Miután ugyanis erre a nyár elején sor került, az a spanyol, dán és holland húsmennyiség, amit eddig felszívott a kínai piac, most a kontinensen belül keres piacot. Márpedig az európai sertéspiac eddig is telített volt, elsősorban a Németországban előállított sertéshússal, amit azóta lehetetlen a Távol-Keletre exportálni, amióta a német házisertés-állományban is kimutatták az afrikai sertéspestis vírusát - írja az Index. Mindez komoly áreséshez vezetett az egész EU belső sertéspiacán, jelenleg 1,25 eurós kilogrammonkénti élősertés-árakat okozva. Ez Magyarországon 350 forintos kilogrammonkénti élősertés-felvásárlási árakhoz vezetett, amit hosszabb távon a legnagyobb piaci szereplők sem feltétlen bírnak követni, különösen úgy, hogy sem a termelők, sem a feldolgozók nem tudnak átadási árat emelni az olcsó importhúsok miatt.

Így hódítaná meg a külföldi piacot Magyarország egyik legnagyobb sertésfeldolgozója

Itt vannak a Kometa tervei.

Nem mindig jó biznisz a sertéstartás

Mint kiderült, sertéstartás vastagon veszteséges volt egész évben, de ez csak az egyik probléma, ami jelenleg krízist okoz a magyar ágazatnak. A legnagyobb gond pedig nem más, minthogy a nyugat-európai versenytárs országok sertéspiaca erősen szervezett, termelőtől a kereskedőig érő vertikális integrációk szabályozzák a termelést és az árakat, ügyelve arra, hogy lehetőség szerint minden szereplő termelőképessége fennmaradjon. A mostanihoz hasonló piaci krízisek esetén a felesleges árumennyiséget akár önköltség alatti dömpingáron exportálva is megéri nekik a saját belső piacaikról elvezetni, méghozzá gyakorta Közép-Kelet-Európa országaiba, ahol közel sem annyira szervezett a piac, és a hosszú távú szerződéses kapcsolatok is elterjedtek.

Hazánkban például az évente átlagosan levágott mintegy 5 millió sertés nagyjából felét állítják elő integrált termelők. A legnagyobb, az Alföldi szövetkezet tagjai évi 700 ezer, míg a Bonafarm-csoportnak termelő gazdák 500 ezer jószágot állítanak elő, továbbá van még 1-2 nagyobb termelői csoport, ami átlagosan évi 300 ezret. Összesen egyébként 15-16 termelői csoport működik az országban, a többség viszont nagyon kicsi, árbevételük össze sem vethető például az Alföldivel, melynek évi forgalma 30 milliárd forint.

Óriási változás jöhet a magyar agráriumban: végleg eltűnhetnek ezek a gyümölcsök?

Újabb kedvelt gyümölcsök kerülhetnek veszélybe.

Mivel a piac nagy része kisebb és nem igazán működik együtt a piaci folyamatokkal, árakkal, ezért kevéssé tisztában lévő termelők által előállított sertések felvásárlásával működik, amiért többnyire árelfogadó, és nem -meghatározó pozícióban vannak a termelők. Olykor a szerződéses kapcsolatok feltételeinek betartásával is akadnak problémák, pláne, ha a szabadpiacon épp ráígér valaki pár forintot a felvásárlási árakra. Jelenleg a szerződött árak áfával együtt nem haladják meg a 400 forintot kilogrammonként, de háznál, számla és áfa nélkül minden további nélkül adnak az élő sertésért 460 forintot is a felvásárlók. Így azonban nagyon kiszolgáltatottak a termelők, különösen akkor, amikor a német árudömping leszorítja az élősertés-árakat, miközben a búza felvásárlási ára már tonnánként 80 ezer forint felett jár. A növénytermesztők a tárolóépítési támogatásoknak köszönhetően már nincsenek értékesítési kényszerben, és a világpiacon további árnövekedésre számítanak az elemzők.

A telepkorszerűsítéseket pedig erőteljesen hátráltatja, hogy nagyon elszálltak az építőanyagárak is: csak tavaly ősz óta mintegy 260 milliárd forintnyi állattartótelep-korszerűsítési támogatást hagyott jóvá az Agrárminisztérium a szarvasmarha-, sertés-, baromfi-, juhágazat és egyéb, kisebb súlyú állatok tenyésztésére szakosodott ágazatok számára. A támogatás harmadát már elvitte az építőipari drágulás, a termelői önerőt meg a piaci helyzet, legalábbis a sertéságazatban biztosan. Az ágazatban rengeteg piaci szereplő a napi kifizetésen túl egyszerűen nem tud már mást megfinanszírozni. 

Elképesztően népszerű ez a támogatás: rengeteg gazda pályázott a milliárdokra

Nőtt a beruházási kedv a magyar állattartók körében.

Eltűnhetnek a kistermelők?

De nemcsak a PRRS-mentesítési programhoz köthető állománycserék növelték a vágóhídra kerülő jószágok számát, vannak termelők, akik végleg felhagynak a tevékenységükkel. Már eddig is jelentős volt a koncentráció az ágazatban, most nagyon hasonló a helyzet ahhoz, amikor 2004-2008 között számos kistermelő feladta, és felgyorsult ez a folyamat. Még az sem elképzelhetetlen, hogy a kistermelők fele eltűnik, pedig a korábbi időszak 60 százalékához képest már most is csak 40 százalék az arányuk az ágazaton belül. Hosszabb távon a termelők számának csökkenése az állatlétszám csökkenésével járhat. Márpedig tavaly a koronavírus miatti határzárak élesen rávilágítottak arra, hogy egységes belső piac ide vagy oda, baj esetén mindig az önellátás és az önvédelem az első, ami a nemzetek eszébe jut.

Márpedig az európai sertéspiac is komoly átrendeződések előtt áll, tekintve, hogy Németországban az állatvédelem örvén épp leépítik a sertéstartást. Az onnan kiszervezett tartás és vágás - a legnagyobb német húsipari vállalat, a Tönnies például épp Spanyolországban épít vágóhidat - pedig még keresi a helyét. Az uniós versenytársakhoz képest szinte észrevehetetlen súlyú magyar sertéságazat és húsipar megmaradása szempontjából azonban korántsem érdektelen, hol lesznek az új piaci súlypontok, és az sem, hogy mennyire alkalmazkodnak a magyar szereplők a megváltozott helyzethez. A hazai sertéspiac pedig csak akkor lehet versenyképes, ha hosszabb távon összefognak a termelők és megerősítik a vertikális integrációkba szervezett termelői csoportokat.