Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
2018. június-júliusában arról hallottunk híreket, hogy az ország legkülönbözőbb területein igen komoly károk keletkeztek a méhcsaládokban a mezőgazdasági kultúrák virágzásának kezdetén vagy a virágzás ideje alatt. A jelenséget a gyűjtő méhek nyomtalan eltűnése, ezzel együtt a kaptárak elnéptelenedése, vagy a kaptárak előtt, illetve a fenékdeszkákon összegyűlt méhtetemek nagy tömege, esetleg röpképtelen mászkáló méhek megjelenése jellemezte. A tünetek különbözősége egyértelműen mutatta azt, hogy a jelenséget nem lehet egy kiváltó okkal magyarázni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a méhcsaládokban keletkezett károkat nem biztos, hogy minden esetben csakis kizárólag növényvédő szerek alkalmazása váltotta ki.
Kevesen jelezték a kárt és lassú az adatfeldolgozás
A problémák jelzésére egyébként több lehetősége is volt a méhészeknek. Az első ilyen lehetőség a mérgezés gyanújának hatósági kivizsgálása volt, melynek során a területileg illetékes hatósági állatorvos és méhegészségügyi felelős mintát gyűjt a méhtetemekből, a növényvédelmi felügyelő pedig a méhészet röpkörzetében található növénykultúrákat veszi sorra és mintázza azokat. A mintákat a Nébih laboratóriumai vizsgálják, és ezek növényvédő szermaradékai, illetve a méhek egészségügyi állapota alapján születik meg az az ökotoxikológiai szakvélemény, amelynek segítségével az ok-okozat összefüggését taglalják az erre hivatott szakemberek. Ezen szakvélemény felhasználásával, illetve az időközben megtörtént kárfelvételi adatokkal tud a méhész kártérítési igénnyel fordulni a vélelmezett károkozóhoz. Ilyen típusú vizsgálat és bejelentés ebben az időszakban 52 helyszínen történt. Az érintett méhészetek száma 72 db.
A károk bekövetkezésének jelzését úgy is meg tudta tenni a méhész, ha az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) honlapján az erre a célra létrehozott elektronikus postaládába elküldte az adatait, és jelezte azt, hogy milyen tüneteket észlelt. Ezeknek az adatoknak az ismeretében a közel ötszáz panaszost a Nébih levélben kereste fel és további adatokat kért tőlük. Az előbb említett 500 panaszos közül 150 méhésztárs reagált is a Nébih adatkérő lapjára, amelyből tudomásom szerint kb. 70 válaszlevél tartalmát ítélte a hatóság alkalmasnak a további munkára. Ezek alapján az említett méhészetek napraforgó virágzása alatt létesített telephelyeinek röpkörzetében felmérték a méhek számára attraktív kultúrák agronómiai előéletét. Ebben a munkában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara falugazdászai voltak segítségükre. A begyűjtött adatok feldolgozása tudomásom szerint még nem fejeződött be.
Az OMME saját eredményei 2018-ról
A tavaly keletkezett károk jelzésének harmadik lehetősége az volt, hogy a panaszos méhészetből származó mintákat a méhészek az OMME segítségével vizsgáltatták meg, ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit az OMME szaklapjában (Méhészújság 2019. február) ismertettem, illetve ez az elemzés a soron következő monitoring-összefoglalónkban is helyet fog kapni. Ezzel kapcsolatban az alábbi megállapításokat lehet tenni.
A Nébih Velencei Növényvédő-szermaradék Analitikai Laboratóriumát bíztuk meg a kémiai analitikai vizsgálatok elvégzésével, ami minden esetben ún. szűrővizsgálatok elvégzését jelenti, ami alatt mintánként 390 db hatóanyag kimutatására kiterjedő analízist kell érteni. A laboratóriumban alkalmazott analitikai berendezések pl. neonikotinoidok vonatkozásában 1 ppb mérési érzékenységgel dolgoztak, ami megfelel a mai kor elvárásainak. Ebben a méréstartományban egyébként rendelkeznek a megfelelő akkreditációval is.
