Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
A generációk közötti együttműködés kulcsfontosságú egy vállalkozás sikerességében. A Gallen család példája jól mutatja, hogy a fejlődés, a modernizáció és az elkötelezett munka együttesen vezethet tartós eredményekhez. Két generáció dolgozik szoros kapcsolatban, ahol a fiatalabbak fokozatosan, időben kapcsolódnak be a cégvezetésbe, megismerve annak működését és felelősségét.
A család munkáját és szemléletét mindig is csodáltam. Az apa, Attila gondolatai mélyen tükrözik a sikeres együttműködés titkát. Az a szemlélet, hogy a kemény munka és a kitartás nemcsak elengedhetetlen, hanem példaértékű is, segítette a fiatalabb generáció tagjait abban, hogy hasonlóan gondolkodjanak. A szakember saját kezűleg építette fel a gazdaságot, és azon túl, hogy megalapozta a vállalkozás sikerét, átadta gyermekeinek azt a felelősségérzetet, amely nélkülözhetetlen a hosszú távú eredmények eléréséhez.
Az ifjabb Attila először figyelő szemlélője volt a folyamatnak, aztán aktívan részt vett benne, és amikor elérkezett az idő, önszántából csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Minden témát alaposan átgondol és körbejár. Óváron két precíziós témájú szakmérnöki képzést is végzett, ezeken komoly szakmai tudásra tett szert. Nagy érdeklődéssel innovál, és folyamatosan új ötletekkel, valamint friss megközelítésekkel vesz részt a családi vállalkozásban. Ez a precíz, átgondolt megközelítés, valamint a kölcsönös támogatás alapozza meg a hatékony együttműködést.
A szülők által biztosított cégműködés és az évek során megszerzett tudás stabil hátteret biztosít, amelyre a fiatalabb generáció építhet. Az eredményességhez elengedhetetlen a folyamatos fejlődés, az újítások bevezetése, és a két generáció közötti szoros kapcsolat. A Gallen család története kiváló példa arra, hogy az innováció és a közös munka miként teremti meg a hosszú távú sikert.
Jó olvasást kívánunk!
Hogyan kezdődött a család kapcsolata a mezőgazdasággal?
Gallen Attila (GA): Nálunk nincs termelőszövetkezeti múlt, 1987-ben saját erőből kezdtünk bele a mezőgazdaságba, elsőként csirketartással, amit a szomszédtól lestem el és tanultam meg. Aztán az 1990-es években már gondot okozott a trágya elhelyezése, ezért földeket kerestünk, melyeket megvásároltunk vagy béreltünk. Ezzel megoldódott, hogy a trágya a lehető legjobb helyre került, aztán pedig adta magát a helyzet, hogy bővüljünk, így alakult ki az intenzív baromfitartás mellé a növénytermesztési ágazatunk. A fiunk és a lányunk már ebbe a családi vállalkozásba született.
1990-ben a helyi termelőszövetkezet bérbe adta egyik emeletes szarvasmarha istállóját. Kibéreltem, ezzel elértük a 33 ezer csirkét turnusonként. Az összes, a baromfitartással összefüggő fizikai munkát saját magam végeztem, a takarítást, a mosást, valamint a műszaki és a gépészeti feladatokat is. A telepen három istálló volt, két év múlva a másik kettőt is bérbe vehettem, 1999-ben, Attila fiunk születésének évében pedig elértük a 100 ezer csirkét turnusonként. Aztán Gersekaráton is kínáltak egy eladó istállót, amit hitelből megvásároltam. Teljesen felújítottam, berendeztem, és ott is elindult a termelés. A következő évben a bérelt vasvári telepet is sikerült megvenni, majd pályázati pénzből és hitelből felújítani.
A legmodernebb technológiát építettük be, ami hatékonyan és gazdaságosan működött. 2003-ban Gersekaráton megvettük a takarmánykeverő üzemet, majd megalapítottuk a Karát Broiler Kft.-t a működtetésére. Hamarosan újabb lehetőség nyílt a baromfinevelő épületek bővítésére: Vasváron, a volt Bábolna telep egyik felét –amely 11 istállóból állt – hirdették meg. 2006-ban egy év alatt felújítottuk a telepet, és elindult a termelés. Az addigi 130 ezres állomány még 220 ezerrel bővült, így 350 ezer darab csirkénél tartottunk.
