Hivatalos: itt van a legújabb döntés a földtörvényről Magyarországon

Megjelent a Magyar Közlöny 32. számában a Kúria 2/2023. JEH határozata (Jpe.IV.60.036/2022/11. szám) a Földforgalmi törvényben rögzített „közvetlen megelőző” minősítés megítéléséről, amely szerint a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában és
47. § (1) bekezdésében foglalt, az előhaszonbérleti jogosultság alapját képező „közvetlen megelőző” minősítés megítélésénél a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.III.37.328/2016/7. és Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozatok nem hivatkozhatók kötelező erejű határozatként. Az indokolás alább olvasható:

[1] A Kúria jogegységi feladatokért felelős elnökhelyettese a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 46. § (1) bekezdés a) pontjában és 47. § (1) bekezdésében foglalt előhaszonbérleti jogosultság alapját képező „közvetlen megelőző” minősítés értelmezésével kapcsolatban.

[2] Az indítványát arra alapozta, hogy nem egységes a joggyakorlat a Földforgalmi tv. 45. § (1) bekezdése, a 46. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 46. § (4) bekezdés szerinti „volt haszonbérlő” meghatározásához használt „közvetlen megelőző” kifejezés – amely a volt részesművelő és a volt feles bérlő meghatározására is kiterjed – értelmezésében. Az eltérés indoka az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII. 28.) AB határozatában (a továbbiakban: AB határozat) megállapított alkotmányos követelmény.

[3] Az indítványozó érvelése szerint az AB határozat ellenére sem mellőzhető a Kúria meghozott és a Bírósági
Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozataiban foglalt jogértelmezés. A korábbi és az alkotmányos követelményt érvényre juttató megfelelő jogértelmezés közti ellentmondás feloldására ugyanakkor nem az Alkotmánybíróság, hanem kizárólag a Kúria jogosult. Ezt támasztják alá a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, miszerint jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala, korábbi jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, továbbá, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria közzétett határozatától.

[4] Az AB határozat meghozatalát megelőző kúriai gyakorlat az alábbi tényállás mellett értelmezte a „volt haszonbérlő” meghatározásához használt „közvetlen megelőző” fogalmat. A haszonbérbe vevő felperessel kötött haszonbérleti szerződés jóval azelőtt megszűnt, hogy vele az új haszonbérleti szerződésre vonatkozó ajánlatot közölték, valamint az elfogadó nyilatkozatát a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megtette. A Kúria jogértelmezése szerint a felperest volt haszonbérlőként akkor illette meg az előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérleti ajánlat közlésének napján, illetve az ajánlat közlésének napját megelőző napon haszonbérlőnek minősült, a haszonbérleti jogviszonya fennállt. Az ajánlat közlését „közvetlenül megelőző” 3 évben fennálló vagy fennállt haszonbérlet követelménye a szerződéses jogviszony és az ajánlat időpontjának megszakítatlanságára utalt. A Kúria álláspontja szerint a jogalkotó nem kívánt időbeli korlátozás nélkül előhaszonbérleti jogot biztosítani. Előfordulhat ugyanis, hogy a haszonbérleti szerződés lejárta után a tulajdonos használja a földet, majd később úgy dönt, hogy mégis haszonbérleti szerződést köt. Ez az időtartam azonban a földhasználat folyamatosságát megszakítja, amiért a felperes nem minősülhetett „volt haszonbérlőnek” (Kfv.III.37.328/2016/7., Kfv.III.37.301/2017/4.).

[5] Az Alkotmánybíróság a „volt haszonbérlő” meghatározásához használt „közvetlen megelőző” fogalmát a kúriai joggyakorlathoz képest eltérően értelmezte. Az AB határozat alapjául szolgáló ügy tényállása szerint a felperes haszonbérleti szerződése fennállt, amikor a haszonbérbeadók és egy haszonbérlő között létrejött új haszonbérleti szerződés tekintetében az elfogadó nyilatkozatát megtette. Az alperes azonban a szerződés jóváhagyását rajta kívül álló – ugyanakkor a szerződő felek számára felróható, tartalmi mulasztásra visszavezethető – okok miatt megtagadta. A haszonbérbeadók és a haszonbérlő ismét szerződést kötöttek, amelyre a felperes, mint korábbi haszonbérlő a törvényes határidőn belül elfogadó nyilatkozatot tett. Az alperes határozata szerint, a felperes az ismételten megkötött haszonbérleti szerződés vonatkozásában a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontjára alapított elfogadó nyilatkozatot nem tehetett. A felperes földhasználati jogosultsága megszűnt, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a haszonbérleti ajánlat közlését közvetlenül megelőző legalább három éven keresztül folyamatosan haszonbérelte a földet.

