Nagy Z. Róbert • 2025. április 19. 05:59
A víz alapvetően szükséges a növény életéhez. Öntözésen többnyire azt értjük, hogy vízzel látjuk el a növényt fejlődése érdekében akkor, ha a természetes csapadék nem elegendő ehhez az adott időben. Emellett azonban sok más célja és oka is lehet az öntözésnek, bár kétségtelen ezek közül a vízpótlás a leggyakoribb. Sokszor már tavasszal is van vízdeficitje a talajnak, azaz az öntözést nem naptárhoz, hanem a környezeti körülményekhez igazodva kell elkezdni, akár már most is.
Az öntözővíz tulajdonságai és forrásai
Hazánkban azért is van szükség öntözésre, mert az év során lehulló csapadék mennyisége kevés, és az eloszlása sem kedvező. Míg 20-30 éve még volt amit lehetett öntözés nélkül termeszteni, ma már nem igazán tudunk olyan klasszikus zöldséget, ami öntözés nélkül jó termést adna hazánkban. Termesztési szempontból az öntözővíznek fontos az ásványisó-tartalma, keménysége, hőmérséklete, szennyezettsége. A víz sótartalmát főként eredete határozza meg. Hazánk bizonyos részein nagy az ásott és fúrt kutak ásványisó-tartalma magas ezek közül a nátriumsók jelenléte fokozottan káros. A nátrium sós vízzel való öntözés a talajt elszikesíti, és terméketlenné teszi. A nagy sótartalmú öntözővíz károsító hatása kötött talajokon megnő, laza, vízáteresztő talajokon kisebb. A vízkeménységet a kalcium és magnézium sók okozzák. A kemény víz oldóképessége kisebb, a leveleken pedig az elpárolgó víz nyomán fehér só kiválás keletkezik. Ez nem is szép, és árnyékolja is a növényt.
A kevés Ca és Mg sót tartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló. Ebben jobban oldódik, és jobban hasznosul a kijuttatott lombtrágya és a növényvédő szerek is.
Az öntözővíz hőmérséklete is lényeges akkor a legjobb, ha megegyezik a növény hőmérsékleti optimumával, vagy a környezet éppen aktuális hőmérsékletével. Ez hidegtűrő növényeknél 13-20 fok, melegigényesek esetén 20-25 fok között van. A növények növekedését csak az igényüknél lényegesen (8-10 fokkal) hidegebb, illetve a 40 foknál melegebb víz gátolja. A 45-50 fokos öntözővíz (például kihűlő termálvíz) a növény pusztulását okozhatja, hiszen ilyen hőmérsékleten a növényi fehérjék visszafordíthatatlanul károsodnak, denaturálódnak. Az öntözővíz szennyezettségén a vegyszerekkel történt keveredést értjük. Háztartási vagy mezőgazdasági, nem oda való vegyi anyagok sok kárt okozhatnak. Egy gyomirtás után nem megfelelően kimosott permetezőgépben például a következő használatkor (párásító öntözéskor) kis dózisban ott lesz a gyomirtó maradéka, ami torz növekedést, fejlődés visszaesést eredményezhet. A folyók vize lágy elvileg jó lenne öntözésre de legtöbbször iszapot is tartalmaz, ez a szivattyúknak nem tesz jót. Hőfoka a tenyészidő folyamán változik, kora tavasszal még túl hideg. A patak- és forrásvíz összetételét tekintve jó, nem szennyezett, de a hőmérséklete mindig alacsony.
Öntözésre - különösen víztárolóba gyűjtve és ott hagyva felmelegedni - jól megfelel. A kútvíz fogalomkörébe többféle vízforrások vize sorolható. Vízminőség alapján is elkülöníthető az ásott, az artézi és a csőkút vize. Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét, a házi kertek öntözésére gyakran használt vízforrás. Összetétele változatos, nitrát tartalma sokszor nagy, ami - növényi tápanyagokról lévén szó - az öntözésben hasznos, egy bizonyos mértékig. A 10 méternél mélyebbről szivattyúval felhozott víz hideg. A csapadékvíz lágy, meleg, sókat és vegyszerszennyezéseket nem tartalmaz. Öntözésre kiváló, érdemes összegyűjteni.
Öntözési célok: miért öntözünk?
