A tarlórépa kis helyen is nagy terméssel kecsegtet, és rengeteg módon felhasználható. A pasztinák is eltűnt a kertekből, noha nagyüzemi termesztése nem szűnt meg, mert az ételízesítők, leves porok egyik alapanyaga. Érdemes még kiemelni az amarántot is, melynek magja kedvelt az egészségtudatos táplálkozás hívei között között, a levele főzeléknek jó, a növény maga meg dísznek is kiváló, azaz egy multifunkciós növény, mégsem látni mostanában kertjeinkben.

Tarlórépa: ami inkább reteknek néz ki és öntözéssel alakíthatjuk az ízét!

A tarlórépa neve arra utal, hogy a gabonák lekerülése után a tarlóba vetették. Korábbi elterjedtségének oka, hogy termesztése rendkívül egyszerű, rövid tenyészideje miatt pedig elő- és utóveteményként is szóba jöhet - akár a házikertben is. Négy-hat héttel a vetés után már szedhető, fogyasztható. Kedveli a hűvös és párás-csapadékos körülményeket, pont ezért inkább tavasszal előnövényként, vagy ősszel utónövényként vessük, hasznosítsuk. Tehát vagy februártól-májusig, vagy augusztustól-szeptemberig kell vetni. Korai vetés esetén május-júniusban, kései vetés esetén októbertől válik szedhetővé. Ha száraz-meleg az időjárás, csak lassan növekszik, a répák mustárolaj tartalma magas lesz, emiatt étrendi értékük csökkenhet. Magját művelési módtól függően 20-40 cm-es sortávolsággal vetjük 1,5-2 cm-es mélységbe. A növényeket 3-4 lombleveles korban 10-15 centiméterre egyeljük. Jól termeszthető kiemelt ágyásban is, így formásabb lesz a betakarított része.

Földibolhák ellen lehet szükséges a védekezés, de azt akár bio-védőnövények mellé ültetésével is megoldhatjuk. A talaj fahamuval vagy mulccsal való behintése is csökkenti a földibolhák komfortérzetét. Mivel a leveleket támadják, ha ez a támadás nem túl drasztikus, a répatest szépen fejlődik a talajban. A lapított-kerekded répák fiatalon, 4-7 cm-es átmérőjű korukban a legfinomabbak. A fagyokat is jól tűri, az őszi másodvetésből származó répát a tél folyamán is szedhetjük, vagy késő ősszel felszedve (levelüket néhány cm-es csonkra vágva) pincében is tárolhatjuk.

Ha öntözzük édesebb lesz, ha nem öntözzük enyhén mustáros, kissé csípősebb ízű. Nyersen is kiváló, de a legkülönbözőbb módokon főzhető-süthető. Lereszelve a káposztához hasonlóan savanyítható is. Főzelékként, rántva, nyers salátaként, savanyúságként, szárítva és retek helyett is fogyaszthatjuk. A téli, kora tavaszi időszakban jó, friss vitaminforrás. Levele is ehető.

Amaránt

Az amaránt évezredek óta ismert Dél-, és Közép-Amerikában, az ottani őslakosok egyik legfontosabb növényének számított, ám a huszadik század második feléig ismeretlen volt Európában. Közeli rokona a disznóparéjnak, csak ez az amaránt név marketing szempontból kedvezőbb. Az amarántnak többféle alfaja is van, bizonyos típusokat a leveléért termesztenek, ezeket úgy kell felhasználni, mint a parajt vagy a mángoldot. Más fajtáinak a magjuk az értékes, melyet ugyanolyan sokféleképpen lehet elkészíteni, mint bármilyen más gabonafélét. A nyers amarántmag emberi fogyasztásra nem alkalmas, mert abban olyan toxikus vegyületek vannak, mint az oxalátok, a szaponinok, vagy a nitrátok. A főzés, sütés során a káros hatásokat lecsökkenthetjük vagy teljesen meg is szüntethetjük.

Az amarántmag szorosan összenőtt a tápanyagokban gazdag maghéjával és a csírával, így mindig teljes értékű magként használhatjuk fel. Szénhidrát tartalma gyorsan hasznosul a szervezetben, ugyanakkor lassan bomlik le, az amaránt tartalmú étkezés kiválóan alkalmas fizikai megterhelés esetén. Fiatal, zsenge leveleit, hajtásait, spenótszerűen használhatjuk fel. Magjából őrölve kása, lepény, tésztafélék készíthetők. Pörkölve, pattogatott kukoricához hasonló, ízletes csemegét kapunk. Sziruppal, mézzel összedolgozva is ehető a főtt mag, de kalácsot és még üdítőitalt is készítenek belőle, valamint amaránt tejet, ami jó alternatívája a tehéntejnek is. Fehérje dús zöldje és magja kiváló takarmány. Március végétől folyamatosan vethető, állandó helyre, fészkekbe. Háttér-, szegély-, csoportos és parknövénynek kiváló. Nagy mérete miatt alkalmas egyes kertrészek elkülönítésére is.