A "bűnös hármas" (klotianidin, tiametoxam, imidakloprid) közül a tiametoxam és a klotinaidin 12 alkalommal volt detektálható. Ezeket a hatóanyagokat főleg a vízből, a talajból és kukoricacímerekből vett mintákban mértük. Imidakloprid jelenlétét egy mintában sem mutatta ki a laboratórium. A virágporszedőkből, illetve a kaptáron belüli depókból kinyert 26 db virágpor-, illetve méhkenyérminta egy esetben tartalmazott tiametoxamot. Ez a minta egyébként méhkenyérminta volt, amelynek faji összetételében a keresztesek, valószínűleg a repce aránya volt a legmagasabb (55%). Ebben a mintában nem volt kukoricapollen és napraforgó-virágpor is csak nyomokban fordult elő. Ez azért érdekes, mert ezt a méhkenyérmintát július végén gyűjtötték be az érintett méhészetből, és ebben az időben már úgy gondolnánk, hogy repcepollen nem lehet a kaptárainkban… Ezzel a pollenmintával kapcsolatban ugyanakkor mindenképpen el kell mondani, hogy a benne kimutatott tiametoxám permetszer vagy csávázószer eredetét illetően sajnos nehéz állást foglalni.
A szedőkből, illetve a depókból származó virágporok szermaradékainak elemzésekor öt esetben klórpirifosz jelenléte volt igazolható. Ez pedig mindenképpen megmagyarázza, hogy vajon miért is állt be a pusztulás az érintett méhészetekben. Ez a tény egyébként egyértelműen a szabálytalanul elvégzett permetezésekre vezethető vissza. A rossz hír egyébként az, hogy ezekben a méhészetekben a tulajdonos összes erőfeszítése ellenére sem mutatták az ősz folyamán azt a kondíciót a méhcsaládok, ami ilyenkor egyébként elvárható lett volna.
A neonikotinoidos csávázó szerekkel kezelt területekről gyűjtött kukorica-címertestek esetében hétből háromszor mutattukki a csávázásra használt tiametoxamot, ugyanakkor a címerekről leválasztott virágpornál ez az arány hat minta esetében egyre módosult. A virágporban kimutatott szermaradék 2 ppb volt. Ezek az előfordulási arányok megfelelnek a 2016-ban mérteknek. Az említett arányok jelentősen módosulhatnak abban az esetben, ha intenzív kukoricatermő területen koncentráltan történik a vetőmag-előállítás (pl. csemegekukorica vagy kukorica). Ebben a két kultúrában egyébként sok esetben még permetezéssel is kellett védekezni a rovarkártevők (a kukoricabogár imágója vagy gyapottok-bagolylepke, illetve a kukoricamoly lárvái) ellen.
A15 helyszínen gyűjtött méhhullákból 7 db nem tartalmazott semmiféle növényvédőszer-maradékot, ugyanakkor egyszer a 2008-óta már betiltott fipronil volt bennük mérhető. Ez az eset is a helytelen permetezési gyakorlatra utaló adat. Kár, hogy nem sikerült megtalálni a szennyeződés forrásául szolgáló növénymintát. A többi alkalommal méhészeti atkaölők, gombaölők és egy esetben gyomirtók kimutatására került sor.
Igen érdekes a talaj- és vízminták eredménye, minek alapján elmondható, hogy a begyűjtött minták nagy része neonikotinoidokkal volt szennyezve, persze ezek mellett alkalmasint klórozott szénhidrogének (pl. DDT-bomlástermékek) és egyéb gyomirtó és gombaölő hatóanyagok is mérhetőek voltak. A neonikotinoid-szennyezés eredhet a szernek a magról történő leporlásából, valamint a talajnedvesség hatására történő leázásból.
A 2018-as esztendőnek egyébként volt még egy igen komoly sajátossága is. Arra gondolok, hogy a késői kitavaszodás és az ezzel párosuló kedvezőtlen talajviszonyok hátráltatták a mezőgazdasági munkákat, ugyanakkor a késői vetések elvégzése után bekövetkezett hőség a növényeket robbanásszerű fejlődésre, egyben a megszokottnál korábbi virágzásra kényszerítette. A helyzet kísértetiesen emlékeztetett a 2013-ban tapasztaltakhoz. Valószínűleg a növények aktív anyagcseréjénekköszönhetően jutottak el bizonyos szermaradékok nagyobb mennyiségben a generatív részekbe.