Az öntözés célja a termesztés során sokféle lehet, és érdemes ezeket megismerni, a kiskerti technológiákhoz is. A vízpótló öntözéssel a talaj vízhiányának megszüntetését próbáljuk megszűntetni. Ez a leggyakoribb cél, amikor nekilátunk a talaj nedvességtartalmát emelni növényeink érdekében. Minden - a tenyészidőszak folyamán végzett - öntözést vízpótló öntözésnek nevezzük, melynél cél a növény vízellátása. Feladata a gyökérzettel átszőtt talajréteg nedvesítése, ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosan növelni kell. Mivel 1 mm talajra jutó vízoszlop maga alatt körülbelül 1 centimétert nedvesít be, ezzel kiszámítható a szükséges vízmennyiség, ha tudjuk, milyen mélyen gyökerezik az adott növényi kultúra. Mert az is cél, hogy az adott növénykultúra gyökérzónája körül a talajt átnedvesítsük. Sekélyen gyökerezőknél ehhez kevesebb víz kell, mélyebben gyökerezők esetén több.
A magvetés után kiszáradó felső talajréteg vízzel telítését kelesztő öntözésnek hívjuk. Lényeges, hogy ha a mag megduzzadt, akkor a kikelésig már nem száradhat ki, különben a csíra elpusztul. A magvetéseket ezért rendszeresen öntözni kell.
Szabadföldben, állandó helyre vetett növények magvetéseit csak rendkívüli esetekben (aszályos, meleg időjárás) szabad kelesztő öntözésben részesíteni, hiszen, ha a csírázás emiatt megindul, de nem jön utána természetes csapadék, akkor többet ártottunk ezzel az öntözéssel, mint használtunk. Kelesztő öntözés csak rendszeresen, és kis vízadagokkal (5-10 mm) végezhető. Frissítő öntözéskor a növény lankadásának megszüntetése, valamint a levelek hőmérsékletének csökkentése, a párásabb mikroklíma kialakítása, ezáltal a nagy meleg miatti párolgás csökkentése a cél. Ekkor esőszerű öntözéssel kis vízadagokat (2-4 mm) juttatunk a növényekre, emellett a talaj felszínét is hűtjük, ami utána a levegőt is hűti, kis mértékben. A növények a levelükre jutó vizet felveszik, és sejtjeik víztelített állapotba kerülnek, de ez tüneti kezelés csak, hiszen a növények optimális vízállapota a gyökéren keresztüli vízfelvétellel következik be. A párásító öntözést a levegő páratartalmával szemben különösen igényes növényeknél naponként akár többször is végzik. Az öntözővizet permetszerű elosztással a növények, vagy a termesztett gombák felületére, utakra, esetleg a termesztő hely falára juttatják. A vízadag kicsi 1-2 mm alkalmanként.
A nedvességtároló öntözés időszaka a tenyészidőn kívül van, tavasz elején. Aszályos év után - amikor az őszi és a téli csapadék is elmarad - a talaj víztartalékának feltöltésére (tavasz kezdetén) nagy adagú (100–120 mm) öntözést végeznek. Késő tavaszi vetésű, ültetésű, vízigényes növények ültetése előtt alkalmazható a legsikeresebben.
És még nincs vége
A talajművelést könnyítő előöntözés akkor szükséges, amikor a kötött, rögös talaj nem alkalmas magágynak. A művelendő talajréteg átáztatásával (20 mm öntözővíz) optimális feltételek között (60–70 százalékos telítettségnél) végezhető el a talaj porhanyítása. Olyan is van, hogy talajátmosó öntözés: erre akkor van szükség, ha a talaj túlzott sótartalmának a gyökérzónából való eltávolítását szeretnénk elvégezni. Sóérzékeny növény (például saláta) számára talajátmosást kell végezni. Ezt főként homokos és szerves anyagban gazdag, laza talajokon szokás alkalmazni. A kimosáshoz nagy vízadag (150-200 mm) szükséges.
Trágyázó öntözés alatt a vízben oldható fejtrágyák öntözővízzel való kijuttatását és talajba mosását értjük. Ismertebb neve a tápoldatos öntözés. Alkalmazásakor egyenletes a tápanyageloszlás, jobban hasznosul a vízben oldott tápanyag. A gyökérzóna átáztatásához szükséges vízadag nagysága 20-30 mm. Mivel a növények a talajból a tápanyagokat csak vízben oldott formában tudják felvenni, az ilyen öntözési mód megkönnyíti ezt. Természetesen van arra is mód, hogy szilárd műtrágyát juttatunk ki, és öntözéskor megy át ez oldatba, a végeredmény ugyanaz.
