Nagy Z. Róbert • 2024. június 28. 06:03
A védett fajok kapcsán közismert, hogy azokat veszik oltalom alá, melyek egyedszáma valamilyen - általában emberi tevékenységgel összefüggő - ok miatt csökken, és a faj fennmaradása veszélybe kerül. A kertészeti nemesítéskor létrehozott fajták esetén a védelem teljesen más jellegű: itt a nemesítő és a fajtatulajdonos anyagi érdekeit kell védeni.
A nemesítésben nagy meló van
Vetőmag Szövetség és Terméktanács meghatározása szerint a növényfajta-oltalom a nemesített növényfajták (hibridek, vonalak, klónok stb.) jogi oltalmát biztosítja. Növényfajta-oltalomban részesülhet bármely növénytani nemzetséghez és fajhoz tartozó új fajta, ha az megkülönböztethető, egynemű és állandó tulajdonságokkal rendelkezik. A növényfajta-oltalom tulajdonosának kizárólagos joga van a növényfajta hasznosítására, illetve arra, hogy másnak arra engedélyt adjon. A nemzeti növényfajta-oltalomban részesített fajtákról a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján található keresővel érhető el információ. A vetőmag-forgalmazás szabályait először Magyarországon az 1895. évi XLVI törvény rögzítette. A vetőmag olyan áru, melynek hatása a következő év eredményeit meghatározóan befolyásolja. Ezért az egész világon - az adott ország agráriumának fejlettségétől függően - jogszabályok határozzák meg az előállítás, a forgalmazás és a minőség tanúsítás módját.
A befektetett munka és pénz miatt kell védeni egy fajtát
A védett kertészeti fajták esetén a nemesítő, vagy a fajtatulajdonos cég sokszor sok évnyi munkát és rengeteg pénzt fektet abba, hogy egy a korábbiaknál jobb tulajdonságokkal rendelkező fajtát létrehozzon. Ez lehet valamilyen betegséggel szemben ellenálló, szárazságtűrőbb, nagyobb termésátlagú vagy jobb minőségű, tovább tárolható, kellemesebb ízű termést adó fajta, ami, ha létrejött abból a fajtatulajdonos profitáni akar, ezért a fajtát védi, hogy ne akárki és ne bármekkora mennyiségben szaporíthassa, termelhesse azt. A legbiztosabb védelem a hibridhatáson alapul, amikor olyan, jó esetben titkos anyai és apai vonalakat hoznak össze, hogy abból az első utódnemzedék (F1) legyen a kiemelkedő tulajdonságú. Ám ha arról valaki magot szed és elveti, akkor annak az utódainak (F2) az állománya már nem lesz homogén, és nem mutatja az elvárt tulajdonságokat. Így a termelők kénytelenek minden évben újra megvenni a hibrid magokat, amivel biztosított a fajtatulajdonos nemesítési befektetéseinek megtérülése, és profitja.
Ám a fajtavédelem nem mindig ilyen egyszerű, ezért törvényi eszközök is kellenek hozzá. Hiszen egyes növények vegetatív úton is szaporíthatók, és ebben az esetben az utódok genetikai állománya megegyezik az anyanövényével. A gyakorlatban képzeljünk el például egy szép új muskátli fajtát, ami fajtavédett, és ebből vesz 1000 dugványt a termelő, ami után megfizeti a licenszdíjat. Ezeket meggyökerezteti, és a technológia során, a kompakt növekedés érdekében visszacsípi a hajtást, ám ha az így levágott növényi részeket is (illegálisan) meggyökerezteti, akkor az ezer növényből hamar és könnyen 3000-5000 növény lesz úgy, hogy csak ezer után fizette ki a jogdíjakat.
Ugyanez a jogszerűtlen, de a gyakorlatban megvalósítható megoldás a zöldségnövényeknél is működik, hogy egy hibrid növényből vegetatív úton több hozható létre. Vagy oltott zöldségeknél a nemest magról indítva nevelik egy ideig, és amikor az elágazódás érdekében egyébként is bele kell metszeni, a lemetszett rész (jogszerűtlenül) ráoltható egy újabb alanyra.
Érzékeny téma
A megkeresett cégek többsége a téma érzékenységére tekintettel nem is válaszolt, vagy elzárkózott a válaszadás elől, aki pedig mondott is valamit, azt csak név nélkül vállalta. Ennek oka, hogy a fajtavédelemmel kapcsolatos helyzetekben mindenki vékony jégen táncol. A termelő, ha lebukik óriási kártérítési pert hozhat magára. Ám a dolog nem ennyire egyszerű, hiszen ha a fajtatulajdonos emiatt bepereli termelőt, akkor az a későbbiekben tőle már biztosan nem fog vásárolni vetőmagot, tehát egy ügyfelet ezzel azonnal elveszít, vagy akár többet is, a lebuktatottnak az ismeretségi köréből.