[6] A felperes keresete folytán indult közigazgatási perben a másodfokú bíróság bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Földforgalmi tv. 47. § (1) bekezdése „közvetlenül” szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Érvelése szerint az ügyben fennálló tényállás mellett a vitatott jogszabályhely Kúria által kimunkált jogértelmezése szembekerül a volt haszonbérlő ranghelybeli elsőbbségével. A korábbi haszonbérlő ranghelybeli elsőbbsége csak akkor tud érvényesülni, ha az új haszonbérleti szerződés megkötésére olyan formában kerül sor, hogy a volt haszonbérlő legkésőbb az ajánlat közlése előtt egy nappal, illetve az elfogadó nyilatkozat megtételekor jogosult a földhasználatra. Az ilyen jogértelmezés nem teszi lehetővé az olyan okok, körülmények figyelembevételét, amelyek a volt haszonbérlő akaratán kívül, tőle függetlenül vezethettek a haszonbérleti jogviszony megszűnéséhez. Az ilyen körülmények kialakulását nemcsak a szerződő felek mulasztása, hanem visszaélésszerű magatartásuk is okozhatja.

[7] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelményt állapított meg, amelynek az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 46. § (3) bekezdése alapján, a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdés alkalmazásának meg kell felelnie. A Földforgalmi tv. 47. § (1) bekezdése „közvetlenül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

[8] Az Alkotmánybíróság szerint az a kategorikus értelmezés, amely szerint a volt haszonbérlőt kizárólag akkor illeti meg az előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérbeadó még a szerződés időtartama alatt újabb szerződést köt, a nyelvtani értelmezés módszere alapján elfogadható, de bizonyos körülmények között nyilvánvaló ellentétbe kerül a jogintézmény céljával. A jogalkotó ugyanis a gazdálkodás folytatását kívánta biztosítani azáltal, hogy a földterület volt haszonbérlőjének első ranghelyen biztosította az előhaszonbérleti jogosultság gyakorlását. Az Alkotmánybíróság szerint a kúriai jogértelmezés lehetőséget ad arra, hogy a haszonbérbeadó kijátssza a „volt haszonbérlőt” megillető előhaszonbérleti jogosultságra vonatkozó szabályokat. Ha ugyanis a szerződés lejártával bármilyen rövid időre a tulajdonos maga használja a termőföldet, úgy megszakítja a „volt haszonbérlő” lehetséges használatának folytonosságát.

[9] A megállapított alkotmányos követelmény értelmében a volt haszonbérlőt a haszonbérleti jogviszonya jogszerű megszűnését követően is megilleti az előhaszonbérleti jog akkor, ha azt már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de a joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre. Ellentétes lenne ugyanis a jogi szabályozás céljának megfelelő, kiszámítható jogalkalmazás követelményével, ha a volt haszonbérlő rangsorbéli elsősége neki fel nem róható, tőle független körülmények kialakulása esetén elveszhetne, amely fel nem róható körülményt a haszonbérbeadó és harmadik személy mulasztása vagy akár visszaélésszerű magatartása is okozhatja. A Földforgalmi tv. kérdéses rendelkezésének az alkotmányos követelménynek megfelelő értelmezése alapján a haszonbérlő tehát rajta kívül álló okok, tőle független körülmények következtében nem veszítheti el volt haszonbérlői státuszát. Különösen nem vezethet ilyen eredményre szerződésének adminisztratív okból történő ideiglenes megszűnése, tekintet nélkül arra, hogy volt-e egyáltalán rajta kívül olyan személy, aki a köztes időszakban a földet haszonbérelte. Az alkotmányos követelmény megállapítása ugyanakkor nem érinti a vonatkozó törvényi rendelkezésekben előírt egyéb feltételek teljesítését.

A határozat további részletei az alábbi linken érhetők el és olvashatók: Magyar Közlöny 2023. évi 32. szám.