Úgynevezett másodvetéseket, de leginkább "ökológiai másodvetéseket" ajánlj a Földművelésügyi Minisztérium (FM) azoknak a termelőknek, akik tavaly ősszel földjeiket egyetlen növénnyel vetették be. Mint az agrárszektor.hu beszámolt róla, az idén sok gazdálkodónál okoz gondot, hogy az elmúlt évben teljes területükön egy kultúrát - jellemzően őszi búzát - vetettek, holott 10-30 hektár között legalább kettő, 30 hektár felett pedig minimum három növényt kellene termelniük (diverzifikálás), ha idén az uniós zöldítési pénzekhez hozzá akarnak jutni. Akik a diverzifikálási előírásokat nem teljesítik, részben vagy egészben elveszthetik zöldítési támogatásaikat, amelyek hektáronként 81,3 eurót tesznek ki.

Az agrárszektor.hu korábbi cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy egyik lehetséges megoldásként az érintett termelők őszi vetésük egy részének kiszántásával, illetve tavaszi kultúrák vetésével felelhetnek meg a zöldítési követelményeknek. Az FM viszont közleményében úgy foglalt állást, hogy "jól megválasztott ökológiai másodvetéssel is teljesíthető a növénydiverzifikációs feltétel, amellyel egyben a zöldítés másik feltételét, az ökológiai célterület követelményét is teljesíteni tudják" a gazdák. (A zöldítési kritériumrendszer ugyanis három elemből áll: a diverzifikálásból, az úgynevezett ökológiai célterületek kijelöléséből és az állandó gyepterületek fenntartásából).

A tárca az ökológiai másodvetésekkel kapcsolatban arra alapozza álláspontját, hogy diverzifikálási szempontból azokat a növénykultúrákat kell figyelembe venni, amelyek május 1. és szeptember 30. között a leghosszabb ideig vannak a termelők bejelentett parcelláin. Tehát abban az esetben nem számít, hogy valaki területe száz százalékán őszi búzát vetett, ha terményét az idén nyáron gyorsan betakarítja, majd nagyon hamar másodvetéseket vet, így ez utóbbiak a május 1. és szeptember 30. közötti öt hónapban tovább lehetnek a táblákban, mint az elmúlt évben elvetett búza. És ekkor az sem lényeges, hogy a gazdálkodásban nyilvánvalóan a búza, nem pedig a másodvetések képviselnék a legnagyobb értéket.

MTI-fotó: Mészáros János

Az ökológiai másodvetéseknek legalább kétféle, rendeletben meghatározott növényfaj keverékéből - például perzsaheréből, olajretekből vagy fehér mustárból - kell állniuk. Nem lehetnek betakarítható második haszonnövények, hanem azokat - úgynevezett zöldtrágyaként - földbe kell forgatni (illetve tavaszi vetések előtt téli talajtakarásra is használhatók a). "Egyszerű" másodvetésként szóba jöhetnek más növények is - például a pohánka -, de ezek ökológiai fókuszterületként nem vehetők figyelembe.

A minisztérium egyik tájékoztató anyaga szerint az ökológiai másodvetések "egyes esetekben (ti. a korán, május-júniusban lekerülő kultúrák után) kiemelkedő szerepet kaphatnak, mint a terménydiverzifikációban elszámolható növénykultúrák". Az agrárszektor.hu-nak küldött válaszaiban viszont a tárca azt állapítja meg, hogy "a gazdálkodó az előző kalászos kultúra betakarítását követően, július elején-közepén elvet egy gyors fejlődésű keveréket (pl. perzsahere, olajretek, fehér mustár), melyet szeptember közepén alá is forgathat". Bármit is terveznek azonban a termelők, az idei egységes kérelmekben a vetési időpontokat be kell jelenteniük, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) megállapíthassa: diverzifikálási szempontból ugyanazon a területen mely kultúrákat kell figyelembe vennie.

Az uniós szabályozás szerint 10-30 hektár között úgy kell legalább két növényt vetni, hogy a nagyobbiké nem haladhatja meg a teljes terület 75 százalékát. Harminc hektár felett pedig a minimum három növényre vonatkozó előírást úgy kell teljesíteni, hogy a két nagyobb (leghosszabb ideig kinnlévő) növény területe együttesen nem lehet több 95 százaléknál, a legnagyobbé pedig 75 százaléknál. Így területük minimum 25 százalékán kellene további legalább egy, illetve két másodvetésű növényt termelniük azoknak, akik tavaly összes földjüket egy növénnyel - az esetek nagy részében búzával - vetették be.

