agrarszektor.hu • 2024. december 1. 16:01
Az erdőgazdálkodásra vonatkozó három fő szerződés típus – a haszonbérlet, az integrációs és az erdőkezelési szerződés – mindegyike eltérő módon osztja meg a kockázatokat és hasznokat a felek között. A haszonbérlet esetén a bérlő saját kockázatára gazdálkodik, míg az integrációs szerződés közösségi hasznosítást jelent, amelynél a tulajdonosok a hozamokat együttesen osztják meg. Az erdőkezelési szerződés a tulajdonosok érdekeit szem előtt tartva biztosítja, hogy az erdőgazdálkodás eredményei a tulajdonost illetik, miközben az erdőkezelő díjazásban részesül a közreműködéséért.
Erdőnek minősülő föld használatára harmadik személlyel (nem tulajdonostárssal) szívességi földhasználati szerződés mellett erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés, erdőgazdálkodási integrációs szerződés vagy erdőkezelési szerződés köthető. A NAK cikkében röviden ezeket az erdőhasználati jogcímeket tekinthetjük át. A három használati jogcím elsődlegesen az erdőgazdálkodási tevékenységek kockázatainak, ezzel összefüggésben a rendelkezési jogoknak és az erdőgazdálkodás eredményeinek a szerződő felek közötti megosztásában különbözik egymástól.
Erdőgazdálkodási haszonbérlet alatt az erdőnek minősülő föld használati jogosultságának haszonbér ellenében történő átengedését értjük. Ekkor a haszonbérlő saját kockázatára folytat erdőgazdálkodási tevékenységet, amelyért cserébe a tulajdonosnak haszonbért fizet. A haszonbér mértéke, a haszonbérlőnek az erdőgazdálkodási tevékenységek bizonytalan szakmai és gazdasági tervezhetőségéből fakadó magasabb kockázatai miatt, értelemszerűen elmarad az erdő valós hozamaitól, de ezt figyelembe véve is egy kiszámítható jövedelmet biztosít a tulajdonos számára.
Erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés esetén a hasznok szedésének joga fő szabály szerint kizárólag a növedék mértékéig terjedhet.
Ezt meghaladó mértékű fakitermelést, különösen véghasználatot (azaz az idős erdő letermelését) a haszonbérlő csak abban az esetben végezhet, ha arról a haszonbérleti szerződésben a tulajdonosokkal kifejezetten megegyezett – és a haszonbért ennek tudatában határozták meg. Véghasználat esetében a haszonbérlő megfelelő garanciákat kell vállaljon az erdőfelújítás elvégzésére.
Ezzel is összefüggő további fontos kitétel, hogy a szerződésben meg kell határozni az erdő szerződés lejártakor elvárt értékét, ami a szerződés bármilyen okból történő idő előtti megszűnése esetén irányadó lesz a tulajdonos és a haszonbérlő közötti pénzügyi elszámolásra. A szabályozás értelmében ugyanis a haszonbérlő a haszonbérleti díj fejében olyan mértékű haszonvételekre jogosult, amit egyrészt a felek a szerződésben meghatároznak, másrészt az erdőnek a szerződés normál lejártára rögzített természetbeni állapotát és értékét eredményezi. Ha a szerződés korábbi lejárata esetén a haszonbérlő ezen haszonvételi lehetőségekkel nem időarányosan élt, akkor az a felek között elszámolási kötelezettséget keletkeztet.
Az erdőgazdálkodási integrátori földhasználati jogcím sok tekintetben hasonlít az erdőgazdálkodási haszonbérlethez. A fő különbség, hogy az erdőgazdálkodási integrátor az integrációba vont erdőkben – szerződésben nem korlátozható módon –az erdőtörvény, valamint az erdő rendeltetései szerint irányadó egyéb jogszabályok biztosította keretek között szabadon folytathat erdőgazdálkodási tevékenységet, és szedheti az erdő hasznait. A használatba vétel fejében fizetendő tulajdonosi járandóságot – jelen esetben járadékot – pedig nem ingatlanonként elkülönülten, hanem az integrációba vont összes erdő együttes várható hozamai alapján kell meghatározni.
Az erdőgazdálkodási integrációt tehát úgy kell elképzelni, hogy az integrációba vont erdők tulajdonosai az erdeiket – azok adottságaitól és jövedelemtermelő képességeitől függetlenül – egymással valójában egyfajta vagyonhasznosítási közösséget vállalva, közösen adják át használatra egy harmadik személy, az integrátor részére. Ebben a tekintetben a konstrukció hasonlít az erdőbirtokossági társulatok keretei között megvalósított társult erdőgazdálkodáshoz.
