

A komposztálási folyamatok gyorsítására forgalmazott oltóanyagok általában baktériumokat és táptalajt tartalmaznak, de a természetes mikrobák is képesek lebontani a hulladékot, ha a megfelelő C:N
arány, illetve a  nedvesség és oxigén biztosítva van.

Utóérés

Az utóérési időszak kulcsfontosságú a komposzt stabilitásának és érettségének elérésében, mivel a nem megfelelően komposztált anyag fitotoxikus szerves savakat tartalmazhat és oxigénhiányt okozhat, ami károsítja a növényeket. Ezen időszak alatt a mezofil baktériumok újra megtelepednek, kiterjedt makroorganizmus-populáció fejlődik ki, és beindul a nitrifikáció, miközben a humifikáció és a humuszanyagok keletkezése is fokozódik, ha a nedvességtartalom stabilan 40 °C alatt marad.