Ezek a vegyületek a 2013-at megelőző, aszályos években - amikor a növény anyagcseréje nem volt olyan intenzív - laborműszerekkel nem voltak detektálhatók. Ha a fentiekhez hozzá tesszük, hogy a korábbi években (2013, 2016, 2017) végzett vizsgálataink adatai szerint a napraforgónövények zöld részeiben a virágzást megelőző időszakban szinte minden esetben mérhető volt a neonikotinoid típusú csávázó szer, akkor szintén találtunk egy darabot a méhveszteségekről szóló mozaik összerakásához. Ugyanis az ezeken a növényi részeken található extraflorális (virágzaton kívüli) nektármirigyek váladékai is minden bizonnyal mutatják a szennyeződéseket. Ez a helyzet magyarázhatja azt, hogy főleg azok jeleztek problémákat, akik a még nem virágzó napraforgók közelében állomásoztatták méheiket. Akik viszont a virágzás megkezdődését követően vándoroltak ugyanoda, már nem, vagy csak alig észleltek mérgezéssel kapcsolatos tüneteket.
November 8-án (nagy késéssel) megérkezett az a jegyzőkönyvcsomag, ami a hatósággal közösen lefolytatott vizsgálataink eredményeit tartalmazza. Ennek megfelelően újabb adatokhoz jutottunk, amelyek egy része mindenképpen összefüggésbe hozható a méhészetekben tapasztalt negatív jelenségekkel. A mintavételek folyamatába már évek óta bevonjuk a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara megyei kollégáit, ugyanis célunk az, hogy ők is nyerjenek betekintést az esetlegesen kiderülő szabálytalanságokba. A mintavételeket olyan területeken végeztük el, amelyek a méhészek jelzései alapján "növényvédelmi forrópontnak" számítanak. A szabálytalanul dolgozó gazdák ellen természetesen eljárás indul, aminek a végén mindenképpen büntetést szab ki az illetékes kormányhivatal.
2018-ban tehát 72 db minta begyűjtését végeztük el. A Nébih 9 minta esetében látta indokoltnak a gazdálkodó elmarasztalását. Mi további 13 esetben gondoltuk úgy, hogy a növényekben mért szermaradékok problémákat okozhattak a méhek számára. Erről pedig a következőket lehet elmondani. Három napraforgó- és két kukoricamintában található meg a csávázásra használt neonikotinoid, ami szintén arra enged következtetni, hogy ezekkel a növényekkel érintkező méhek károsodhattak. Egyébként hangsúlyozandó, hogy
ami azt bizonyítja, hogy 2018-ban egy igen különleges évjáratot éltünk meg ebből a szempontból. Ugyanakkor ne menjünk el szó nélkül azok mellett az esetek mellett sem, ahol lambda-cihalotrin vagy cipermetrinvan van a mintákban, ami szintén problémákat (pl. mászkáló méhek megjelenését) vetheti fel a beporzók szempontjából.
A közös mintavételek igen fontos állomását jelentették azok a Veszprém megyében gyűjtött mustárnövényminták, amelyeknek a virágzatában tiametoxamot mutatott ki a laboratórium. Ennek eredete nagy valószínűséggel illegális csávázás lehet. Az érintett gazdálkodóknak ebben a kérdésben még színt kell vallaniuk a hatóság szakemberei előtt. Az ügyben kezdeményezett ellenőrzés egyébként nem derített fényt a szermaradék eredetére.
Meg kell említeni, hogy 2018-ban a virágzást megelőzően és annak első napjaiban rendkívül hideg volt éjszakánként. Ez pedig egyáltalán nem támogatta a nektárképződést, így a táblákra kirepülő méhek nem biztos, hogy annyi "üzemanyaggal" hagyták el a kaptárt, ami a visszatéréshez is elegendő lett volna… A méhészetek veszteségeit elősegítette a táblákon összegyűlt pocsolyák szennyezettségének alakulása is, valamint a hibás technológiával végrehajtott permetezések. Ide tartozik a méhekre egyébként nem jelölés köteles szerek kijuttatása nagy hőségben, ugyanis tapasztalataink szerint ennek hatására is alakulhatnak ki méhpusztulások.
Az idei év kicsit más
2019-ben a napraforgó virágzásának idején tapasztalt problémák száma mélyen alatta van a tavalyinak. Az Agrárminisztérium által fenntartott zöld számon eddig 77 db kárbejelentés érkezett. Arról nincsen még adatunk, hogy a telefonos bejelentéseket hány esetben kíséri hatósági szemle és mintavétel. Egy biztos, nem dőlhetünk hátra, nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van. Több esetben hallom a méhészektől, hogy idén már nem jelentenek, mert nem bíznak annak eredményében… Sajnos ez a legrosszabb reakció ebben a helyzetben, ugyanis amennyiben elmaradnak a valós kárbejelentések akkor az érintett röpkörzetben állandósul a helytelen növényvédelmi gyakorlat, ezzel együtt a kialakult károk csak súlyosbodni fognak.