Ezután nehéz évek következtek, amiket sikeresen átvészeltünk, 2016-ban aztán megvásároltuk az előbb említett telep másik felét, így itt már összesen 20 istálló tulajdonosai lettünk. Vártuk a pályázati lehetőségeket a megvásárolt újabb 9 istálló korszerűsítésére és termelésbe állításához, és az állattartó telepek korszerűsítésére (ÁTK) kiírt pályázaton sikerrel szerepeltünk. A 800 millió forintos megnyert pályázatból 1,2 milliárdos projekt lett, a különbözetet pedig saját erőből kellett fedeznünk. Nem hagytuk félbe, 2020-ban elindult a termelés, és elértük az 540 ezer csirkét turnusonként, ami évi 3–3,2 millió felnevelt állatot jelent.
Miben hasonlítotok és miben csináljátok másképp a dolgokat?
GA: Alkatban nagyon hasonlítunk, mindketten szorgalmasok vagyunk, a munkához is teljesen egyformán állunk hozzá, szeretjük, amit csinálunk. A döntéseket nagyon hamar meghozom, nem szeretek tanakodni és sokat várni. Ha jön a jó gondolat, nekilátunk, csináljuk a feladatot.
Ifjabb Gallen Attila (IGA): A magam részéről jobban átgondolom, körbejárom a témákat, nem vagyok annyira merész, mint édesapám. Szeretem előbb begyűjteni a kapcsolódó tudnivalókat, utánakérdezek, és ha már sok információt szereztem, azok alapján döntök. Természetesen apa tapasztalatát is figyelembe veszem, a vállalkozást érintő nagyobb döntések meghozatala előtt mindig megkérdezem őt.
GA: A növénytermesztést és az agrotechnológiai feladatokat Attila fiam viszi, maximálisan megbízok benne, ahogy dönt, azt elfogadom, onnantól úgy kell csinálni. Az állattenyésztés irányítását én szervezem, abba pedig ő nem szól bele.
Ahogy 2021-ben Keszthelyen elvégezte az egyetemi képzést, közösen végigcsináltunk egy évet a cégnél, tanítottam, tanult, utána adtam át neki a növénytermesztést.
IGA: Azzal kezdtem, hogy a konvencionális termelésről át kellene állni valami másra, hogy lehetőség szerint engedjük el az ekét. Az elején annyira nem tetszett apunak, ezért első éven csak kis területen próbálkoztunk. Láttam, hogy a jelenlegi gazdálkodás hosszú távon nem fenntartható és jövedelmező, ezért minden érdekel, ami ezeket a célokat szolgálja.
GA: Azóta is ott vannak a drága ekék kihasználatlanul, a szín alatt pihennek, jobb sorsra várva – mondta nevetve. Természetesen megértettem a lényegét a regeneratív technológiának és bízom benne, hogy a jó irányvonalban haladunk. Nem segített az elfogadásban, hogy korábban a kedvenc műveletem a szántás volt, az egyik legszebb feladatnak tartottam. De új időket élünk, elhagytuk az ekét. Ráadásul az első közösen vezetett év után egyből a 2022-es történelmi aszállyal terhelt következett. Nem volt könnyű kezdés.
Hogy látod a technológiai újításokat és hogyan segíted a fiad?
GA: Magam is mindig a bővítés, a fejlesztés és a modernizálás mellett voltam, így ebben is hasonlóan gondolkodunk. Mindenben támogatom, mert látom, hogy ezekre a lépésekre szükség van az eredményességhez. Az állattenyésztésben is ez a helyzet. Ráadásul jókor jött Attila bekapcsolódása, mert a sok új feladat mellett a szintén sok növénytermesztési munkához már nem lenne energiám, így időben jött az új generáció. Könnyen és gyorsan szoktunk össze, aminek nagyon örülök. Sokat beszélgetünk, jól megértjük egymást, ráadásul mindennap sokat vagyunk együtt, ez mind megkönnyíti a munkát és növeli a hatékonyságot.
Az állattartó telepeink technológiájában a 2000-es évek elején volt egy nagy lépés, amikor a régi termelőszövetkezeti épületek berendezéseit leváltottuk az akkor elérhető legjobbakra. A technológia megújulásával mi is szintet léptünk, közel két évtizedig tartott ki a rendszer, majd 2020 környékén jutottunk az újabb cseréhez és nagy váltáshoz, ami jelentős szintlépést hozott.
