A közlemény szerint a 0,05 és 5 milliméter közötti méretű mikroműanyagok egy része kozmetikai szerekből származik, legtöbbjük azonban nagyobb darabok lemorzsolódásával jön létre fizikai hatás következtében. Ilyen hatás például a mosás is, amely során a műszálas ruhákból egy-egy alkalommal akár 70 ezer apró szemcse is bekerülhet a szennyvízbe, majd onnan a folyókba.

A SZTE kutatói harmadik éve vizsgálják - egy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozásával zajló projekt keretében - a Tisza mikroműanyag-szennyezettségét a forrástól egészen a torkolatig. Évente mérik, mennyi mikroműanyag rakódott le az üledékben. Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdja, a Sentinel-2 ötnaponta készített felvételei alapján arra is következtetnek, milyen a víz lebegtetett hordaléktartalma, és ennek mekkora részét teszik ki a mikroműanyagok.

A vizsgálatok szerint egyre több a mikroműanyag a Tiszában, és változik a szennyezés eloszlása is. Ennek egyik oka az, hogy a Felső-Tisza mentén a települések egy részén nem megoldott a szennyvíztisztítás vagy csak az elmúlt négy-öt évben készült el a tisztító. Az elmúlt több évtizedben - amióta műszálas ruhák léteznek - a szennyvízzel a műanyagok a folyóba kerültek, és ott is maradnak, 500-1000 évig nem bomlanak le.

Az SZTE kutatói a tervek szerint tovább vizsgálják a Tisza és esetleg más folyók mikroműanyag-szennyezettségét, arra is választ keresve, hogy az árvizek miként szállítják tovább a szennyezést, és hol rakják azt le. A szakemberek arra is kíváncsiak, mennyi műanyag van a szennyvízben, a szennyvíziszapban, és milyen veszélyt jelenthet az iszap mezőgazdasági parcellákra történő kihelyezése a talajra - áll a közleményben.