Ez a jogcím - nagyon gyakorlatiasan megközelítve - elsősorban azon erdőtulajdonosok számára lehet igazán előnyös, akiknek kisebb hozamú erdeik vannak, vagy az erdeikben a szerződéses időszakban összességében inkább ráfordításigényes erdőgazdálkodási tevékenységek (például erdőfelújítás, erdőnevelés) várhatóak, hiszen területegységre vetítve azonos járadékot kapnak, mint a kedvezőbb adottságú erdők tulajdonosai. Ez persze csak akkor lehetséges, ha ugyanilyen feltételekkel az utóbbi körbe tartozó erdőtulajdonosokkal is sikerül szerződést kötnie az integrátornak.
A szokványostól eltérőek továbbá az erdőgazdálkodási integrációs szerződés megszűnése esetére meghatározott elszámolás szabályai is. Ennél a jogcímnél csak az erdő vagyonnövekedésének a mértékét kell vizsgálni, és a szabályozás csak egyirányú elszámolási kötelezettséget határoz meg. Vagyonnövekedés esetén annak összegét - ha a vagyonnövekedést eredményező tevékenységet az integrátor nem a tulajdonosok megbízásából és költségére végezte el – a tulajdonosok kötelesek megtéríteni az integrátor részére, vagyoncsökkenés esetén azonban nincs elszámolási kötelezettség a felek között.
Erdőkezelés esetében az erdőkezelő a tulajdonos javára, illetve kockázatára, de saját nevében eljárva, a tulajdonos egyéni érdekeit is figyelembe véve folytat erdőgazdálkodási tevékenységet.
Az előbbieket egy jó gyakorlati példával szemléltetve: az erdőkezelő rendszeresen tájékoztatást ad a tulajdonos számára az erdő állapotáról, a haszonvételi lehetőségekről és a felmerülő erdőfenntartási feladatokról. Javaslatot tesz az erdőgazdálkodási feladatok ütemezésére és végrehajtására, majd a tulajdonos által elfogadott módon megszervezi azokat. Végül pedig az erdőgazdálkodási tevékenység pénzügyi eredményével elszámol a tulajdonos felé.
Erdőkezelés esetében valójában tehát inkább egyfajta vagyonkezelésre irányuló megbízási jogviszonyról beszélhetünk, hiszen a gazdálkodásra nézve elsődlegesen a tulajdonosnak van rendelkezési jogosultsága. Ezzel összhangban elsődlegesen ő viseli a gazdálkodás kockázatait, és őt illetik a gazdálkodás eredményei. Az erdőkezelőt a közreműködésével arányos erdőkezelési díj illeti meg. Mindhárom jogcím esetében a földhasználó (erdőgazdálkodó) fő szabály szerint csak erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás lehet. Ez alól csak két kivétel van, ha a földhasználó a tulajdonos közeli hozzátartozója, vagy olyan családi mezőgazdasági társaság, amiben a tulajdonos tag.
A használati jog átengedése fejében a tulajdonos járandósága mindhárom jogcím esetén természetben is kiadható.
Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a szerződés érvényességéhez erdőgazdálkodási haszonbérleti és erdőgazdálkodási integrátori szerződés esetében a tulajdonosok több, mint kétharmadának a hozzájárulása szükséges, míg erdőkezelési szerződés esetében elegendő az egyszerű többségi hozzájárulás. Fontos! A tulajdonost, tulajdonosi közösséget szerződéses ajánlattal úgy is megkereshetik, ha azt nem ők kezdeményezték. Emiatt különösen fontos, hogy arra írásban, igazolható módon – pl. tértivevényes levélben – a tulajdonos válaszoljon. Jogszerűen kiközölt szerződéses ajánlatra ugyanis a nem elérhető, valamint a határidőben nem válaszoló tulajdonosok hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Az erdőgazdálkodási haszonbérlet, az erdőgazdálkodási integráció és az erdőkezelés főbb jellemzői ide kattintva érhető el.
Mind a három jogviszonyra irányuló szerződéskötés esetén a felek közös megegyezéssel jellemzően eltérhetnek a jogszabályban rögzített általános szabályoktól. Emiatt fontos, hogy a szerződés tartalmát a felek jóváhagyás, illetve aláírás előtt alaposan tanulmányozzák át. Amennyiben tulajdonosként bizonytalan a szerződés tartalmát illetően, javasolt azt ügyvéddel átnézetni. Amennyiben erdőtulajdonosként bizonytalan abban, hogy mely használati szerződéstípust válassza, érdemes szakemberhez fordulni.