A korábbiakhoz képest a takarmányozásban van még nagy változás, ma már nagyon sok tényező figyelembe vételével tudunk számolni. Sok új anyag és receptúraváltozás is érkezett, ezért nagyon összetett feladat, hogy a takarmány beltartalma megfeleljen az igényeknek. A gépi újításokat fokozatosan és folyamatosan vezettük be, majd az egyre bővülő adatmennyiséggel, a több tudással, az új technológiával és takarmányozással sikeresen fejlesztettük a rendszereket, ami aztán szép eredményeket is hozott. Megérte újítani.
IGA: Eközben a tenyésztett madár genetikája is fejlődött, ugyancsak fokozatosan, amihez szintén alkalmazkodtunk. A növénytermesztésben sokat kísérletezem, próbálgatok, aztán apuval átbeszéljük, volt-e értelme, és ha igen, mennyire.
Mivel mindkettőnknek megvannak a saját feladatai, a napi teendőkről egymást tájékoztatjuk, átbeszéljük, amit kell. Ez jól működik, külön területeken, ugyanakkor egy felé húzunk.
Mennyire alakult ki a körforgás a termelési rendszeretekben?
IGA: Még van min dolgozni, de rajta vagyunk. Támogatja egymást a két tevékenység, a növénytermesztés és az állattenyésztés. A csirketrágya elhelyezése nem mindig egyszerű, viszont kétévente a teljes területünket trágyázni tudjuk, ezáltal visszaáll a szervesanyag-egyensúly, amit az alomanyagnak lehozott szalmával felbillentünk.
GA: Kicsiben sikerült megvalósítani a körforgást. A növénytermesztésben létrejövő terményekből legyártjuk a takarmányt, amit megetetünk a csirkékkel, vagy értékesítünk. Az utolsó elem, a húsfeldolgozó hiányzik csak a rendszerből, azt viszont a hazai viszonyokat ismerve, sokszor átgondolva nem éri meg megvalósítanunk.
Két helyre adunk el csirkét, a fő átvevőnk a TARAVIS Baromfi és Élelmiszeripari Kft. Sárváron, a termelésünk 80–85 százaléka marad a vármegyében, a fennmaradó részt Baranyába küldjük, Alsómocsoládra, a Mecsek Baromfi Kft. részére. Mindkét vállalat munkatársaival hosszú, nagyon jó, szinte baráti kapcsolatban állunk.
IGA: Sokszor jobban járnánk, ha eladnánk a gabonát a feletetés helyett, nem mindig éri meg a belső felhasználás. Fontos még, hogy csak a takarmányszükségletünk töredékét, 20–25 százalékát tudjuk a művelt földeken megtermelni, a többit megvesszük a környékbeli gazdáktól.
A vetésforgónkba búza, repce, kukorica, szója és borsó került. A repcét a magam részéről nagyon szeretem, sikerül is jól is termeszteni a földjeinken, ezért meghagyjuk a sorban, de próbáljuk a borsó és a szója arányát valamennyire növelni a repce ellenében. A borsó jól felhasználható a takarmányban, nagyon jó fehérjetartalommal rendelkező növény, szeretnék egyre többet és jobban foglalkozni a termesztésével. Sajnos a kukorica és a búza már nem minden évben teljesít annyira jól itt, Vasban sem, a kedvezőtlen eloszlású és mennyiségű csapadék miatt. Megoldásként a szemes cirokban gondolkodunk kukorica helyett részlegesen, de úgy látjuk, hogy a kukoricára és a búzára a takarmányban mindenképpen szükség van.
Másodvetésként takarónövényeket használunk, harmadik éve, amivel a talajt igyekszünk támogatni. Ebből a szempontból is jó, hogy az áltagosnál több növény szerepel a vetésforgóban.
Néha belegondolunk, hogy a művelt 275 hektárról mennyivel több értéket hozhatnánk le árunövényekkel, de hosszú távra tervezünk, így viszont az állatok eladásán túl a takarmányon tudjuk érvényesíteni a beletett munka ellenértékét.
Mennyire jártok új utakon a takarmányozás terén?
IGA: Nagyon sokat foglalkozom a rovaralapú takarmányozási ötletekkel, érdekel a téma. Jó alternatívája lehet a GMO szójának, mert helyben és fenntartható módon előállítható. Úgy gondolom, hogy a közeljövőben egyre nagyobb lesz a létjogosultsága a keverékekben, mint alternatív fehérjeforrás. A borsó is ezért tetszik. A kísérleteket illetően is szeretnék a rovarfehérje bevonásával bővülni, bár az ára még nagyon magas, közel 10-szerese a szójáénak, amivel versenyeznie kellene, így viszont nem tud, de néhány év múlva szerintem változik ez a helyzet.