A helytelen permetezésekkel kapcsolatosan a legszeméletesebb az a dunántúli eset, amikor a méhész a kaptárokat egy nem virágzó és a méhek számára nem vonzónak számító növényállomány mellé telepítette napraforgó-virágzás idején. Ezt követően az említett, nem virágzó és a méhek által nem látogatott kultúrát egy olyan rovarölő szerrel permetezte le a gazdaság, amelyet a napraforgó közvetlen szomszédságában, sőt az engedélyokirat szerint méhészet közelében is tilos lett volna használni. A kijuttatott szerves foszforsav-észterről tudni kell azt is, hogy a melegvérűekre, így az emberre is nagyon veszélyes. Ennek ellenére a frissen permetezett növényállományban este megjelentek a kapáló napszámosok (ugyanis őket sem figyelmeztette senki)… Annak érdekében, hogy a méhész ne jelentse a káreseményt és ne induljon hatósági eljárás, a gazdaság azonnal (egy napon belül) kártérítést fizetett a méhész számára, így vásárolta meg az érintett hallgatását.
Mindent összevetve a 2018-2019. évek között a nagy különbséget az jelenti növényvédelmi szempontból, hogy a "bűnös hármas" (imidakloprid, tiametoxam, klotianidin) hatóanyagok csávázó, illetve permetszerként történő alkalmazása idén már gyakorlatilag nem volt lehetséges (ez alól a cukorrépa és a szabadföldi kiültetésre nem kerülő kertészeti kultúrák voltak kivételek). Így a méhészeteknek ezekkel a vegyületekkel való "ütközése" idén gyakorlatilag nem valósult meg. Ma már korlátozzák bizonyos, a méhekre különösebb veszélyt nem jelentő, rovarölő készítmények nappali felhasználását is, ha azok tebukonazol hatóanyag-tartalmú gombaölők valamelyikével vannak kombinálva. Ez utóbbi technológiai megszorítást az OMME által finanszírozott vizsgálatok segítségével sikerült elérni.
Nem szabad elmennünk amellett a tény mellett sem, hogy
Erre az a legjobb példa, hogy nem nagyon tudok olyan állattenyésztési ágazatot, ahol nincsen engedélyezve az antibiotikumok használata, ez pedig azért kínos, mert a varroa atkát (Varroa destructort) követően a különböző nozémás (Nosema apis, Nosema ceranae) megbetegedések ellen korábban alkalmazott fumagillin hatóanyagú gyógyszerek kellően hatékonyak voltak. A méhészeteket érintő gyógyszerproblémák másik vonulatát az jelenti, hogy a varroa-fertőzés leküzdésére ajánlott legális készítmények hatékonysága több esetben is megkérdőjelezhető.
Ezeket a szereket azóta már ki is vonták a forgalomból, de mire eddig eljutottunk, igen sok méhcsaládnak kellett elpusztulnia. Fontos megemlíteni, hogy éppen a varroa leküzdésére alkalmazható hatóanyagok használati sorrendjét (ld. a lenti ábrát) is az OMME (tehát nem egy kutatóintézet, hanem az ágazati érdekképviselet) állította össze , ezzel is segítve az ágazatban tevékenykedők eredményességét.
Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy a méhészeti ágazat problémái nagyon szerteágazóak. A szeptember 1-től március 31-ig bekövetkezett pusztulásaink többnyire a méhész kórtani problémákat érintő szaktudásán múlik, míg az április 1-től augusztus 31-ig bekövetkező veszteségek egy részét a növényvédelem számlájára lehet írni. A keletkezett károk érvényesítése nagyon nehézkes, ennek a fő oka az, hogy rendkívül alacsonyszintű napjainkban a fizetési morál. Többször hangsúlyoztam már írásaimban, hogy nem elfogadható számunkra az, ha növénytermesztő úgy fogadja el a méhész által nyújtott ingyenes szolgáltatást (a beporzást), hogy közben egy helytelenül elvégzett permetezéssel annak méheit elpusztítja.
Tóth Péter
OMME szaktanácsadó, elnökségi tag
