A megfelelő vetőmag kiválasztása előtt Csepregi Attila szerint a legelső és legfontosabb kérdés az, hogy feltöltődött-e a talaj télen? Amennyiben igen, akkor a legbiztonságosabb stratégia a korai, rövidebb tenyészidejű kukoricahibridek választása. Mint mondta, ezeket érdemes minél korábban vetni, hiszen a növény fejlődésének jelentős részét még a téli csapadék fedezi. Ebben a forgatókönyvben tehát a gyors kezdeti fejlődés és a hidegtűrés a kulcs.

Minél kevesebbet bízunk a nyári hőségre és aszályra, annál nagyobb biztonságban van a termés

– hangsúlyozza a szakértő.

Ha a talaj nem töltődött fel, és tavasszal is szárazsággal indul a szezon, a döntés már jóval nehezebb. Ilyenkor Csepregi Attila szerint két út kínálkozik: vagy egyáltalán nem vetni, ha már a minimális nedvességtartalék is hiányzik, vagy kitolni a vetést, és hosszabb tenyészidejű fajtát választani, abban bízva, hogy a tavasz vagy a nyár végre meghozza a csapadékot.

Csepregi Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az agrotechnikai döntések terén sincs már egyetlen, mindenre ráhúzható módszer. Mint mondta, nem is igazán az számít, hogy no-till művelést, szántást vagy lazítást választunk, hanem az, hogy a területünk adottságaihoz igazodva, jó talajállapotban végezzük a műveleteket. A lazítózás például száraz talajban kifejezetten káros lehet: nagy rögök keletkeznek, a kapillárisok megszakadnak, így a víz nem tud alulról feljönni, ami termésdepresszióhoz vezethet. Hasonló a helyzet a szántás megítélésével is, bár mint mondta, önmagában nem a művelet a hibás. A szántással kapcsolatos több probléma inkább abból fakad, hogy évtizedekig a naptár szerint, rossz talajállapotban végezték, ami szerkezetromláshoz és porzó, élettelen talajhoz vezetett.

A szántás nem annyira rossz, mint amennyire rosszul végeztük

– tette hozzá Csepregi Attila. Mint mondta, a tápanyag-utánpótlásnál is átalakult a szemlélet. Extrém száraz években a nitrogén kijuttatása vetés előtt akár vissza is üthet, hiszen a nedvesség hiányában nem tud beépülni, sőt „meg is égetheti” a növényt. Ezért egyre gyakoribb, hogy a gazdák csak állományban szórják ki, akkor, amikor valóban van nedvesség és várható az eső.

Mindezek mögött egyetlen alapvető felismerés áll, méghozzá az, hogy a mezőgazdasági gyakorlatnak alkalmazkodnia kell a szélsőségesen változó körülményekhez. Ahogy Csepregi Attila összegzi:

A talajt nem dátum, hanem állapot szerint kell művelni. A talaj ma már nem egyszerű közeg, hanem élő rendszer, amelyet érteni kell, és amelyhez minden évben újra kell igazítani a gazdálkodási döntéseket.