Megvan a veszélye azonban annak, hogy a gazdálkodók őszi haszonnövényeiket az idén csak úgy tudják betakarítani, hogy másodvetéseiket időben már nem vethetik el. Biztosan nem tudnak eleget tenni a diverzifikálási szabályoknak például akkor, ha terményeiket július 15-e után aratják le. Ekkor ugyanis másodnövényeiket hiába vetik el, azok május 1. és szeptember 30. között rövidebb ideig lennének a földben, mint az ősszel elvetett haszonnövények. Ilyen helyzet leggyakrabban éppen az őszi búzánál alakulhat ki, mivel átlagos években e növény 50 százalékát július közepe után takaríthatják csak be a gazdák. Aki pedig az időből kicsúszik, zöldítési pénzeit is elbukja.

MTI-fotó: Mészáros János

A korábbi betakarítású őszi árpánál vagy őszi káposztarepcénél a "pénzmentő" másodvetésnek nagyobb lehet az esélye, de a termelőknek itt is kockázatokkal kell szembenézniük. Száraz időben például e növények ki sem kelnek, ezért semmilyen környezeti és egyéb előnyt nem hozhatnak, miközben a vetési és egyéb agrotechnikai munkák miatti többletköltségek a megszerzett zöldítési támogatások jelentős részét elvihetik. A fordított helyzet is tartogathat veszélyeket, mert a jól fejlődő növények kimeríthetik a talaj víztartalmát, ez pedig kedvezőtlenül hathat a gazdasági szempontból fontosabb későbbi növényekre. Ez a magyarázata annak, hogy sokan nem szívesen vetnek másodvetéseket - állítják gazdálkodók.

További hátrányok is származhatnak abból, ha a termelőknek másodvetéseiket minél tovább - akár szeptember 30-ig - területeiken kell tartaniuk a zöldítési pénzek megszerzése miatt. Ez esetben biztosan kizárják magukat például abból, hogy érintett földjeiken az idén repcét termesszenek, hiszen e növényt már augusztus végén-szeptember elején el kell vetni. A másodnövények késői beszántásakor aggályos lehet az októberi optimális vetésidejű őszi búza termelése is, bár e növényt "kényszermegoldásként" el lehetne vetni akkor is, ha a másodvetésű zöldtrágyát csak szeptember végén lehet a földekbe forgatni. Tény azonban, hogy másodvetéseket normál esetben nem az őszi, hanem a tavaszi növények alá szokás vetni - hívják fel a figyelmet termelők.

Érdemes kiszámolni azt is, hogy a zöldítési pénzek megszerzése mennyibe kerülhet a termelőknek. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy - legalábbis a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szerint - 10-30 hektár között zöldítési támogatásai felét, 30 hektár felett pedig teljes összegét elveszítheti az, aki az idén két, illetve három növény helyett egyet termel. A 81,3 eurós hektáronkénti zöldítési összeg mintegy 25 ezer forintnak felel meg, míg a másodvetések talajelőkészítési, vetőmagvásárlási, vetési és beforgatási költségei különböző kalkulációk szerint hektáronként legalább 40 ezer forintot tehetnek ki. Ezzel szemben a meglévő vetések kitárcsázására vagy kiszántására hektáronként 9-25 ezer forintot kellene költeni, bár az újabb tavaszi növény elvetése itt is pluszköltséget okozhat. A várható hozam viszont tényleges árbevételt eredményezhet, szemben a beszántásra ítélt, ezért értékesíthetetlen ökológiai másodvetéssel, amelynek talajra, illetve az utána következő főnövény terméseredményeire gyakorolt hatása az időjárástól függően kétséges és nehezen számszerűsíthető lehet.

Az FM viszont úgy ítéli meg, hogy az ökológiai másodvetések egyértelműen jó megoldást jelentenének a termelőknek - derül ki az agrárszektor.hu-nak adott minisztériumi válaszokból. A tárca szerint egyrészt az ilyen másodvetéseket talajtípustól függetlenül lehet alkalmazni, bár a különböző termőképességű talajokon a környezeti előnyök eltérők lehetnek. Legnagyobb jelentőségük a laza, humuszban szegény homoktalajokon, a barna erdőtalajokon, a kötött agyag- és szikes talajokon, illetve a sekély termőrétegű erodált és heterogén talajokon van, de az egyébként jó termőképességű talajokon is segíthetik a talajminőség fenntartását. A zöldítésről szóló miniszteri rendelet pedig semmilyen korlátozást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az ökológiai jelentőségű másodvetést milyen talajon lehet alkalmazni.

További előny lehet, hogy a gazdálkodóknak az ökológiai jelentőségű másodvetésekhez semmilyen speciális eszközre nincs szükségük, mivel ezek magágy-készítéséhez, vetéséhez és beforgatásához klasszikus szántóföldi művelőeszközöket kell használni. Azok a gazdálkodók pedig, akiknél e típusú másodvetés szóba jöhet, eleve szántóterületen termelnek - véli a minisztérium.

