A hosszú tenyészidejűek: paprika, paradicsom és padlizsán
Paprika és paradicsom nélkül szinte nincs magyar kert, ám egyben a legtöbb türelmet is ezek igénylik. Ezek a növények trópusi származásuk miatt imádják a meleget, és lassabban indulnak be, mint a mérsékelt égövről származó növények. A paprika az egyik legigényesebb versenyző a kiskertben. A magok csírázásához legalább 22-25 fok szükséges, ilyenkor 8-14 nap alatt bújnak csírázik ki. A teljes palántanevelési idő a vetéstől a kiültetésig nagyjából 8-10 hét. Ha tehát a fagyosszentek után, május közepén szeretnénk kiültetni, a vetést március elején el kell végeznünk. A paradicsom némileg hálásabb és gyorsabb. Megfelelő hőmérsékleten már 5-8 nap alatt kicsírázik. A fejlődése is dinamikusabb, általában 6-8 hét elegendő számára, hogy elérje a kiültethető méretet. Emiatt a paradicsomot palántaneveléshez ráérünk március közepén vetni. A túl korai vetésnél a növény megnyúlhat, ha nincs elég fény az ablakpárkányon. A padlizsán (tojásgyümölcs) a paprika ritmusát követi, sőt, még annál is hőigényesebb. Csírázása 10-14 nap, nevelési ideje pedig 10-12 hét. Eztérdemes legelőször elvetni, mert nagyon lassan indul fejlődésnek a kezdeti szakaszban.
A zeller a türelem próbája
A magjai aprók és fényre csíráznak, azaz az elvetett magokat ne takarjuk földdel, ám így sokkal jobban ügyelni kell arra, hogy ne száradjanak ki. Vagy naponta többször permetezzük a vetést vízzel, vagy üveglappal, fóliával takarjuk, hogy kisebb legyen a kipárolgás. A kelésifolyamat pedig akár 15-21 napig is eltarthat, tehát próbára teszi a türelmet. A zeller palántanevelési ideje rendkívül hosszú, 10-12 hét, de nem ritka a 14 hét sem, mire a növény elég erős lesz a szabadföldi körülményekhez. Emiatt a zellert is minél korábban vessük, hogy május végére szép palántáink legyenek. Lehet későbbre is tolni a vetést és az ültetést, de akkor inkább a levelét használhatjuk majd föl, mert a szárgumója kevésbé fejlődik majd ki. Külön fajtái vannak: gumós, szár, vagy levélzeller attól függően mely rész konyhai felhasználását igényeljük jobban.
A káposztafélék a hidegtűrő koránkelők
A káposzta, a karalábé és a karfiol egészen más stratégiát kíván. Ezek a növények bírják a hűvösebbet, így náluk a korai (tavaszi) és a kései (őszi) termesztés is szóba jöhet. A korai karalábé és fejes káposzta magjai gyorsan, 4-7 nap alatt kikelnek. A palántanevelési idő viszonylag rövid, mindössze 5-7 hét. Mivel ezek a növények már áprilisban kiültethetők a szabadba (hiszen bírják az enyhébb fagyokat), a vetést már március elején megkezdhetjük fűtött vagy a szobahőmérsékletnél valamivel hűvösebb helyen. A karfiol és a brokkoli kicsit érzékenyebbek, csírázásuk szintén 5-7 nap, de a nevelési idő náluk biztosan eléri a 6-8 hetet. Fontos, hogy ne hagyjuk őket elöregedni a cserépben, mert a megfásodott szárú palánta később kiültetve nehezebben indul fejlődésnek.
A leggyorsabban fejlődnek az uborkák és a tökfélék
Bár sokan állandó helyükre vetik őket, a korai termés érdekében érdemes próbálkozni a palántázással a dinnye, az uborka és a cukkini esetében is. Ezek a növények nem szeretik, ha bolygatják a gyökerüket, ezért kizárólag lebomló tőzegcserépbe vagy nagyobb tápkockába, cserépbe vessük őket, azaz szabadgyökerű palántaként ne ültessünk ki ilyen fajokat. Csírázásuk villámgyors, ideális hőmérsékleten 3-6 nap. A nevelési idő is viszont rövid, mindössze 3-4 hét. Ha túl korán vetjük őket, a palánták hatalmasra nőnek, elfoglalják az egész lakást, és kiültetéskor sokkot kapnak. Számukra a tökéletes vetési idő április közepe, így a május közepi kiültetéskor pont erejük teljében lesznek.
Így számoljuk ki a pontos vetési dátumot
A tervezés legegyszerűbb módja a visszaszámolás. Első lépésként határozzuk meg a várható kiültetés napját (Magyarországon a biztonság kedvéért ez május 15., a fagyérzékeny fajoknál). Ebből vonjuk le a fajra jellemző palántanevelési heteket, majd végül a csírázási napokat. Ez a logikai sorrend biztosítja, hogy növényeink ne sínylődjenek túl sokáig a szűk edényekben, de ne is maradjanak le a fejlődésben.
A vetésgondozás
A magokat laza, aprómorzsás palántaföldbe vessük, és körülbelül olyan vastagon takarjuk földdel, amilyen a mag vastagsága - kivéve a fényen csírázó fajokat. Enyhén tömörítsük a vetést, és a kelésig ne hagyjuk kiszáradni. A kelésig a 22-24 fok hőmérséklet a legideálisabb, majd a sziklevelek megjelenése után körülbelül 5-7 fokkal csökkentsük a hőmérsékletet és igyekezzünk ekkortól minél több fényt biztosítani a magoncoknak. Próbáljuk elkerülni az etiolációt, a megnyúlást, ha ezt tapasztaljuk a fényt növeljük vagy a hőmérsékletet csökkentsük kicsit. Igyekezzünk a palántákat az adott faj hőmérsékleti igényeit figyelembe véve minél hamarabb kiültetni, ha elkészültek, de előtte eddzük azokat a közvetlen napfényhez.
