A Brexit olyan komoly fejtörést okoz a brit halásziparnak, hogy a Cornwalli Halászok Egyesülete (Cornish Fish Producers Organisation) érdekes kampányba kezdett az ipar megmentése érdekében - írta meg a Telex a BBC értesülései alapján. A problémát az okozza, hogy a brit halászipar eléggé támaszkodott eddig az EU-s exportra, amit viszont a brexit erősen megnehezít, ezért a halászok igyekeznek megtalálni a módját annak, hogy növeljék a hazai fogyasztást. Egy lepényhalféle, az angolul csak megrimnek nevezett hal - nincs magyar neve sajnos, mint a legtöbb tengeri halnak - esetében az évi ezer tonnás fogás mintegy 98%-a megy exportra, szinte kivétel nélkül Spanyolországba.

Adná magát, hogy csökkenteni kell a megrim exportkitettségét, de a briteknél ez a hal egyáltalán nem népszerű. Ennek egyik oka a hal nem túl bizalomgerjesztő kinézete lehet. Illetve azt sem szeretik az emberek, hogy benne van a nevében a grim szó, ami borzalmast, rettenetest, rémisztőt jelent.

Mivel a megrimek nagy részét Cornwall vizeiből fogják ki, a Cornwalli Halászok Egyesülete ezért azt találta ki, hogy elkezd kampányolni a hal újrapozícionálásáért, ami azzal járna, hogy megváltoztatják a nevét, ha már a külsejét nem tudják. Az egyesület terve az, hogy a hal neve a jövőben lehetne cornwalli nyelvhal. A saját felmérésük szerint már pusztán attól sokkal népszerűbbé válna a hal a fogyasztók körében, ha a neve lokálpatrióta érzelmi húrokat pengetne.

Ezt a logikát követve egyébként azt is szeretnék elérni, hogy egy másik, szintén leginkább exportra halászott állat, a 85%-ban spanyol tányérokon kikötő nagy tengeripók nevét is változtassák meg, hátha úgy népszerűbbé válik ez a meglehetősen bizarr kinézetű ízeltlábú. A nagy tengeripók esetében az a cél, hogy a sokkal kifinomultabban csengő cornwalli királyrák nevet kapja az állat.

Ezt a két fajt különösen kevéssé szeretik ebben az országban, pedig néhány exportpiacunkon kifejezetten népszerűek - mondta Paul Trebilcock, a Cornwalli Halászok Egyesületének képviselője.

Arról egyelőre nincsenek hírek, hogy a kormányzat támogatja-e a cornwalli halászok elképzeléseit, de az ötlet egyáltalán nem újdonság az Egyesült Királyságban - írta meg a Guardian. Hasonló játszódott le az 1990-es években, amikor egy addigra teljesen népszerűtlenné vált halfajt brandeltek újra sikeresen. A pilchard egy tipikus brit halfaj volt, amit már a 19. században is nagy mennyiségben árultak sózott formában. Aztán jöttek a kanadai lazackonzervek, meg a tonhalkonzervek a Csendes-óceán térségéből, és az 1990-es évekre gyakorlatilag teljesen eltűnt a pilchard az éttermekből és a boltokból - emlékezett vissza az Independent. Ekkor ütött szöget egy halász fejébe a gondolat, hogy nincs ez így rendben. "Nutty Noahnak hívták, és 1990-es években egyedül ismét népszerűvé tette a feledésre ítélt halat. Lent élt a parton, vett egy öreg halászhálót Franciaországban, és kihajózott pilchardot fogni, amit átnevezett cornwalli szardíniává. Végül annyit fogott, hogy a súlytól elsüllyedt a hajója" - idézte fel a pilchard rebrandelésének történetét egy cornwalli halász még 2014-ben.

Az ötlet bejött, ma már gyakorlatilag egyáltalán nem különböztetik meg a szardíniát a pilchardtól, csupán annyi kitételt tesznek, hogy a 15 centinél kisebb szardínia az szardínia, ami pedig nagyobb, az pilchard, ami igazából ugyanúgy szardínia - némileg hasonló analógiát láthatunk itthon a fogassüllő esetében. A cornwalli szardínia ötlete nagyon bejött, a kétezres évekre a legmenőbb éttermek rakták vissza az étlapjaikra a szardíniát, a brit éttermek, mint például Jamie Oliver Fifteen to Duckja pedig természetesen azzal büszkélkedtek, hogy náluk nem akármilyen szardíniát lehet enni, hanem cornwallit.