A Balaton-felvidéki kultúrtáj UNESCO általi elismerésének szorgalmazása több mint húsz évvel ezelőtt indult Sándor Péter környezetmérnök kezdeményezésére. A kultúrtáj a legösszetettebb örökségi kategória, amely az ember és a természet évszázados kölcsönhatása révén formálódott területeket ismeri el. A jelölési dokumentáció alapját egy olyan tanulmány képezte, amely több szakterület (műemlékvédelem, természetvédelem, geológia, néprajz) közös munkájával készült. Az UNESCO elé terjesztett anyag szerint a Balaton-felvidéki kultúrtáj az alábbi kiemelkedő területeket foglalja magában:

• a Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence, a Káli-medence, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Kis-Balaton nélküli települései;
• a Hévízi-tó, Balatonfüred reformkori városrésze és Keszthely védett belterületi részei;
• és a Veszprémfajsz-Balácapusztai római kori villagazdaság, valamint Valcum (Fenékpusztai római együttes).

Fontos kiemelni, hogy a tó vízparti részei és a teljes vízfelület a tervek szerint védőzónaként szerepelhet a jelölésben, ami Fejérdy Tamás építész, műemlékvédelmi szakember szerint a látvány élvezetét biztosítja a jövőben. A világörökségi cím elnyerése nem jelent többlet korlátozást, mivel az UNESCO csak azt jelöli, amit az állam maga is véd.

A nemzetközi elismerés azonban nagyban hozzájárul az értékek fokozottabb védelméhez és nemzetközi láthatóságához. Péládul oldhatja a Balaton szezonalitását, és a világörökségi turizmus révén stabilizáló hatása lehet a régió számára. A felvétel esélyét szakmai szempontból biztatónak ítélik, bár az európai helyszínek túlzott reprezentáltsága az UNESCO politikai szempontjai miatt bizonyos mértékben limitálhatja az esélyeket. Az előzetes értékelés várhatóan egy évig tart, ezt követően készülhet el a végleges jelölési dokumentáció, így a felvételről szóló döntés jó esetben körülbelül három év múlva várható.