Fagy elleni öntözéskor a víz nagy fajhőjét, illetve a nedves talaj nagy hőkapacitását hasznosítják ezzel a módszerrel. Késő tavaszi fagyveszély idején a beöntözött talaj a napsütés hatására jobban fölmelegszik, sok hőt tárol, amelynek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegő talaj feletti rétegének a lehűlését. A kiszáradt felső talajréteg átnedvesítése a cél, ami 8-10 mm vízadaggal érhető el. Beiszapoló öntözést a palánták kiültetésekor alkalmazhatjuk. A talajszemcséknek a gyökerekhez és a tápkockákhoz való tapadását segíti, ezzel jobb eredményű és gyorsabb lesz a begyökeresedés. Száraz talaj esetén a vízpótlás feladatát is betölti, de a beiszapolásra nedves talajba való palántázáskor is szükség van. A vízadag 1-5 dl/tő. A tövenkénti öntözés egy jó módja a beiszapolásnak, hiszen célzottan a megfelelő helyre kerül a víz.
A lemosó öntözés elég speciális, hibát javító módszer. Ha túl tömény oldattal lombtrágyáztunk, vagy elsodródott a gyomirtó szer a kijuttatása közben, és a kultúrnövényeinken landolt esetleg a szomszéd területen napraforgó betakarítás előtt érésgyorsítót alkalmaztak, ami gyakorlatilag szárítja a növényeket és ez a mi területünkre sodródott, akkor a tévedés még korrigálható. Ha azonnal elkezdjük a növények lemosását, azzal alacsony koncentrációjúra hígul a növényre jutott, nem kívánatos szer, és megmenthető az állomány. Szobai körülmények között, kicsiben ugyanez a helyzet, amikor a poros leveleket lemossuk. A por árnyékol, gátolja a növény légzését és a fény hasznosulását is csökkenti.
Öntözési módok: hogyan öntözünk?
Miután végig néztük milyen céllal öntözünk, jöjjön az, hogy milyen módszerek vannak erre. A vízkijuttatás módja szerint többféle módon öntözhetünk. Esőszerű öntözéskor a csővezetékben nyomás alatt vezetett vizet a szórófejeken át porlasztjuk, a természetes csapadékhoz hasonlóan, cseppekben kerül a növényekre, talajra. Az egyik legelterjedtebb módszer, ám nagy melegben, tűző napsütéskor nem alkalmazható, mert károsodhatnak a növények. Kiépítése tereprendezést nem igényel, bár a terepviszonyok annyiban fontosok, hogy lejtés esetén nagy lesz az elfolyási veszteség. Az esőszerű öntözés vízelosztása erős szélben nem lesz egyenletes. Nyári melegben a vezetékből kijuttatott víz 20-30 százaléka még a levegőben elpárolog, ezzel az öntözővíz mennyiségének meghatározásakor számolni kell.
Felületi öntözéskor a talaj felszínén vezetjük a vizet, ami a gravitáció hatására a lejtés irányába szabadon mozog. Barázdákat, vagy ágyásokat kell kialakítani, hogy a víz a megfelelő irányba folyva haladjon. Ekkor az öntözővíz szivárgással terjed a talajban. A barázdák mélysége 25 cm, távolságuk 80 cm, hosszúságuk pedig általában 3-50 méter lehet. A barázdát övező bakhátra vannak ültetve a növények.
Árasztó öntözéskor a bakháttal határolt területet elárasztjuk öntözővízzel, ilyenkor a növények vízben állnak, amíg a talaj be nem szívja a vizet. A talaj levegőtlenné válhat a rendszeres árasztástól, ezért lazítással levegőztetni kell. Altalajöntözéshez az öntözővizet a talajban, a művelő eszközök (eke, tárcsa, borona, kertben ásó, kapa) művelési mélysége alatt vezetik el. Régebben égetett agyagcső újabban lyuggatott műanyag csövön keresztül. A csőből kiszivárgó öntözővíz a talaj kapilláris hézagjaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs úton is szivárog. A csepegtető öntözés lényege pedig, hogy az öntözővizet vékony műanyag csövekben vezetik a növénysorok fölé, amelyekből a víz a növények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj egy-egy ponton, de tartósan kapja az öntözővizet. Vízfelhasználása takarékos, az adagolás automatizálható, és a beruházás költségigénye sem túl magas. Csak szűrt, sószegény víz kijuttatására alkalmas, mert a csepegtetőpontok eldugulhatnak. Bár a nyár az öntözések fő szezonja, egyes öntözési módok alkalmazására már most, tavasszal szükség lehet.