Az ökológiai gazdálkodásra legutóbb tavaly év végén, decemberben lehetett pályázni, akkor még a pályázók úgy tudták, 12 milliárdos keretösszegre. A várható nyertesek számát 900-ra becsülte a kiíró. A megemelt keretösszeg tehát mintegy 2700 új támogatottat jelent az agráriumban, akik egy ötéves program keretében vállalják, hogy átállnak ökológiai gazdálkodásra.

Eddig ugyanis mintegy 170 ezer hektárnyi területet fedünk le ökológiai gazdálkodással, melyből valójában csak mintegy 50 ezer hektáron folyik tényleges árutermelés - a többi gyep.

A tavalyi pályázatban már szigorított a kiíró a gyep előíráson, hogy ezt a gyanúsan népszerű - tehát könnyű pénzzel kecsegtető - "ökológiai tevékenységet" kissé visszaszorítsa: már csak a legeltetett füves területeket támogatja, ha azokon megvan a legalább 0,3 állategység/hektár. A földbirtokpolitika is kitüntetett szerepet szán az ökogazdálkodásnak. Egy biogazda ugyanis földvásárlás esetén előnyt élvez a helyben lakó földhasználóval szemben, haszonbérlet esetén pedig a volt haszonbérlővel azonos ranghelyen áll a bérletre jogosultak sorrendjében. Őt mindkét esetben csak az állattartók előzik meg, ami egy legeltetéses biogazda esetében dupla előnyt jelent. Az elmúlt évek hibáiból okulva itt is történt egy kis helyreigazítás: az, aki csak földszerzés céljából "vállalta be" az ökogazdálkodást, számonkérhető lett.

Most megbűnhődnek azok, akik a földvásárláskor felelőtlen vállalásokat tettek!

De így is maradtak kiskapuk a földszerzésre.

Van még egy probléma, amit előbb-utóbb orvosolni kell: az ökológiai gazdálkodás pillanatnyilag döntően koncvencionális vetőmagra épül, szinte csak azok vásárolják meg a 25-30 százalékkal drágább bio szaporítóanyagot, akiktől a külföldi vevő ezt feletétlenül megköveteli. Erről a problémáról pedig itt írtunk:

Biogazdálkodás ökovetőmag nélkül? Senkinek sem kell a minősített vetőmag

Mindenki a másikra mutogat

Biogazdálkodásra pályázni nagyobb elkötelezettséget kellene hogy jelentsen, mint amivel egy szokványos pályázat megcélozása jár. Tudjuk persze, hogy a támogatás mennyire "irányítja" a gazdák godolkodását, és hogy sokak számára ez a kiírás sem volt több, mint egy öt éven át futó, támogatás-maximalizáló program. Bio módon gazdálkodni valóban sok költséggel jár, amit kompenzálni érdemes, de aki most is csak legeltetni fog, majd öt év múlva felhagy vele, az nem sokat tesz hozzá a biogazdasághoz. Pedig igényes árutermeléssel - és amennyire csak lehet, feldolgozással - ez a szegmens kifejezetten nyereséges. Vannak rá jó hazai példák mind a lisztgyártásban, mind a tejtermelésben. Érdeklődve várjuk, hogy ebben a pályázati körben vajon hányan ismerték fel az ökológiai termelés lényegét?