Hogyan értékeli a tavalyi agrárévet? Milyen volt a szektor teljesítménye finanszírozói szemmel?

Az agrárium 2014-ben rekordokat döntött, így az eredmények további javítása 2015-ben nem lett volna reális elvárás. Érdekes, hogy ez a tendencia a hitelállományban is megmutatkozott, 2014 végén - a mezőgazdaságban rekordnak számító - 388 milliárd forint volt a vállalati hitelállomány, amely tavaly év végére 366 milliárd forintra csökkent. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az előző hét éves uniós ciklusnak már a vége felé jártunk, sőt beléptünk az új ciklusba, így tavaly viszonylag kevesebb új beruházás történt, mint az azt megelőző évben. A csökkenés ellenére azonban szeretném kiemelni, hogy a mezőgazdaság a többi szektorhoz viszonyítva egyedülállónak számít, hiszen 2010-től 2014 végéig ez volt az egyetlen ágazat, ahol több mint 20 százalékos növekedést figyelhettünk meg a hitelállományban.

Mi az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány fő fókusza? Hogyan alakul az Alapítvány kezességével biztosított hitelállomány volumene?

Ahogy az a nevünkben is benne van, nálunk a legfontosabb fókuszterületet a mezőgazdaság jelenti, ezen belül pedig gyakorlatilag minden ágazat - az állattenyésztés, a növénytermesztés, a kertészet, valamint az élelmiszeripar is - kiemelt figyelmet kap, és minden ágazat számára kínálunk egyedi, testreszabott termékeket és szolgáltatásokat. A szegmensek alapján a másik fókuszterületünket a mikrovállalkozások jelentik. Az AVHGA profiljának 85 százalékát teszik ki a mikrovállalkozások, de ezen belül a portfoliónkban egyre nagyobb arányban jelennek meg az őstermelők, a családi gazdálkodók is.

Ahogy említettem, tavaly kisebb lett a vállalati hitelállomány, ezzel együtt pedig a mezőgazdasági hitelállomány is, ugyanakkor az Alapítvány kezességével biztosított hitelállomány 4 év alatt, 2015-re 110,7 milliárdról 179,3 milliárd forintra nőtt.Az elmúlt öt évben az Alapítvány aktivitása az általános visszaesés közepette, jelentősen növekedett. Ezt viszont nemcsak a saját érdemünknek tartjuk, hanem annak is, hogy gyakorlatilag a teljes magyar bankrendszerrel, a takarékszövetkezeti rendszerrel, és kisebb mértékben egyéb pénzügyi vállalkozásokkal is kapcsolatban állunk. Egyre több közös termékünk van, így egy hosszú, többéves munka eredményei tükröződnek ezekben az eredményekben. Az AVHGA ilyen körülmények között - a csökkenő hitelállomány ellenére is - az elmúlt 4-5 évben a duplájára növelte a finanszírozást, a partnerek, a termékek és az ügyfelek számát.

A pénzintézeti szabályok ránk is vonatkoznak, meg kell felelnünk a felügyeleti elvárásoknak is, mégis tudtuk növelni a kockázatvállaló képességünket. A maximális kockázat mértéke, amit egy uniós garanciaszervezet vállalhat 80 százalék, nálunk az átlag tavaly 70 százalék fölé került, korábban sokkal alacsonyabb volt. Átlagosan sokkal kisebb fedezetet kérünk egy-egy ügylethez, és a díjaink is mérséklődtek. Van 0,1 százalékos díjunk is, de általában 0,3-0,4 százalékot alkalmazunk. Az átfutási idő a kisebb ügyleteknél egy nap, de a legbonyolultabb ügyleteket is maximum nyolc nap alatt elbíráljuk. Ez mind a bankok, mind a vállalkozások érdekeivel megegyezik, mi a kockázatkezelési, és a támogató funkcióink egyensúlyba hozásával javíthatunk a finanszírozási feltételeken.

Hogyan ítéli meg a közelmúltban elindult állami hitelprogramokat, például az átalakított Növekedési Hitelprogramot, illetve az új, piaci hitelösztönzést támogató Piaci Hitelprogram (PHP) feltételeit? A korábbi szakaszokban az agrárszektor kiemelkedő arányban részesedett az NHP forrásaiból, Ön szerint folytatódhat-e ez a tendencia?

