A toplisták izgalmas tudnak lenni, ugyanakkor nem mindig csak pozitív lehet egy-egy összeállítás, és ez az alábbi listára is igaz lehet. Dr. Herényi Márton, a MATE Állattani és Állatökológiai Tanszék munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy melyek ma a legveszélyeztetettebb hüllők, madarak és emlősök hazánkban. Íme:

Hüllők

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

A rákosi vipera egész világállománya a Kárpát-medencében él. Magyarországon csak a Kiskunság és a Hanság néhány pontján fordul elő, ezenkívül még Erdélyben vannak populációi. Élőhelyeinek, a síkvidéki nedves réteknek a megfogyatkozása, mezőgazdasági művelésbe vonása okozta az állomány csökkenését. A mérges kígyóktól való félelem miatt szándékosan is pusztították.

A meglévő élőhelyek megőrzése a legfontosabb. Emellett e területek megnagyobbítása, esetleg újak létesítése (korábban eltüntetett élőhelyek visszaalakítása), mivel a viperák számára alkalmas területek mind nagyon kicsi kiterjedésűek. A Rákosivipera-védelmi Központ - amely e faj tenyésztését és visszatelepítését végzi - munkájának segítése. Ne verjünk agyon egy állatot csak azért, mert kígyó, vagy annak látszik! Ne féljünk tőle: nagyon ritka, a mérge pedig gyenge, szérumot sem készítenek ellene.

Hatékony a magyar viperavédelem: több száz új egyed született

A védelmi programban világra jött augusztusi szaporulat a vadon élő állomány csaknem felét teszi ki.

Haragos sikló (Dolichophis caspius)

Ez a faj a Villányi-hegységben a Szársomlyón, a Budai-hegységben, valamint a kettő között, a Duna mellett néhány ponton található meg, meleg, napsütötte (sokszor sziklás) területeken. Az élőhelyek sorra tűnnek el a beépítés, beerdősülés vagy szándékos erdősítés és mezőgazdasági tevékenység miatt. Populációi nagyon elszigetelődtek egymástól. A meglévő élőhelyek megőrzése lenne a kulcs annak érdekében, hogy javítani lehessen a helyzetükön.

Keresztes vipera (Vipera berus)

A Zempléni-hegységben és a Felső-Tisza-vidéken bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, valamint Somogy és Zala megye bizonyos részein (itt nedves erdők tisztásain) él a keresztes vipera. Populációi nagyon elszigetelődtek egymástól, élőhelye is több területen megszűnt. Megfogyatkozásának oka még a túl nagy méretű vadállomány (pl.: vaddisznó) is. A mérges kígyóktól való félelem miatt szándékosan is pusztítják. Kérdés, hogy mit tehetünk a megóvása érdekében?

Először is, őrizzük meg meglévő élőhelyeit. Ismétlem önmagam, ne verjünk agyon egy állatot csak azért, mert kígyó, vagy annak látszik! Ne féljünk tőle! Ha viperák lakta területen járunk, számítsunk az esetleges felbukkanásukra. Például, óvatosan üljünk egy fatörzsre vagy forgassunk fel egy követ, ekkor a konfliktus könnyen elkerülhető. De a viperamarás egyébként is nagyon ritka Magyarországon

- emelte ki dr. Herényi Márton.

Súlyos károkat okoz ez az állat a magyaroknak: sürgősen megoldás kell ellene

A számítások szerint a kormoránok annyi halat pusztítanak el a hazai vizekben, mint amennyi a horgászok zsákmánya, 4,5-5 ezer tonnát.

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Hazánkban szórványosan fordul elő hűvösebb klímájú, nedves területeken, például lápréteken, lápokban. Ún. jégkori reliktum (azaz jégkori maradványfaj). Élőhelyeinek a nedves, lápos területeknek az eltűnése, kiszáradása sodorta őket veszélybe. Ez részben a klíma melegedésének köszönhető, másrészt a lecsapolások miatt következett be. A klíma további melegedése elősegíti az élőhelyek további megfogyatkozását. Megóvásuk érdekében a jelenlegi élőhelyeit kell megőrizni.

Pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)

Déli kitettségű, száraz, füves domb- és hegyoldalakon, sziklagyepeken fordul elő, szigetszerűen az országban. A veszélyt az élőhelyek eltűnése, beépítése, beerdősülése vagy szándékos erdősítése okozza. Fontos, hogy lehetőleg az összes előfordulási helyét megtalálják, a meglévő élőhelyeit pedig megőrizzék.

