S hogy mit takar a címben tett kijelentés?
A választ Dr. Orosz Szilvia, az ÁT Kft. laboratóriumigazgatójának az elmúlt 10 év hazai tömegtakarmány-eredményeiről szóló beszámolója és a klímakitettség-csökkentésről vallott stratégiája, valamint Varga Gábor, a SAATEN-UNION termékfejlesztőjének a változatos tömegtakarmány-bázisra alapozott kockázatcsökkentésről szóló előadása adta meg.
A szarvasmarhatelepeken az utóbbi évtizedekben megnövekedett termelés szükségletének kielégítése takarmányozási szempontból is kihívás, mivel a napi adag legalább 50%-a tömegtakarmány (száraz-anyagra vetítve) – hangsúlyozta Orosz Szilvia. Súlyosbító tényező, hogy a hőstresszt nemcsak a silókukorica viseli nehezen, de a tehén is megszenvedi. Még a legkorszerűbb, magas és szigetelt istállóban is gondot jelent a nyári meleg a bendőfermentáció által termelt hő, valamint a gyenge étvágy miatt.
Nyílik az olló: a silókukorica és a lucerna hegemóniája megszűnőben, a tömegtakarmány-bázis kiszélesedett – állapította meg Orosz Szilvia. Ebből a körből az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélékből készült szilázs (rozs, tritikálé) és az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású keverékek (gabona-gabona, gabona-fű és gabona-pillangós keverékek) szilázsai, szenázsai és szénái emelkednek ki, amihez kiváló fajtákat biztosít a tanácskozás szervezője, a SAATEN-UNION. A kettős termesztés lehetőségét hangsúlyozta a szakember, ami által rugalmasabb lehet a vetésforgó. A kora tavaszi betakarítású növények után még lehet vetni silókukoricát, szemes kukoricát és cirokféléket, valamint szudánifüvet, tehát ugyanazon évben két betakarítás is lehetséges. Kevés területtel, de sok tehénnel rendelkező cégek esetében ez kritikus szempont. A kettős termesztésnek egyébként jelentős szerepe van a szél- és vízerózió megelőzésében, a nitrogén megtartásában is az őszi talajtakarás révén. Kibővült a gabonafélék funkcionalitása, ugyanis a tritikálé, a búza és az árpa „többfunkciós” tömegtakarmány-növényként is használható: be lehet takarítani a kalászhányás időszakában két menetben (fonnyasztással) szilázsnövényként nagy tejet adó teheneknek, meg lehet várni a tejes-, viaszérés időszakát (egymenetes betakarítás) a növendék üszők takarmányadagjába, és végső megoldásként szemes terményként is betakarítható (amit minden életkorban alkalmazhatunk a napi adagban). A hazai klimatikus viszonyokhoz jól adaptálható rozs azonban szigorúan „egyfunkciós” takarmánynövényünk. Orosz Szilvia megjegyezte: a rozs- vagy tritikálétartalmú szilázs amellett, hogy emészthető rostot biztosít, segíti a kérődzést, gyors lebomlása révén jó bendődinamikát képes fenntartani. A rozsszilázst is fogyasztó állományban csökken a ketózis, a kisebb mértékű energiahiány következtében pedig fokozódik a termékenység és a termelékenység.
A SAATEN-UNION kínálatában őszi hibrid rozs, szenázsnak is alkalmas őszi tritikálé és hibrid árpa szerepelnek, melyek magas beltartalmi értékeiknek köszönhetően megfelelnek a minőségi takarmány-előállítás feltételeinek. A Dunakiliti Agrár Zrt. agronómusa is megerősítette, hogy ezek a fajták nem fogékonyak a betegségekre, vitálisak, a vetésidő okán nem érzékenyek az időjárási viszontagságokra, továbbá korán betakaríthatók és nagy zöldtömeget adnak. Ezekkel a növényekkel eredményesen hasznosított területet érhetünk el, az onnan lejövő szenázs után silókukorica már május elejétől vethető.
Nils Christiansen, a Norddeutsche Pflan-zenzucht, Hohenlieth, Németország termékfejlesztője a nemzetközi kitekintést nyújtó előadásában felvezette a nagy magvú pillangósok szerepét a tömegtakarmányozásban.
A maghüvelyesek mint lehetséges takarmányalternatívák vannak jelen napjainkban, felhasználásuk révén új dimenziók nyílhatnak meg az állattenyésztők és a növénytermesztők előtt.
A hetvenes–nyolcvanas években nagy hagyománya volt a maghüvelyesek szenázsként és abraktakarmányként való hasznosításának − mutatott rá Varga Gábor. Azonban a szója globális erősödésének következtében mégsem úgy tekintenek a gazdálkodók a borsóra, a takarmánybabra és a többi maghüvelyesre, mint ahogy az megilletné ezeket a kultúrákat. Rámutatott: míg a nyolcvanas évek közepén 140–160 ezer hektár volt a takarmányborsó termőterülete, jelenleg alig éri el a 12 ezer hektárt. Varga Gábor a maghüvelyesek pozíciójának újraértékelését tartja szükségesnek, elmondta az érveit is: a szénhidrát- és fehérjeforrást biztosító takarmányborsó a szójánál alacsonyabb költséggel termeszthető. Kiválóan illeszthető a vetésforgóba, őszi vetés esetén a szárazság nem veszélyezteti a termelését. Mivel a borsó korán lekerül, a talajt gyökérzetével lazítja, a rhizobiumgümőivel pedig feltölti a terület nitrogénkészletét, ami a következő kultúrát figyelembe véve költségmegtakarítást jelent.
Varga Gábor hozzátette: a hibrid árpával vegyesen vetett takarmányborsó kiváló párosítás (esetükben az SU Hylona hibrid árpa és a Dexter takarmányborsó), igazi szimbiózis, mert az árpa jóval nagyobb zöldtömeget produkál, mint ha csak önmagában vetették volna, ami a szenázskészítésnél fontos szempont. A szintén nagy zöldtömeget adó őszi takarmánybabról is szó esett a bemutatón, a növényfaj hazai termesztéstechnológiájának kidolgozását a SAATEN-UNION szakemberei a közeljövő feladatának tekintik.
A SAATEN-UNION katalógusai itt megtekinthetők
(x)
