agrarszektor.hu • 2024. december 4. 11:01
Gyuricza Csaba Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora a Portfolio Agrárszektor 2024 Konferencián hangsúlyozta, hogy a jelen korunkat a történészek valószínűleg a „polikrízis időszakaként” fogják említeni, mivel globális és lokális válságok nehezítik a fejlődést. A magyar agrárium problémáit elsősorban a szerkezeti gondok, alacsony hozzáadott értékű termelés, technológiai lemaradás, és a gyenge integrációs rendszerek jellemzik. Rámutatott, hogy a fenntarthatóság és versenyképesség érdekében elengedhetetlen az állami támogatások hatékonyabb felhasználása, az innováció, valamint az agrárszakemberek képzése
Én azt gondolom, hogy nem tévedek nagyot akkor, és nem is kell hozzá jövőbelátónak lenni, hogy kimondjuk azt, hogy az eljövendő korunk történészei, amikor visszatekintenek majd erre az időszakra, akkor valószínűleg a polikrízis időszakaként fogják leírni a jelenléti időnket
- fogalmazott Gyuricza Csaba. Hozzátette, hogy globális és lokális veszélyhelyzetek is nehezítik az életünket.
„Ezek a válságok kikényszerítenek helyzetünk, eredményeink átgondolását, újraértékelését
- mondta a szakértő előadásában. A rektor rámutatott, hogy a magyar agrárium fejlődési lehetőségeit főként szerkezeti és makrogazdasági problémák korlátozzák, amelyek az elmúlt években stagnáló vagy csökkenő tendenciát eredményeztek.
Miközben globálisan és az EU-ban a mezőgazdasági termelés robbanásszerű növekedést mutatott, Magyarország termelési értékei és fejlődési szintje elmaradt a világ átlagától.
A régiós összehasonlítások alapján a V4-országok jelentős állami támogatást nyújtanak mezőgazdaságuknak, a lengyel agrárium példája pedig azt mutatja, hogy az állami szubvenciók és hatékony gazdasági stratégiák jelentős áttörést eredményezhetnek. Magyarország exportja és importja az EU-csatlakozás óta stabil szinten maradt, azonban a lengyel agrárgazdaság hatszoros növekedést ért el ugyanebben az időszakban. A rektor szerint a szerkezeti problémák és az állami támogatások mértéke meghatározóak a magyar agrárium jövőbeni sikerességében. Gyuricza Csaba négy tényezőt emelt ki előadásában, amelyek nehezíthetik az áttörést:
- alacsony hozzáadott értéktartalom,
- az optimálistól eltérő erőforrás hasznosítás,
- technológiai és képzettségbeli elmaradás,
- gyenge integrációs rendszerek és marketing tevékenység.
A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar komoly szerkezeti problémákkal küzd, amelyeket jól szemléltet a külkereskedelmi egyenleg alakulása:
külkereskedelmi egyenlegünk elsősorban azoknál a termékeknél kedvező, ahol alacsony a hozzáadott érték
- világított rá Gyuricza Csaba. Hozzátette, a nyerstej exportjának növekedése mellett drágább tejtermékeket importálunk, miközben a tejtermékek külkereskedelmi egyenlege a csatlakozáskor még nullszaldós volt. Az almatermelés szintén példázza a problémákat: az osztrák exportárakhoz képest az étkezési almák ára csak azok 50%-át éri el, holott ez az ágazat kiemelt támogatásokat kapott. A növénytermesztés szerkezete erősen koncentrált, az öt fő növényfajta már a területek 90%-át lefedi, ami a klímaváltozás miatti szélsőségek közepette fokozza a sérülékenységet.
A növénytermesztés vált az agrárium orosz rulettjévé.
Ezen túlmenően a magyar agráriumot a szakképzettség hiánya is sújtja, hiszen a gazdálkodók 80%-ának nincs semmilyen szakirányú képesítése, a felsőfokú végzettségűek aránya pedig alig éri el az 5%-ot. Az integrációs rendszerek fejletlensége, különösen a szövetkezeti együttműködések hiánya tovább rontja az ágazat versenyképességét. A rektor hangsúlyozta:
a fenntarthatóság és a versenyképesség horizontális és vertikális integráció nélkül egyszerűen nem képzelhető el.
Az állami és EU-s támogatások hatékonyabb kihasználására, illetve a képzettségi szint és technológiai innováció fejlesztésére sürgős lépések szükségesek.
A magyar agrárgazdaság történelmi lehetőség előtt áll, mivel soha nem állt rendelkezésre ennyi forrás a fejlesztésekhez - vélekedett a rektor. Az elsődleges cél a termelési szerkezet diverzifikálása a piaci és időjárási kitettség csökkentése érdekében. Kulcsfontosságú az élelmiszeripari fejlesztések támogatása, különösen a közép- és nagyüzemek versenyképességének növelése. A szakemberállomány továbbképzése és az agrárdigitalizáció, valamint a precíziós gazdálkodás elterjesztése szintén prioritást élvez. Elengedhetetlen a horizontális és vertikális integrációs rendszerek kiépítése a hatékonyabb piaci fellépés érdekében.