Az öntözővíz tulajdonságai és forrásai

Hazánkban azért is van szükség öntözésre, mert az év során lehulló csapadék mennyisége kevés, és az eloszlása sem kedvező. Míg 20-30 éve még volt amit lehetett öntözés nélkül termeszteni, ma már nem igazán tudunk olyan klasszikus zöldséget, ami öntözés nélkül jó termést adna hazánkban. Termesztési szempontból az öntözővíznek fontos az ásványisó-tartalma, keménysége, hőmérséklete, szennyezettsége. A víz sótartalmát főként eredete határozza meg. Hazánk bizonyos részein nagy az ásott és fúrt kutak ásványisó-tartalma magas ezek közül a nátriumsók jelenléte fokozottan káros. A nátrium sós vízzel való öntözés a talajt elszikesíti, és terméketlenné teszi. A nagy sótartalmú öntözővíz károsító hatása kötött talajokon megnő, laza, vízáteresztő talajokon kisebb. A vízkeménységet a kalcium és magnézium sók okozzák. A kemény víz oldóképessége kisebb, a leveleken pedig az elpárolgó víz nyomán fehér só kiválás keletkezik. Ez nem is szép, és árnyékolja is a növényt.

A kevés Ca és Mg sót tartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló. Ebben jobban oldódik, és jobban hasznosul a kijuttatott lombtrágya és a növényvédő szerek is.

Az öntözővíz hőmérséklete is lényeges akkor a legjobb, ha megegyezik a növény hőmérsékleti optimumával, vagy a környezet éppen aktuális hőmérsékletével. Ez hidegtűrő növényeknél 13-20 fok, melegigényesek esetén 20-25 fok között van. A növények növekedését csak az igényüknél lényegesen (8-10 fokkal) hidegebb, illetve a 40 foknál melegebb víz gátolja. A 45-50 fokos öntözővíz (például kihűlő termálvíz) a növény pusztulását okozhatja, hiszen ilyen hőmérsékleten a növényi fehérjék visszafordíthatatlanul károsodnak, denaturálódnak. Az öntözővíz szennyezettségén a vegyszerekkel történt keveredést értjük. Háztartási vagy mezőgazdasági, nem oda való vegyi anyagok sok kárt okozhatnak. Egy gyomirtás után nem megfelelően kimosott permetezőgépben például a következő használatkor (párásító öntözéskor) kis dózisban ott lesz a gyomirtó maradéka, ami torz növekedést, fejlődés visszaesést eredményezhet. A folyók vize lágy elvileg jó lenne öntözésre de legtöbbször iszapot is tartalmaz, ez a szivattyúknak nem tesz jót. Hőfoka a tenyészidő folyamán változik, kora tavasszal még túl hideg. A patak- és forrásvíz összetételét tekintve jó, nem szennyezett, de a hőmérséklete mindig alacsony.

Öntözésre - különösen víztárolóba gyűjtve és ott hagyva felmelegedni - jól megfelel. A kútvíz fogalomkörébe többféle vízforrások vize sorolható. Vízminőség alapján is elkülöníthető az ásott, az artézi és a csőkút vize. Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét, a házi kertek öntözésére gyakran használt vízforrás. Összetétele változatos, nitrát tartalma sokszor nagy, ami - növényi tápanyagokról lévén szó - az öntözésben hasznos, egy bizonyos mértékig. A 10 méternél mélyebbről szivattyúval felhozott víz hideg. A csapadékvíz lágy, meleg, sókat és vegyszerszennyezéseket nem tartalmaz. Öntözésre kiváló, érdemes összegyűjteni.

Öntözési célok: miért öntözünk?

Az öntözés célja a termesztés során sokféle lehet, és érdemes ezeket megismerni, a kiskerti technológiákhoz is. A vízpótló öntözéssel a talaj vízhiányának megszüntetését próbáljuk megszűntetni. Ez a leggyakoribb cél, amikor nekilátunk a talaj nedvességtartalmát emelni növényeink érdekében. Minden - a tenyészidőszak folyamán végzett - öntözést vízpótló öntözésnek nevezzük, melynél cél a növény vízellátása. Feladata a gyökérzettel átszőtt talajréteg nedvesítése, ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosan növelni kell. Mivel 1 mm talajra jutó vízoszlop maga alatt körülbelül 1 centimétert nedvesít be, ezzel kiszámítható a szükséges vízmennyiség, ha tudjuk, milyen mélyen gyökerezik az adott növényi kultúra. Mert az is cél, hogy az adott növénykultúra gyökérzónája körül a talajt átnedvesítsük. Sekélyen gyökerezőknél ehhez kevesebb víz kell, mélyebben gyökerezők esetén több.