Hazánkban a zöldségfajták fajtaoltalma annyira működik, amennyire a résztvevők betartják és amennyire ezt be lehet tartatni. Ellenőrzés a gyakorlatban nincs, hogy ennek utánanéznének, hogy például az adott borsófajta magja egy területen milyen forrásból érkezett. Természetesen a támogatásokhoz számla kell a szaporítóanyagokról, de volt már rá példa, hogy valaki inkább nem kérte a támogatást, de nem is fizetett a jogtiszta szaporítóanyagért. Sajnos bizonyos esetekben van az a helyzet, amikor anyagilag jobban jár a termelő, ha nem kér támogatást, és nem fizet a vetőmagért
- mondta egy a témában jártas, a vetőmagkereskedelemben dolgozó szakember az Agrárszektornak. Zöldborsó esetén, amiből nincsenek hibridek, hanem szabad elvirágzású fajták vannak, ha véletlenül túlérik egy területen a termés, amit ezért nem vesz át a feldolgozó, akkor volt már olyan eset, hogy nem adta el a gazdálkodó takarmánynak, hanem a magot jövő évben újravetette. Bukott azon, hogy a konzervgyár nem vette meg a zsenge borsóját - mert már nem volt elég zsenge - és úgy kompenzálta a pénzkiesést, hogy következő évben ezt használta, nem vett jogtiszta magot.
A zöldborsó és a saláta jellemzője, hogy a fajták nem hibridek, hanem konstans fajták vannak. A sárgarépák hibridek, a zellerek most más szintén hibridek, korábban voltak konstans fajták, a póréhagyma vöröshagyma, ipari paradicsom, dinnyék is már mind hibridek. A heterózis hatás következtében a hibridek egyöntetűbbek, jobb minőségűek, nagyobb termést adóak lettek, így egyre több hibrid jelenik meg, melyek jobban védik nemesítőik, fajtatulajdonosaik érdekeit, mint a konstans fajták
- közölte egy növénynemesítő lapunkkal. Kiemelte, például dinnyefajtáknál, ahol F1-es hibridek vannak, és azok a fajták ahol a szülők genetikailag távol állnak egymástól ott az F2 nemzedék jól hasad, azaz nagyon heterogén állományt ad, ami jó fajtavédelmet biztosít, ám olyan hibrideknél, ahol az F1 szülővonalai közelebbi rokonságban állnak, ott az F2 nemzedék is értékelhető mennyiségű és minőségű termést képes hozni, tehát ez esetben a saját magfogásból nevelt állomány nagyobb kockázatot jelent a fajtatulajdonos számára - és kisebbet a termelőnek. A nemesítő és fajtatulajdonos szempontjából az az ideális, ha a heterózis hatásnak köszönhetően az F1 nemzedék tulajdonságai és gazdasági produktuma kimagaslóan jó, és az egy igen kedvező mellékhatás esetenként, ha az F2 nemzedék tulajdonságaiban nagymértékben eltér az F1-től, mert ez így jó fajtavédelmet biztosít - genetikai és nem törvényi alapon.
Az újravetett, saját magfogásból gyakorlatilag illegálisan szaporított növények termései van, hogy megtalálja a maga piacát, azt, ahol az olcsó ár számít és a minőség nem. Ez a piaci szegmens azonban egyre kisebb. De ez kockázat a termelőnek, mert egyre több kereskedőnek fontos a minőség, hiszen a vásárlóknak is fontos, ezért nem veszi meg a tulajdonságaiban hasadt, gyenge minőségű, nem fajtaazonos növény termését - említette az egyik szakember.
Van megoldás: nézzük a területet!
Ágazati szereplők becslése szerint az unióban jelenleg körülbelül 90 százalékban jogtiszta szaporítóanyagot használnak a termelők és 10 százalék lehet a jogosulatlanul szaporított növények mennyiségének az aránya. A visszaélésre annál nagyobb az esély, minél drágább a mag. Például egy high-tech üvegházi paradicsomfajtából egy szem mag akár egy eurónál is drágább lehet. Olaszországban ebből évekkel ezelőtt volt probléma, hogy elharapózott ezeknek a vegetatív szaporítása, hogy a hajtásvégeket levágták, ráoltották egy alanyra és kész volt az új növény szinte ingyen, hiszen az alany magja nem drága. Az, hogy miért eltérő mennyiségben vett a termelő alany és nemes magot (hiszen alapból egy alanyra egy nemest lehet ráoldani, tehát 1:1 mag-arány kell) egyszerűen kimagyarázható volt, például, hogy az alany állományának egy részét elvitte valami betegség. Ezt akkor úgy oldották meg Olaszországban, hogy négyzetméterre fizetett a termelő a fajtáért jogdíjat, hiszen az könnyen ellenőrizhető volt, hogy az állománya tényleg annyi négyzetméter-e, amennyit bejelentett.
Akkortól, hogy négyzetméterre fizet a fajtatulajdonosnak már nem érdeke feketén szaporítani, hiszen több felületet úgysem tud legálisan beültetni vele, és a termesztési felület egyszerűen ellenőrizhető, míg a növény darabszámok nem. Arra általában nincs példa, hogy cégek egymás fajtáit építsék be saját fajta-fejlesztéseikbe, mert a tulajdonságok és a gének lopása napjainkra szinte lehetetlenné vált, lévén genetikai vizsgálattal nagyon gyorsan kiderülne a dolog.