Pasztinák vagy paszternák

Bár nagyon hasonlít a petrezselyemre, felhasználhatóságának köre nem a petrezselyemével, hanem a burgonyáéval egyezik meg. Fehérje-, és ásványianyag tartalma (vas, kalcium és foszfor) magas, kiváló rost-, B- és C-vitamin forrás. A növényi rostok azzal, hogy élénkítik a bélműködést csökkentik a koleszterinszintet. Szabályozza a vércukorszintet is. Kalcium-, és foszfor tartalma jótékonyan befolyásolja a csont anyagcseréjét, illóolaj-tartalma révén pedig vizelethajtó, görcsoldó. A paszternák igen sok mindent kibír, ha környezeti tényezőkről van szó: áttelelés közben a fagy hatására keményítőtartalma cukorrá alakul (édes íze miatt még jégkrém is készül belőle). Olyan területeken is kiválóan terem, ahol a petrezselyem csak vegetálna. Zöld levele nem fogyasztható, az érzékenyeknél bőrkiütést is okozhat, de komposztálható.

A gyökér íze semleges, enyhén édeskés. Sótlanul megfőzve édességek alapanyaga lehet - a túlfőzött paszternák viszont rostjaira esik szét, és kesernyés ízű lesz. Sós ételekhez; hús-, és zöldséglevesekbe, babos ételekbe, salátákba, kásákba különleges, fűszeres ízvilága miatt kis adagokban javasolt kipróbálni. Készülhet belőle töltelék vagy köret. Gyakorlatilag a burgonyát lehet vele helyettesíteni: készíthetünk chips-et, pürét is belőle. Elkészítésekor a szokásosnál több sót kell használni. Jól aszalható, száradtan is fehér marad. Mivel íz anyagainak jelentős része közvetlenül a héj alatt található, a hámozás csökkenti ízének erősségét.

Mivel a magjai viszonylag lassan és bizonytalanul csíráznak - gyakran három-négy hétre is szükségük van a földben, ezért legyünk türelmesek. A vetésnél a sorok közötti távolságot harminc-negyven centiméterre érdemes tervezni, a magokat pedig két-három centiméter mélyre kell juttatni. Kezdetben sűrűbben vetünk, de a későbbi tőtávolság tekintetében a tíz-tizenöt centiméter az irányadó, hogy a gyökereknek legyen elég helyük a zavartalan vastagodáshoz.

A gondozási munkák sora az egyeléssel kezdődik, ami a pasztinák esetében kritikus lépés. Amikor a kis növények már két-három valódi levéllel rendelkeznek (a szikleveleken kívül), könyörtelenül ki kell ritkítani őket a végleges tőtávolságra, különben csak vékony, csenevész gyökérszálakat nevelnek. A pasztinák igazi harcos a gyomokkal szemben, de csak akkor, ha már megerősödött, így a kelés utáni hetekben a rendszeres kapálás és gyomlálás elengedhetetlen. A talaját érdemes lazán tartani, mert a tömörödött vagy köves földben a gyökerek elágazhatnak vagy görbévé válhatnak, ami bár az ízükön nem változtat, a konyhai feldolgozást jelentősen megnehezíti.

Bár a pasztinák alapvetően szívósabb és szárazságtűrőbb rokonánál, a sárgarépánál, a nyári aszály idején meghálálja az öntözést, különösen a gyökérfejlődés intenzív szakaszában. A víz hiánya fásodáshoz vezethet, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni. Kártevők tekintetében viszonylag ellenálló, de a sárgarépalégy néha meglátogathatja, így a növénytársításra vagy a sorművelésre érdemes odafigyelni. A legfontosabb gondozási tanács mégis a türelem: a pasztinákot nem érdemes elkapkodva felszedni, hiszen a fagypont körüli hőmérséklet hatására a benne lévő keményítő cukorrá alakul, amitől a gyökér édesebb és zamatosabb lesz, ezért a legjobb, ha az első dér után kezdünk hozzá a betakarításhoz. Mivel a pasztinák termesztése során a talaj előkészítése és a helyes térállás megválasztása a siker kulcsa, érdemes alaposan átgondolni az ültetési tervet, hogy a növényeknek elegendő fény és tápanyag jusson a hosszú hónapok alatt.