Úgy is mondhatnánk, hogy az NHP tarolt a mezőgazdaságban. Az program első szakaszában mintegy 14 százalék volt a mezőgazdaság részesedése, a második, tavaly december végével befejeződő szakaszban pedig ez az arány tovább növekedett 22 százalékra, de volt olyan időszak, amikor a 33 százalékot is elérte.

Az NHP II. második felében a mezőgazdaság részesedése már alacsonyabb volt, de még mindig meghaladta a kkv hitelezésben elért súlyát. Tavaly immár az élelmiszeripar részesedése is - minimálisan ugyan - de növekedett, így most nagyobb az élelmiszeripari hitelállomány, mint a mezőgazdasági, miközben ezek az értékek általában fej-fej mellett szoktak haladni.

Ön szerint mi ennek az oka?

Ráadásul az a 150 milliárd forintnyi forrás, amelyet a Vidékfejlesztési Program (VP) dedikál az élelmiszeripari cégeknek, még csak most lesz elérhető, és az ebből megvalósított fejlesztési projektek finanszírozási igénye is később jelentkezik. Azt viszont biztosra vesszük, hogy az idei év második felére a bankrendszernek már alapvetően a saját forrásra kell alapozni a hitelezést, és nem az NHP-ra.

Mindemellett az is fontos tényező, hogy az állami hitelprogramoknál az uniós támogatási szabályokat figyelembe kell venni, és ez jelentős mértékben korlátozza a finanszírozói eszköztárat: vagy kedvezőbb hitelkondíciókat lehet elérni, vagy nagyobb arányú vissza nem térítendő támogatást, de a kedvezményeket nem lehet egyszerre korlátlanul igénybe venni, ha a támogatásintenzitás eléri az EU által meghatározott értékeket. Az államilag viszontgarantált kezesség ugyanis állami támogatásnak minősül csakúgy, mint az állami támogatású hitel.

Az AVHGA-nak alapítványi jogi formája miatt van egy áthidaló megoldása, amelynek köszönhetően azok a vállalkozások is kedvező díjú hitelgaranciához juthatnak, akik a maximális támogatási intenzitás elérése miatt már nem kaphatnák ezt meg. Ám valójában az alapítványi támogatás hatalmas kockázatot jelent, mert ha ezek a beruházások nem valósulnak meg, akkor az Alapítvány mögött nincsen ott az állam, mint védőháló.

Hogyan ítéli meg a Vidékfejlesztési Programot és a már eddig megjelent pályázatokat? Megfelelően támogatja-e majd a program az előttünk álló ciklusban az ágazat valódi fejlesztési igényeit?

A VP céljainak elérése számunkra nagyon fontos. A kiemelt ágazatok - állattenyésztés, kertészet, élelmiszeripar - az alapítványnál már 5-10 évvel ezelőtt is fókuszterületek voltak, ezért ezekben az ágazatokban nemcsak terveink, hanem eredményeink is vannak. A VP elsősorban a kisvállalkozásokat, kisgazdaságokat juttatná forráshoz, amely az Alapítvány céljaival is egyezik. Ahogy már korábban említettem, a kisvállalkozások aránya a 85 százalékot is eléri a portfóliónkban, ugyanis mi a kevésbé hitelképes vállalkozásokat segítjük.

Az idei évben az agráriumban is pályázati dömpingre számíthatunk. Mit jelent ez a bankok számára?

Az agrárhitelezés ebben az évben a Vidékfejlesztési Programnak köszönhetően kaphat új lendületet, ez inkább a harmadik-negyedik negyedévben fog majd megmutatkozni. Látunk viszont egy nagy kérdőjelet abban, hogy a VP-ben meghirdetett fókuszokat a pénzügyi rendszer hogyan fogja lefedni. Mi, azon kívül, hogy garanciát nyújtunk, próbálunk közreműködni abban is, hogy sikeres legyen a Vidékfejlesztési Program lebonyolításáért felelős állami intézmények és a bankok közötti együttműködés.

A közvetlen támogatásokkal szemben itt nem egységnyi támogatást kapnak a cégek, hanem a beruházás 40, 50, 60 százalékát, a maradékot viszont valaki másnak kell biztosítani. Ez lehet maga a vállalkozás is, de általában banki forrás bevonására van szükség.

Az előző költségvetési időszakban jellemző volt, hogy a támogatások egy bizonyos hányada nem valósult meg, elsősorban azért, mert a vállalkozásnak nem sikerült megszereznie a kapcsolódó banki finanszírozást.Figyelembe kell azonban venni, hogy ezt a problémát csak együtt lehet megoldani. A bankoknak is - akár az alapítványi garancia bevonásával - a projektek mögé kell állniuk. A Vidékfejlesztési Programban következő egy-két évben rendelkezésre álló összegek eredményes felhasználása döntő lesz a cégek hosszú távú versenyképességében.