Ahogy utánajártam, nem nagyon kutatják itthon, pedig itt lenne az ideje. Márciusban terveztem a rovaros kísérlet indítását, de úgy néz ki, előbb egy jelenleg futó vizsgálatsorozat második felét végezzük el. Ebben egy energiacsökkentett takarmány etetésével kísérletezünk, mert azt sejtettük, hogy feleslegesen adunk túl sok energiát az állatoknak, amit a biztonsági rátartások okoznak.
Mivel egyelőre sajnos helyhiány miatt nem tudjuk elkülöníteni az alapanyagokat minőség alapján a takarmánykeverő üzemben és bár van infravörösközeli (near infrared, NIR) tartományú színképelemzéssel működő készülékünk, átlagot számítunk. A jövőben szeretnék inline NIR készüléket integrálni a gyártási folyamatba. A rátartás pedig elpazarolt költséget és pluszenergia-felhasználást jelent, pedig a csirke boldogulna ezek nélkül is. A takarmányban történő energiacsökkentés hatásait az Agrofeed Kft. szakembereivel közösen vizsgáltuk. Összességében 0,2 MJ energiaszázalékot jelentett a változtatás, amely kevesebb önköltséget jelent, most az eredmények kiértékelése következik.
Az új trendeket is figyeljük, Tossenberger János dékáni tanácsadó, a Széchenyi István Egyetem Állattudományi Tanszék professzora is segít ebben, közösen dolgoztunk ki egy fülkés rendszert az istállóban, amiben nagyon jól tudjuk mérni a változtatások eredményeit sok ismétlésben, de precíziós nagyüzemi körülmények között. Mindig valamit próbálgatunk, kísérletezünk, hogy jobb legyen a termelés hatékonysága.
GA: Eközben a Ross 308 hízócsirke genetikája is folyamatosan fejlődik. A magyarországi zárt, intenzív tartású telepeken szinte mindenki ezt a fehér húshibridet használja. A fejlődést jól jellemzik, hogy 1987-ben, amikor elkezdtem vele a munkát, 52 nap volt a hizlalási idő az 1,6 kilogramm végsúlyig, miközben 2,30 dekagramm takarmány kellett az 1 kilogramm hús megtermeléséig.
Ma az időtáv 40 napra csökkent, a végsúly a vágóhídon 2,70 kilogramm, továbbá összesen 1,60 dekagramm takarmányból lesz 1 kilogramm hús. Közel 40 év alatt brutális genetikai fejlődés ment végbe, ráadásul óriási, 60–70 dekagramm mellhúsa van ezeknek a csirkéknek.
Milyen fejlesztéseket valósítottatok meg az elmúlt években és milyeneket terveztek?
GA: Légcserélő rendszert, etetőket és itatókat cseréltünk, minden istálló számítógépes vezérlést kapott, ami egyben adatgyűjtő rendszer is. Ebben összegyűlik a sok információ, látni a termelési paramétereket, a vízfogyasztást, a takarmányfogyást, a CO2- és az ammóniaszinteket és így tovább. Minden mért és szabályozott, a folyamatokba pedig be lehet avatkozni. Az elérhető legjobb technológiát telepítettük, többek között a pályázatoknak is köszönhetően. Régi épületeket újítottunk fel és új istállókat is építettünk. Megvalósult az istállószintű adatgyűjtés, mindegyiknél külön számítógép rögzíti az adatokat és irányítja a folyamatokat riasztási rendszerekkel. Mindent figyelünk, amit csak tudunk.
IGA: A vezérlők tekintetében ma ezeknél modernebb nincs a piacon. Minden istállóba elhelyeztük a szükséges szenzorokat, a vezérlés pedig az adatok alapján számolja ki a szellőztetés idejét és hosszát, méri a madarak súlyát, összegzi az elhullást a beírás után, valamint automatikusan irányítja az ablaknyitást, a fűtés és a hűtés beállítását. A felügyeleti és szabályzási rendszert a Poultry-Tech Kft. üzemelte be, a Hotraco Agri vállalat Fortica nevű, holland gyártású vezérlőjét választottuk.
Hogyan valósul meg az adatalapú takarmányozás és állattartás nálatok és mennyire javítja a hatékonyságot?
IGA: Állandó kihívás, hogy minden egyes istállónak más beállításai és adottságai vannak. Mivel az épületek különbözőek, lehet összehasonlítani az adataikat, de nincs értelme, főként a légterek különbségei miatt nincs közös alap, amikből számolhatunk.
