Elképesztően lecsökkentek a gabonaárak Magyarországon tavaly novemberhez képest, jelenleg tonnánként 50-60 ezer körül van a búza, és 40-50 ezer között az árpa ára. Szinte minden növénytermesztő más és más cipőben van most, vannak a kisebb gazdák, akiket 2-3 hete a közepes integrátorok elkezdtek kiértesíteni, hogy nem fogják tudni vállalni a felvásárlást. Ők most nagyon rossz helyzetben vannak - hangsúlyozta Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke. Van a termelőknek azon csoportja, akik rendelkeznek raktárkapacitással, de nem annyival, hogy az egész éves termést be tudják tenni, ők most valószínűleg spekulálnak, hogy a búzát vagy az árpát kellene eladni.

Én már várom azt a pillanatot, amikor valaki be meri mondani a tonnánkénti 30 ezres árat. Nagyon kiszámíthatatlan most a helyzet, szinte óránkét változhatnak a dolgok, ezért fontos, hogy a gazdasági szereplők most a gazdasági hírekből tájékozódjanak, ami tavaly és azelőtt volt, azt el kell felejteni. Rengeteg tényező pörög most: mikor és hogyan lesz vége a háborúnak, illetve kérdés, hogy utána hogyan fogunk hozzáállni Ukrajnához. Ez a három dolog fogja a legjobban befolyásolni a következő időszakban a dolgokat.

Juhász Csaba, a Capstone Invest Kft. ügyvezető tulajdonosa szerint a legfontosabb kérdések most a „Mikor kellene szerződni? Milyen áron és mikor kellene eladni a termést?” A szakember hangsúlyozta, a gabonát akkor kell eladni, amikor jó ára van, ez pedig akkor volt, amikor a gazda megvette a műtrágyát. Az eladás időpontját az dönti el, hogy mi a piaci realitás.

Közgazdaságilag végiggondolva, bármilyen olyan szektorban, ahol nagy jövedelmet lehet csinálni, addig fog beáramlani a tőke, ameddig el nem veszti a nyereségességét. Fontos észben tartania a gazdáknak, hogy reményre ne építsen senki stratégiát

- tette hozzá.

Arra a kérdésre válaszolva, miszerint mi történik egy takarmánygyártónál akkor, ha alacsonyak a gabonaárak, Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója elmondta, amikor drága a szemes, akkor mindenki elad, és kész tápot vásárol vissza, ilyenkor például a Vitafort forgalma is nagy. Amikor viszont alacsony gabonaárak vannak, akkor esik a forgalom is, hiszen a legtöbben inkább bent tartják a raktárakban a szemes termést. A szakember szerint egyértelműen látszik, hogy most a növénytermesztők vannak a rosszabb helyzetben, számukra biztosan gyenge év lesz az idei, ugyanakkor az állattenyésztőknek 2023 egy átlag feletti év lehet. Kiemelte, habár a tejtermelőknek 2-3 nehezebb hónap következik, de eljön majd az az időszak, amikor jobb lesz a hangulat a piacon, és akkor egyensúlyba kerülnek a költségek és a felvásárlási árak. A korábban sok nehézséggel megküzdő sertéstartás azonban a második félév győztese lehet idén Magyarországon.

A húspiac szemszögéből Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke vázolta fel a helyzetet. Mint mondta, a következő 1-2 hónapban lehet még a mostani árakon eladni a sertést, 3-4 hónap múlva azonban el kell kezdődnie az élősertés árcsökkenésének. Ugyanakkor a fogyasztáscsökkenés, ami egyre inkább jellemzőbb itthon a sertés tekintetében, arra fogja késztetni majd a vágóhidakat, hogy ne vásárolják fel az árut, mert nem tudják majd eladni azt. A szakember hangsúlyozta, most adjon el, aki tud, mert a második félév már nem lesz ilyen.

Olyan mértékű volatilitás alakult ki a sertéságazatban az elmúlt 6-8 évben, amire nehéz felkészülni, és ráadásul a sertéspestis fel-felbukkanása is rendkívül megnehezíti a helyzetet. A pofonok az elmúlt években rá kellett, hogy ébresszenek arra mindenkit, hogy konszolidáltabbnak kell lennie az ár kialakításának a jövőben, nem lehet, hogy a vágóhidak mindig csak a német jegyzéshez kössék az árakat.

Felkai Beáta Olga, az Agrárminisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős helyettes államtitkára szerint fontos azt látni, hogy a tárcához mindenféle vélemény érkezik a feldolgozóktól, a kereskedőktől, az állattenyésztőktől és a növénytermesztőktől egyaránt, ezeket az igényeket egyszerre kell figyelembe vennie az agrárpolitikának. Az összhang nem feltétlenül tökéletes, és természetesen mindenki ugyanazt akarja: meggazdagodni és eredményesen termelni. Ezeket mind nagyon nehéz összehangolni.

Mi a KAP stratégiában gondolkozunk, úgy kell alakítani a dolgokat, hogy mindenki tudja hasznosítani a forrásokat, ugyanakkor ott a fogyasztó is, aki magas minőségű terméket szeretne, lehetőleg alacsony áron, és ezt az egész skálát valahogy végig kell vinni. Folyamatos kommunikációra és odafigyelésre van szükség, hiszen, ha a köztes lépések hiányoznak, akkor hiába próbáljuk meg a feldolgozót és a termelőt támogatni.