A magvetés után kiszáradó felső talajréteg vízzel telítését kelesztő öntözésnek hívjuk. Lényeges, hogy ha a mag megduzzadt, akkor a kikelésig már nem száradhat ki, különben a csíra elpusztul. A magvetéseket ezért rendszeresen öntözni kell.

Szabadföldben, állandó helyre vetett növények magvetéseit csak rendkívüli esetekben (aszályos, meleg időjárás) szabad kelesztő öntözésben részesíteni, hiszen, ha a csírázás emiatt megindul, de nem jön utána természetes csapadék, akkor többet ártottunk ezzel az öntözéssel, mint használtunk. Kelesztő öntözés csak rendszeresen, és kis vízadagokkal (5-10 mm) végezhető. Frissítő öntözéskor a növény lankadásának megszüntetése, valamint a levelek hőmérsékletének csökkentése, a párásabb mikroklíma kialakítása, ezáltal a nagy meleg miatti párolgás csökkentése a cél. Ekkor esőszerű öntözéssel kis vízadagokat (2-4 mm) juttatunk a növényekre, emellett a talaj felszínét is hűtjük, ami utána a levegőt is hűti, kis mértékben. A növények a levelükre jutó vizet felveszik, és sejtjeik víztelített állapotba kerülnek, de ez tüneti kezelés csak, hiszen a növények optimális vízállapota a gyökéren keresztüli vízfelvétellel következik be. A párásító öntözést a levegő páratartalmával szemben különösen igényes növényeknél naponként akár többször is végzik. Az öntözővizet permetszerű elosztással a növények, vagy a termesztett gombák felületére, utakra, esetleg a termesztő hely falára juttatják. A vízadag kicsi 1-2 mm alkalmanként.

A nedvességtároló öntözés időszaka a tenyészidőn kívül van, tavasz elején. Aszályos év után - amikor az őszi és a téli csapadék is elmarad - a talaj víztartalékának feltöltésére (tavasz kezdetén) nagy adagú (100–120 mm) öntözést végeznek. Késő tavaszi vetésű, ültetésű, vízigényes növények ültetése előtt alkalmazható a legsikeresebben.

És még nincs vége

A talajművelést könnyítő előöntözés akkor szükséges, amikor a kötött, rögös talaj nem alkalmas magágynak. A művelendő talajréteg átáztatásával (20 mm öntözővíz) optimális feltételek között (60–70 százalékos telítettségnél) végezhető el a talaj porhanyítása. Olyan is van, hogy talajátmosó öntözés: erre akkor van szükség, ha a talaj túlzott sótartalmának a gyökérzónából való eltávolítását szeretnénk elvégezni. Sóérzékeny növény (például saláta) számára talajátmosást kell végezni. Ezt főként homokos és szerves anyagban gazdag, laza talajokon szokás alkalmazni. A kimosáshoz nagy vízadag (150-200 mm) szükséges.

Trágyázó öntözés alatt a vízben oldható fejtrágyák öntözővízzel való kijuttatását és talajba mosását értjük. Ismertebb neve a tápoldatos öntözés. Alkalmazásakor egyenletes a tápanyageloszlás, jobban hasznosul a vízben oldott tápanyag. A gyökérzóna átáztatásához szükséges vízadag nagysága 20-30 mm. Mivel a növények a talajból a tápanyagokat csak vízben oldott formában tudják felvenni, az ilyen öntözési mód megkönnyíti ezt. Természetesen van arra is mód, hogy szilárd műtrágyát juttatunk ki, és öntözéskor megy át ez oldatba, a végeredmény ugyanaz.

