Fertő Imre, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) főigazgatója és a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) egyetemi tanára szerint az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur közötti kereskedelmi megállapodás vitája Magyarországon sokáig háttérzajként volt jelen, ám a gazdasági környezet átalakulásával előtérbe került. A zöld átmenet, a szigorodó élelmiszerlánc-szabályozás, a klíma- és árkockázatok, valamint a finanszírozási nehézségek miatt ma már nem egyszerűen külgazdasági kérdésről beszélünk, hanem komplex intézményi próbatételről - írta.

Hazánk szempontjából a tét messze túlmutat a mezőgazdaság GDP-arányán. A valódi kihívás az agrár-élelmiszerláncban jelentkezik: a vidéki jövedelmekben, a foglalkoztatásban, az élelmiszerárak társadalmi érzékenységében, valamint abban, hogy a termelő-feldolgozó-kereskedő láncban hogyan oszlanak meg a kockázatok és terhek.

A szerző rámutatott, hogy a kereskedelmi liberalizáció nem korlátok nélküli folyamat, hanem inkább szűrt liberalizációként írható le. A piacnyitás szándéka ugyan megjelenik, de a tényleges hatást vámkontingensek, megfelelőségi rendszerek, nyomonkövetési előírások és fenntarthatósági vállalások szűrik. Ez a rendszer egyszerre véd és bizonytalanít el, hiszen nem zárja le a verseny kérdését, csak átalakítja annak jellegét és időzítését.

A nemzetközi elemzések szerint az EU egészére vetítve a megállapodás gazdasági hatása várhatóan mérsékelt lesz, azonban az elosztásban jelentős egyenlőtlenségek mutatkozhatnak. Bizonyos termékpályák - különösen a marhahús, baromfi, cukor és részben a rizs - érzékenyebben érintettek, míg más szegmensekben exportlehetőségek nyílhatnak. A veszteségek gyakran koncentráltak és jól azonosíthatók, míg a nyereségek szétszórtak és feltételesek, ami politikai feszültségeket generál.

Magyarországon ez a probléma különösen érzékeny a térszerkezeti sajátosságok miatt: azokon a területeken, ahol a mezőgazdaság a helyi foglalkoztatás és jövedelem fő forrása, már kisebb ármozgások is jelentős társadalmi hatásokat válthatnak ki - írta Fertő Imre.

Az értéklánc szerkezete kulcsfontosságú tényező a hatások érvényesülésében. Koncentrált feldolgozói és kereskedelmi struktúra esetén az importfenyegetés nem feltétlenül a fogyasztói árakban, hanem a termelői alkupozíciók gyengülésében csapódik le. Ehhez nem szükséges tényleges importáradat, elegendő, ha az import mint potenciális alternatíva megjelenik a tárgyalásokon. Ez különösen a gyengébb szerződéses pozícióval, kisebb tőketartalékkal és szűkebb finanszírozási lehetőségekkel rendelkező szereplőket érinti hátrányosan.

A vita legérzékenyebb pontja a szabályozási hitelesség kérdése. Az EU-n belül folyamatosan szigorodnak a környezetvédelmi, állatjóléti és adminisztratív előírások, amelyek jelentős költségterhet jelentenek. Ha közben piacot nyitunk olyan országok előtt, ahol ezek a normák kevésbé szigorúak vagy ellenőrzésük kevésbé hatékony, az aláássa a szabálykövetés legitimitását. Ez különösen veszélyes Magyarországon, ahol már most is erős az adminisztratív teherélmény.

Fontos különbséget tenni a papíron létező szabályok és a valóban működő intézmények között. Az élelmiszer-biztonság, fenntarthatóság és állatjólét területén hiába léteznek erős elvek, ha nincs mögöttük megfelelő ellenőrzés, adatgyűjtés, audit és szankcionálási rendszer. Az állatjólét esetében különös csapdahelyzet alakulhat ki: ha a külkereskedelmi megállapodás miatt a belső reformok késnek, az hosszú távon a rendszer normatív fejlődését is lassítja.

A vita polarizáltságának egyik fő oka, hogy a felek eltérő szemszögből látják a kérdést. Az egyik oldal a kereskedelmi lehetőségeket, piacnyitást és geopolitikai előnyöket hangsúlyozza, míg a másik a normákat, végrehajtást, vidéki megélhetést és tisztességes versenyfeltételeket helyezi előtérbe. A közelmúlt inflációs tapasztalatai miatt a fogyasztók árkérdésként, a termelők pedig túlélési kérdésként tekintenek a vitára.

A megoldás nem egyszerűen a védekezés, hanem egy komplex eszközcsomag kialakítása: célzott kockázatkezelés az érzékeny termékpályákon, értékláncszintű beavatkozás az alkuerő-torzulások kezelésére, megfelelő végrehajtási kapacitás a szabályozási szűrők mögé, valamint stratégiai pályamódosítás a minőség, tanúsítás és innováció irányába. Mindehhez elengedhetetlen a stabil finanszírozás és kiszámítható gazdasági környezet. Az EU-Mercosur megállapodás kapcsán a végső kérdés nem egyszerűen az elfogadás vagy elutasítás, hanem az, hogy képesek vagyunk-e olyan intézményi választ adni, amely mellett a piacnyitás nem a normák feladását, hanem a normákhoz igazított alkalmazkodást jelenti. Megfelelő válasz hiányában a vita krónikus bénultsághoz vezethet, míg egy jól kidolgozott stratégiával a konfliktus kezelhető átmenetté szelídíthető - írta Fertő Imre.