Az amerikai Shredlage L.L.C egy műszaki fejlesztéssel új takarmányozási stratégiát fejlesztett ki, ez az úgynevezett SHREDLAGE. Szabadalmaztatott roppantóhengerrel 2008 óta rendkívüli szem- és kukoricanövény feltárást biztosítanak 26-30 mm szecskahosszúságú silókukoricában, illetve szárazanyag tartalomtól függően 21 mm szecskahosszúságig.
A roppantóhenger
A 250 mm átmérőjű SHREDLAGE hengerek 110 és 145, fűrészfog profilú foggal és egymással szembeforgó, speciális spirálnúttal készülnek. A két henger közötti 50 százalékos fordulatszám-különbséggel teljesen újszerű feldolgozású kukoricaszecska keletkezik. A kukoricanövény nagyfokú rostosodását és a szem nagymértékű szétzúzását - utóbbi csak kis darabokban lelhető fel az anyagban -, a spirálnút, a fordulatszám-különbség és az eltérő fogszám kombinációja biztosítja. A szárdarabokról a külső héj mellett a szárkéreg is ledörzsölődik. A rostdarabok megnövekedett felülete kiváló támadási felületet nyújt a mikroorganizmusoknak, illetve a speciális eljárásnak köszönhetően jobb a tömörítés a silóban.
A CLAAS 2015-ben vásárolta meg a SHREDLAGE hengerek licencét az amerikai cégtől, és a paderborni üzemében készült fel a gyártásra. A SHREDLAGE roppantóhenger a JAGUAR 870 illetve a 950-980 modellekhez érhető el.
Számos nyitott kérdés
Az új takarmányozási eljárás mellett és ellen szóló érvek már jó ideje foglalkoztatják a szakembereket, gazdálkodókat, most már Európában is. Szerkezeti hatás, keményítőtartalom, takarmányozási költségek, az állat egészségi állapota és a takarmányozási stratégia mellett, a megfelelő tömörítés, szállítási költségek és a megfelelő silótér is ott áll a kérdések között. Ennyire egyszerűen átültethető ez az amerikai takarmányozási módszer az európai viszonyokra? Döntő szerepet játszhat a kukorica fajtája, érettsége és szárazanyag tartalma?
Válaszok kutatások alapján
Az amerikai farmerek döntéseit jelentősen befolyásolják a különböző tudományos vizsgálatok eredményei.
A Wisconsin-Madison Egyetem tejgazdaság-tudományi osztálya már 2012-ben végzett pontos takarmányozási vizsgálatokat a SHREDLAGE kapcsán. Nyolc héten keresztül hasonlították össze a 3,5 százalék tejzsírtartalomra korrigált tejhozamokat. Átlagosan 1,1 liter/tehén/nap volt a többlethozam a SHREDLAGE javára.
Egy másik, 2014-ben végzett vizsgálat során hibrid kukoricából készült SHREDLAGE-ot összehasonlították a hagyományos technológiával készült szilázzsal, illetve lucernaszénával kombinált szilázzsal. Korrigált tejzsírtartalmakat vizsgálva végül a SHREDLAGE takarmánnyal 51,1 liter, míg a másik két szilázzsal 50,0 liter, illetve 47,3 liter/tehén/nap tejhozamokat állapítottak meg. Mindez ismét az első vizsgálattal kimutatott többlethozamot igazolta.
Az általános gazdasági számításokban a takarmányozási költségeken felüli tej-árbevétel (amerikai árakat figyelembe véve) SHREDLAGE esetén 16,14 euró/tehén/nap, hagyományos szilázzsal pedig 15,90 euró/tehén/nap. A kalkulációban figyelembe vették a SHREDLAGE nagyobb betakarítási költségét is. A megnövekedett energiateljesítményt a jelentősen megnövekedett szem- és kukoricanövény-feltárás, és az ebből kifolyólag kialakult nagy, a bendőben hasznosítható keményítőhányad eredményezte. Ezt támasztja alá a laboratóriumban elvégzett ún. "CSPS-érték" vizsgálat (Corn Silage Processing Score = kukorica szilázs feldolgozottság pont). Mialatt hagyományos módon készült szilázsnál keményítő hányada 68 százalék, a SHREDLAGE esetében 72 százalék feletti. Mindezek mellett a 36,1 százalékos rost-emészthetőség (a hagyományos szilázsé 32,2 százalék) lényegesen jobb tápanyag-ellátottságot eredményez.
Kifizetődik a jó takarmányszerkezet
"A SHREDLAGE takarmányozási stratégia főleg a nagy kukoricatartalmú takarmánykeverékeket célozza meg. Alkalmazásával a szalma arányának csökkentése mellett nagy fizikailag hatékony rosttartalmat lehet elérni. Akkor is, ha ígéretesek az eredmények, a legvégén az embernek, az üzemvezetőnek kell eldöntenie, hogy az adott takarmányozási mód mennyire illeszkedik a gazdaságban használatos takarmányokhoz. Bár a hosszú szecskájú szilázs betakarítási költségei nem csekélyek, sokkal jelentősebbek azok az előnyök, amelyeket a csökkenő alaptakarmány-költség és az állatok jobb egészségi állapota biztosít."
Georg Döring (CLAAS) cikke alapján átdolgozta Mihalovics Tamás, AXIÁL Kft.
(x)