MTI-fotó: Mészáros János

A tárca szerint jól ütemezett betakarítás utáni környezetkímélő, illetve költség- és időhatékony talaj-előkészítéssel és vetéssel az ökológiai másodvetések elvethetők addig az időpontig, hogy terménydiverzifikációs növénykultúrának elszámolhatók legyenek. Például alkalmazható tarlóhántás, magágykészítés és vetés egy menetben, vagy direktvetés is, de - hangsúlyozza az FM - törekedni kell a talaj nedvességveszteségének csökkentésére. Ennek érdekében az előző növénykultúra lekerülése után azonnal el kell végezni a tarlóhántást, és a felszínt el kell munkálni. Feltételezhető, hogy ezt a két műveletet ökológiai jelentőségű másodvetés létesítése nélkül is elvégeznék a gazdálkodók, így az FM szerint e munkamenetek további költséget nem jelenthetnek a számukra.

A csapadékhiány ugyanakkor a későbbiekben is a legnagyobb kockázata lehet a másodvetések sikeres alkalmazásának, illetve a zöldtrágyázás szempontjából is ez lehet a leginkább korlátozó tényező - ismeri el a minisztérium. Szárazságban a zöldtrágyázás sikertelen lehet, azonban ez a talaj állapotára nézve kockázatot nem hordoz. A viszonylag csapadékhiányos időszakban a tárca szerint a későbbi vetés, a nedvességmegőrző talajművelés és a harmatképződés elegendő nedvességet biztosítha a csíranövényeknek a megfelelő zöldtömeg kialakításához.

Ökológiai jelentőségű másodvetésnél nem kötelező a minősített vetőmag használata és a szabályozás nem állapít meg irányadó hektáronkénti csíramennyiséget sem - hívja fel a figyelmet a tárca. A minisztérium szakértői szerint jellemző gyakorlat, hogy a gazdálkodók magot fognak maguknak és azt vetik el zöldtrágyának. A különböző vetőmag-forgalmazók nagy árkülönbségekkel dolgoznak, de elfogadható áron kifejezett "zöldítési magkeverékek" is megjelentek már a piacon.

Ha egy adott évben a haszonnövény után ökológiai jelentőségű másodvetést alkalmazunk, nem kell mindkét esetben ugyanazt a mélységű és minőségű talajmunkát elvégezni a következő évi haszonnövény előtt - fogalmaz a minisztérium. A tárca szerint nem szerencsés egy kalap alá venni a másodvetést megelőző gyors és egymenetes elművelést, a zöldtrágya aláforgatását és a két haszonnövény közötti időszakban másodvetés alkalmazása nélkül felmerülő talajmunka-költségeket, mivel egészen más a művelési mélység és a műveletek célja. Például a másodvetésű zöldtrágyát megelőző, egymenetes tarlóhántás-magágyelőkészítés (vagy direktvetés) és a zöldtrágya aláforgatása és elművelése együttesen alig igényel nagyobb vonóerőt és ráfordítást, mintha a termelők másodvetés nélküli területen alapos tarlóhántás-lezárás-szántás-szántáselmunkálás műveletsort végeznek ugyanolyan körülmények között - állítja az FM.

Az előzőek miatt a tárca szerint nem szerencsés általánosságban kinyilatkoztatni, hogy az ökológiai jelentőségű másodvetésnek mennyi a hektáronkénti ráfordítási költsége. A költségekkel - teszi hozzá a minisztérium - mindig szembe kell állítani a zöldtrágyázás gazdasági és ökológiai hasznát is, továbbá az alternatívák költségét is célszerű vizsgálni, vagyis azt, hogy egyéb módon milyen nettó költséggel tudnák a gazdálkodók a zöldítés feltételeit teljesíteni. Itt az FM szerint arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ökológiai másodvetéssel a zöldítés másik feltétele, az ökológiai célterület kijelölése is teljesíthető, így a gazdálkodók jelentős része a diverzifikációs követelményektől függetlenül is él majd e gyakorlattal.

A termelők azt is mérlegelik majd, hogy egy másodvetésű zöldtrágyázással milyen előnyökre számíthatnak a talajéletben, a talajállapotban, a vízháztartásban és a következő haszonnövény számára közvetlenül hozzáférhető tápanyagokban - véli a minisztérium. A zöldtömeg azonban évenként és évjáratonként változik, ezért egy adott zöldtrágya-növény tápanyag-gazdálkodási értéke évente más és más lehet. Összességében azonban megállapítható, hogy az ökológiai másodvetések költségei számszerűsíthetők az egyik oldalon, míg a másik oldalon számos olyan hasznot (például környezeti hasznot) eredményeznek, amely ugyan nem számszerűsíthető, de egy jól sikerült zöldtrágyázás termésátlag növelő hatása a végén akár pénzben is mérhető - fogalmaz a minisztérium.