GA: Ráadásul a madarak között is sok az eltérés, sokat számít, hogy mennyire egységes az állomány letelepítéskor. Sajnos nem tudjuk, hogy ugyanaz a törzs (más szülőpártól származó állatok) kerül-e minden ólba ilyenkor. Igyekszünk úgy eljárni, hogy nem keverjük össze őket, de ez nem mindig sikerül.
IGA: A 9 istálló esetében biztos, hogy nem tudnak 9 istállónyi egyforma napos csibét hozni, 2, ritkábban 3 törzs érkezik hozzánk, ami azt jelenti, hogy más mutatókkal, eltérő betegségekkel és hajlamokkal rendelkeznek. A 3 törzsből érkező 170 ezer madár számára pedig nem tudunk 3 fajta takarmányt, kezelést, gyógyszerezési programot és törődést biztosítani. Pedig az apróbb, gyengébb állománynak másféle takarmányt adnánk, mint a 2-3 grammal nehezebb társaiknak, mert másabb az igényük. Igyekszünk az előrehaladást heti szintű megfigyeléssel követni és a takarmányozást a tapasztalatok és az adatok alapján hozzáigazítjuk az adott állományhoz.
A termőföld művelésénél milyen szempontok érvényesülnek, hogyan válik be nálatok a regeneratív szemléletű, illetve a precíziós gazdálkodás?
IGA: Bár még nagyon az elején vagyunk, tetszik mindkét szemlélet. Igyekszünk mindenben a talajokra és az adatokra alapozni a választásainkat, de még nincs annyi gyűjtött információnk, hogy biztos döntéseket lehessen hozni belőlük. Az irány viszont mindenképp ez marad, miközben igyekszem historikus adatokat is összegyűjteni. A minimum művelést (min-till) is gyakoroljuk, bár sok vele a munka. A mezőgazdaság digitális átállását támogató 2021-es pályázatban fel tudtuk okosítani a gépeket, megcsináltattuk a talajmintavételezést, beszereztük a precíziós szoftvereket. Az aszályos 2022-re ugye nem tudunk alapozni, két szezonból pedig még nem látok olyan sokat, amit szeretnék, ehhez is idő szükséges. Addig tanuljuk, gyakoroljuk, tökéletesítjük a rendszert.
A pályázat előtti időben nagyon hiányzott egy korszerű vontatott permetezőgép egy erős traktorral, az új HORSCH Leeb 4 LT és a Fendt 516 traktor nagyon megsegítette a munkánkat, komoly minőségjavulást értünk el velük. A szemenkénti vetőgép felokosításával lehetővé vált, hogy előírástérképek alapján juttassunk ki differenciáltan vetőmagot. A műtrágyaszóró felokosítása szintén a változó dózis kiszórását eredményezte. A munkagépek minimális fejlesztéssel a precíziós gazdálkodásra alkalmassá váltak, a szükséges szolgáltatások és szoftverek segítségével pedig egy olyan rendszert alakítottunk ki, amelybe folyamatosan és pontosan kerülnek be a termelési adatok. Mi az AXIÁL Kft. mAXI-MAP programját használjuk ehhez. A jövőben szeretnénk a hozamadatok professzionális gyűjtését is megvalósítani egy hozamtérképes kombájnnal, valamint egy farmmenedzsment rendszert is bevezetni, hogy felváltsuk az Excel-táblázatokat. Ezeken kívül megvan mindenünk, ami a precíziós gazdálkodáshoz kell.
Honnan tanultok, mikre figyeltek a szakmai fejlődésetek érdekében?
IGA: Elolvassuk a kapcsolódó és számunkra érdekes cikkeket, követjük a belföldi gazdatársak fejlesztéseit és tevékenységét, heti kapcsolatban vagyunk egymással, cseréljük az információkat és az ötleteket. Amikor az időm engedi, sokat járok szakmai programokra és szerzek új tudást, amit igyekszünk integrálni a telepeinken.
Mit adott a két óvári szakmérnökképzés a vállalkozáshoz, min gondolkodsz, milyen új szemléletet hozott az ismeretanyag és az új kapcsolatrendszer?