2020 után várhatóan jelentősen csökkennek majd a hazai agráriumba áramló uniós források, ezért a jelenlegi támogatási ciklusban nagyon komoly versenyképességbeli javulást kellene elérnie az ágazatnak. Lát ebben kockázatot?

Nyilván nem a kellemes meglepetések és a pozitív fordulatok jellemzik majd a következő uniós költségvetési ciklust, az ugyanis már néhány évvel ezelőtt is látható volt, hogy tőlünk nyugatabbra egyre kevesebb támogatást nyújtanának a kelet-közép-európai tagországoknak. Ez a tendencia lassan számokban is kifejezhető lesz. Ettől függetlenül, az EU eddigi működési mechanizmusából ítélve, amíg Magyarország tagja az uniónak, támogatások is lesznek. Az más kérdés persze, hogy milyen területen és milyen mértékben.

Érdekes viszont, hogy mindig csak a támogatások összegéről beszélünk, azt viszont sosem emeljük ki, hogy a szabályozási környezet hogyan fog alakulni. Pedig ez majdnem ugyanannyira fontos, mert a bürokratikus szabályok Magyarországon például kimondottan nehezítik a finanszírozást. Lehet, hogy nem csupán a forrásokért kell harcolnunk az EU-ban, hanem az ésszerűtlen szabályok lebontásáért is.

Milyen szabályozási nehézségeket lát az agrárfinanszírozásban?

Úgy látjuk, hogy az unióban alapvetően megfigyelhető némi logikátlanság a mezőgazdaság támogatásában, amely a finanszírozást is érinti. A területalapú támogatások - amelyek jelenleg évi 400-420 milliárd forintra rúgnak - közvetlen támogatások, amelyet a közös agrárpolitika szabályai szerint automatikusan megkapnak az agrárcégek. Látni kell azonban, hogy ez az összeg közel annyi, mint amennyit az előttünk álló teljes hétéves ciklusban a VP-ben beruházásokra tudunk fordítani. Nem csak arról van szó, hogy ez a keretösszeg alacsony, hanem arról is, hogy a mezőgazdaságban beruházásokhoz kapcsolódó finanszírozás óriási nehézségekbe ütközik, mert nagyon szigorú szabályokat kell alkalmaznunk a hitelezésben. Furcsa módon, miközben a pénzügyi eszközök elterjedését támogatja az EU, azok alkalmazására nincs elegendő tér.

A forgóeszköz hiteleknél még rosszabb a helyzet. A hitelezést tekintve a nem mezőgazdasághoz köthető cégeknél sokkal lazábbak a szabályozások. A nem agráriumba tartozó cégek - ez alatt értem az élelmiszeripart is - alapesetben nem kalkulálhatnak közvetlen támogatásokkal, viszont az olyan szabályok, mint a mezőgazdaságnál a de minimis, sokkal lazábbak. Ez utóbbi értéke a 200 ezer eurót is elérheti, míg az agrár de minimis mindössze 15 ezer euró cégcsoportonként. Ilyen módon a hitelezésnek és az állami hitelprogramoknak sokkal nagyobb tere van általában, mint az elsődleges mezőgazdaság körében.

Hol lát még teret a növekedésre?

Mindig nyílnak új lehetőségek a növekedésre. Az elmúlt egy évben csökkent a beruházási hitelállomány, nagyobb tere volt a forgóeszközhiteleknek, mert nem voltak uniós támogatások. A Vidékfejlesztési Program komoly lehetőséget jelent, hiszen újra elindulhatnak a beruházások, amelyeknek a finanszírozási igénye is jelentkezik.

A következő években az Alapítvány - a kereskedelmi és állami bankok eszközeit ötvözve - a minőségi fejlődésre törekszik majd. A bankok ugyanis csak akkor számíthatnak egy garanciaszervezetre, mint biztos partnerre, ha amellett, hogy képes csökkenteni az egyes ügyletek kockázatát, a portfóliója egészét tekintve is stabil, kiszámítható, és mégis rugalmasan működik. A támogató funkciónk maximális kiterjesztéséhez szükség van az egyensúlyteremtő képességünkre is.

A cikk megjelenését az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány támogatta.