A környezetvédelmi bizottság javaslata szerint ahhoz, hogy a termelők megtarthassák korábbi támogatási szintjüklet, hektáronként legfeljebb 0,14 juhot, vagy 0,71 sertést, vagy 1,43 tejelőtehet lehetne tartani. Az elvárás csak a sertés esetében meglepő, az is csak azért, mert hazánkban - történelmi okokból - az állattartás és a növénytermesztés sok esetben elvált egymástól, az abrakfogyasztó fajokat (a sertésen kívül a baromfiféléket) tartó gazdaságok jellemzően nem rendelkeznek ekkora termőterülettel.

- mondta Marco Contiero a Greenpeace-től. A környzetvédő szervezet úgy véli, hogy az uniós támogatási rendszer eddig a nagyüzemi termelést preferálta, amit azzal látnak igazolni, hogy Franciaországban az így előállított sertéshús aránya a 2004-es 31%-ról 2016-ra 64%-ra nőtt, a csirkehús-termelés nagyüzemi részaránya hasonlóképpen 11%-ról 28%-ra emelkedett. (Megjegyezzük: nincs egységes európai definíciója a nagyüzemnek - agrárszektor.hu.) A tejtermelés nagygazdaságokban való koncentrációja kevésbé ment végbe Franciaországban (mindössze 2%-ról 6%-ra nőtt), amit azzal magyaráznak, hogy a termelést 2015-ig kvótarendszer szabályozta, ami egyben stabilizálta az árakat is. (Ezzel épp azt mondják ki, hogy ha egy ágazatot piaci viszonyok közé helyezünk, akkor az üzemek koncentrálódása automatikusan beindul - agrárszektor.hu)

Disznó föld nélkül? Nem!

Korántsem biztos, hogy a környezetvédelmi bizottság véleményét fogja követni az európai döntéshozatal, de az Európai Parlament február 14-én elfogadott állásfoglalásának középpontjában szintén az állatjóllét áll. A képviselők nemcsak az állatjóléti szabályok megsértése miatt követelnek szigorúbb szankciókat, hanem az állatszállítások idejét is rövidítenék.

- mondta Éric Andrie francia szocialista képviselő. Az elképzelés szép és jó, de ezeknek a folyamatoknak oka van. Hollandiában nincs elég termőterület az állatállomány felhizlalásához, ezért az értékes, ám kis helyigényű malacok előállítására specializálták magukat. Németország a sertésvágásban profi, ezért ide nagyszámú vágósertés érkezik a környező országokból. Magyaroszág abraktermelő "nagyhatalom", kiváló adottságaink vannak a sertéshizlalásra, de a malacokat szívesen importáljuk távolabbról. Ha ezt ellehetetlenítik, akkor a hollandoknak, belgáknak nem marad más választásuk, mint letelepedni hazánkban, és itt előállítani a hízóalapanyagot. Mivel ez nemcsak állatvédelmi okokból, hanem gazdasági szempontból is racionális, látjuk is rá a példákat.

A gazdaságok specializálódását észszerűtlen mesterségesen korlátozni, márpedig az állatsűrűség földmérethez kötése ezt jelenti. Ha egy gazdaság akkor működik hatékonyabban, ha csak a tenyésztés egy bizonyos fázisára koncentrál, és ezt olyan sikeresen végzi, hogy a nyereségből a takarmány megvásárlására is futja, akkor ne kötelezzük földvásárlásra is. Az alaptakarmány előállításához szükséges méretet így is minden erejükkel igyekeznek elérni az állattartók. Azért azonban ne büntessük támogatáselvonással, ha a piacról is kénytelen vásárolni.