Fagy elleni öntözéskor a víz nagy fajhőjét, illetve a nedves talaj nagy hőkapacitását hasznosítják ezzel a módszerrel. Késő tavaszi fagyveszély idején a beöntözött talaj a napsütés hatására jobban fölmelegszik, sok hőt tárol, amelynek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegő talaj feletti rétegének a lehűlését. A kiszáradt felső talajréteg átnedvesítése a cél, ami 8-10 mm vízadaggal érhető el. Beiszapoló öntözést a palánták kiültetésekor alkalmazhatjuk. A talajszemcséknek a gyökerekhez és a tápkockákhoz való tapadását segíti, ezzel jobb eredményű és gyorsabb lesz a begyökeresedés. Száraz talaj esetén a vízpótlás feladatát is betölti, de a beiszapolásra nedves talajba való palántázáskor is szükség van. A vízadag 1-5 dl/tő. A tövenkénti öntözés egy jó módja a beiszapolásnak, hiszen célzottan a megfelelő helyre kerül a víz.

A lemosó öntözés elég speciális, hibát javító módszer. Ha túl tömény oldattal lombtrágyáztunk, vagy elsodródott a gyomirtó szer a kijuttatása közben, és a kultúrnövényeinken landolt esetleg a szomszéd területen napraforgó betakarítás előtt érésgyorsítót alkalmaztak, ami gyakorlatilag szárítja a növényeket és ez a mi területünkre sodródott, akkor a tévedés még korrigálható. Ha azonnal elkezdjük a növények lemosását, azzal alacsony koncentrációjúra hígul a növényre jutott, nem kívánatos szer, és megmenthető az állomány. Szobai körülmények között, kicsiben ugyanez a helyzet, amikor a poros leveleket lemossuk. A por árnyékol, gátolja a növény légzését és a fény hasznosulását is csökkenti.

Öntözési módok: hogyan öntözünk?

Miután végig néztük milyen céllal öntözünk, jöjjön az, hogy milyen módszerek vannak erre. A vízkijuttatás módja szerint többféle módon öntözhetünk. Esőszerű öntözéskor a csővezetékben nyomás alatt vezetett vizet a szórófejeken át porlasztjuk, a természetes csapadékhoz hasonlóan, cseppekben kerül a növényekre, talajra. Az egyik legelterjedtebb módszer, ám nagy melegben, tűző napsütéskor nem alkalmazható, mert károsodhatnak a növények. Kiépítése tereprendezést nem igényel, bár a terepviszonyok annyiban fontosok, hogy lejtés esetén nagy lesz az elfolyási veszteség. Az esőszerű öntözés vízelosztása erős szélben nem lesz egyenletes. Nyári melegben a vezetékből kijuttatott víz 20-30 százaléka még a levegőben elpárolog, ezzel az öntözővíz mennyiségének meghatározásakor számolni kell.

Felületi öntözéskor a talaj felszínén vezetjük a vizet, ami a gravitáció hatására a lejtés irányába szabadon mozog. Barázdákat, vagy ágyásokat kell kialakítani, hogy a víz a megfelelő irányba folyva haladjon. Ekkor az öntözővíz szivárgással terjed a talajban. A barázdák mélysége 25 cm, távolságuk 80 cm, hosszúságuk pedig általában 3-50 méter lehet. A barázdát övező bakhátra vannak ültetve a növények.

Árasztó öntözéskor a bakháttal határolt területet elárasztjuk öntözővízzel, ilyenkor a növények vízben állnak, amíg a talaj be nem szívja a vizet. A talaj levegőtlenné válhat a rendszeres árasztástól, ezért lazítással levegőztetni kell. Altalajöntözéshez az öntözővizet a talajban, a művelő eszközök (eke, tárcsa, borona, kertben ásó, kapa) művelési mélysége alatt vezetik el. Régebben égetett agyagcső újabban lyuggatott műanyag csövön keresztül. A csőből kiszivárgó öntözővíz a talaj kapilláris hézagjaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs úton is szivárog. A csepegtető öntözés lényege pedig, hogy az öntözővizet vékony műanyag csövekben vezetik a növénysorok fölé, amelyekből a víz a növények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj egy-egy ponton, de tartósan kapja az öntözővizet. Vízfelhasználása takarékos, az adagolás automatizálható, és a beruházás költségigénye sem túl magas. Csak szűrt, sószegény víz kijuttatására alkalmas, mert a csepegtetőpontok eldugulhatnak. Bár a nyár az öntözések fő szezonja, egyes öntözési módok alkalmazására már most, tavasszal szükség lehet.