IGA: Nagyon jó volt új szemléleteket megismerni, minden képzési alkalommal volt olyan információ, ami elindított egy hasznos gondolkodást arról, hogyan lehetne itthon is másként csinálni a termelést. Fontos még, hogy remek kapcsolatok születtek, összeért a sorrendben hetedik precíziós mezőgazdasági szakmérnök csoport és a Magyarországon elsőként induló precíziós állattenyésztési és takarmányozási szakmérnök csoport is. Gyakorló gazdákkal és komoly szakemberekkel voltunk egy közegben, megérte mindkettőt elvégezni az elmúlt 1,5 évben, ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt.
Mi volt a 3 legutóbbi sikeres közös döntés, amit meghoztatok?
GA: Az első és legsikeresebb az iskolaválasztás. Szerettem volna, hogy Attila Keszthelyre menjen az agrárképzésre, ugyanakkor feleségemmel, Ildikóval meghagytuk neki a választás szabadságát. Milliószor megkérdeztük, tényleg akarja-e, szereti-e annyira a szakmát, hogy az egyetemen is elmélyedjen benne. Biztosítottuk róla, hogyha másként dönt, abban is támogatjuk. Innen indult minden, utána a többi adta magát. Később közösen beszéltük meg a pályázatokat, egyeztettük a nagy léptékű beruházásokat, hogy mit csináljunk a következő években, hogy miben lépjünk előre. A közös döntések megerősítették a kapcsolatunkat, ráadásul minden jól alakult, mintaszerűen működik, megvalósítottuk az elképzeléseinket.
Hogyan vesz részt a lánytestvér és az édesanya a vállalkozásban?
GA: Attila édesanyja, Ildikó a céget erősíti, amióta a gyerekek iskolába mentek, ő az irodavezető, rengeteget dolgozik a háttérben a 3 kolléganőnkkel együtt azért, hogy minden folyamat jól működjön. Klaudia lányunk most harmadéves a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karán, a Gazdálkodás és menedzsment szakon. Ezzel egyidőben jár a mérlegképes könyvelő tanfolyamra és jelenleg azt tervezi, hogy hazajön a gazdaságba és az irodába dolgozni. A vizsgaidőszakokban, a nyári és a téli szünetekben mindig részt vesz az irodai munkában. Ott van a megbeszéléseken, a döntéshozataloknál. A soproni képzés 3,5 éves, úgy néz ki, hogy nem marad ott tovább, de természetesen dönthet másként, ez a szabadsága neki is megvan.
Mennyire szereti a család a csirkehúst?
GA: Imádjuk, 90 százalékban ezt esszük. Tudjuk, látjuk, miből van, bátran fogyasztjuk a saját termelésből származó állatok húsát. Biztos helyen kell magyar csirkét venni, azzal nincs gond, egészséges és megbízható minőségű.
Foglalkoztok-e a csirkén kívül más állatokkal is?
GA: Nem, a csirke bőven elég a családnak, se kutya, se macska nincs a háznál. A lányom az, akinek a hobbija a lovaglás.
Szakmailag mi az, amiben nem értetek, vagy értettetek egyet és mi lett a vége?
GA: A szántás elhagyásakor volt nézetkülönbség, de azt a kérdést is hamar rövidre zártuk, azóta nem volt hasonló. Rábíztam a növénytermesztési döntéseket, azokba nem szólok bele. Azt gondolom, hogy így, teher alatt lehet egyre jobban csinálni, folyamatosan fejlődni. Felelősséget vállal, a bizalom pedig folyamatos az irányába, nincs felülbírálás, minden döntését elfogadjuk. Néhány év után elmondhatom, hogy az volt a legjobb döntés, hogy egyből felelősségteljesen kellett dolgozzon.
Szerencsére a munkához való jó hozzáállást is örökölte, hasonló a személyiségünk. Semmi sem ingyen jött, saját magam építettem fel az elején az alapoktól, a gyerekek pedig látták ezt és részt is vettek benne. Látták a munka méretét és a felelősségét is, majd önszántukból csatlakoztak. Szerintem csak így lehet ezt hatékonyan csinálni, így van értelme, másként nem is volnék hajlandó. (x)
Ezzel készülünk a következő részben: Az Ezért kincs az agráradat cikksorozat következő, 48. számában ismét a generációváltás témájával érkezünk. Ezúttal a villányi szőlészetek világából mutatunk be két borászati szakembert: Koch Csaba és lánya, Pálma lesz a cikk középpontjában. Érdemes lesz akkor is velünk tartani!
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők
Szerkesztette: Csurja Zsolt gödöllői agrármérnök, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök 2021, 3-as csoport
Fotók: ifjabb Gallen Attila
(x)