Rengeteg ilyen madár él Magyarországon: tele van velük minden

A három leggyakrabban megfigyelt faj a fekete rigó, a széncinege és a házi rozsdafarkú volt az MME által tavaly útjára indított TermészetLesen.

Madarak

Vízirigó (Cinclus cinclus)

Az Északi-középhegység néhány pontján, patakok mellett fordul elő. A Kárpátokban még jelentős állomány él. A patakok vízhozamának csökkenése (a klímaváltozás ezt felgyorsítja) okozza a legnagyobb gondot. Táplálékát ugyanis a víz alá lebukva szerzi. Ahol előfordulnak, ott az erdészeti tevékenység mellőzése és a zavartalanság lenne fontos.

Széki lile (Charadrius alexandrinus)

A Kiskunság, valamint a Tiszántúl déli részének néhány pontján költ (esetenként a Fertő-tó közelében is). A szikes tavak kiszáradása, a legeltetés megszűnése, azaz költőhelyeik eltűnése a fő probléma. A legeltetés a számukra megfelelő helyeken, élőhelyeik rehabilitációja, valamint, ahol lehetséges, az elszigetelt populációk összekötése lenne a megoldás esetükben. Továbbá a költési időben zavartalanság.

Császármadár (Bonasa bonasia)

Az Északi-középhegység középső részének (pl.: Mátra, Bükk) erdeiben élnek, a veszélyt a túlzott mértékű erdőgazdálkodás, nagy kiterjedésű vágások, az egyre kevésbé változatos fafajösszetétel és a túlságosan nagy vadállomány (főleg vaddisznó, amely gyakran elfogyasztja a teljes fészekaljat) jelenti. Megóvásuk érdekében az erdőborítás legalább részbeni meghagyása, a vaddisznóállomány csökkentése szükséges, illetve, a fészkek környezetének körülkerítése (de nagyon nehéz megtalálni őket).

20 éve vizsgálják ezt a madarat a magyar kutatók: durva, mire jöttek rá

Az ÖK kutatói számítógépes szimulációval vizsgálták az örvös légykapó énekét az állati kultúrák megértéséért.

Törpe vízicsibe (Porzana pusilla)

Mocsárréteken, zsombékosokban költ, de csak néhány pontján az országnak. Élőhelyeinek a lecsapolása, kiszáradása a legnagyobb gond, megoldást pedig a megmaradt élőhelyek megőrzése, a vízborítás biztosítása, új élőhelyek létesítése jelentené.

Székicsér (Glareola pratincola)

A Tiszántúl és a Kiskunság kopár, vízközeli területein él. A költési időben végzett mezőgazdasági munkák, vegyszerezés jelent komoly veszélyt, de ide sorolható a növényzet felnövekedése is, például a legeltetés hiánya miatt. A táplálkozóterületekként szolgáló vizes részek eltűnése is nagy gond. A fentiek kiküszöbölésével segíthetünk-e madár helyzetén.

Kígyászölyv (Circaëtus gallicus)

Meleg, elsősorban déli kitettségű erdőkben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint kis számban a Kiskunságban él.

Az illegális és legális fakitermelés, a zavarás, ide értve a kirándulókat, gombát vagy mást gyűjtögető embereket is, a táplálkozóterületek, mint a nyílt részek, legelők, rétek elvesztése, a cserjésedés és a beerdősülés is veszélybe sodorta ezt a fajt. Mivel évente csak egyetlen tojást raknak, a populáció regenerálódása lassú. Speciális táplálkozásuk miatt - kígyókat, gyíkokat esznek - egy terület csak kevés költőpárt tud eltartani. Fontos lenne a költőhelyén a zavartalanság biztosítása, a táplálkozóterületek megőrzése, helyreállítása. A fészkek megerősítése, műfészkek kihelyezése is megoldást nyújthat.

Madárvédelem mesterfokon: így csinálják a Szegedi Vadasparkban

A madárvédelmi eszközöket bemutató mintahálózatot épített az MVM a Szegedi Vadasparkban.

Kis légykapó (Ficedula parva)

A Kis légykapó a Bükkösökben, elsősorban a hegyvidékeken él, fő veszélyforrást a nagy területre kiterjedő vágások jelentik, valamint a bükkösök területének csökkenése. A Bükköseink megőrzése, természetvédelmi szempontból megfelelő kezelése fontos feladat a megóvásuk érdekében, de ide sorolható a speciális költőodúk kihelyezése is.

Fekete gólya (Ciconia nigra)

Kisebb-nagyobb erdőkben, általában valamilyen víz mellett találkozhatunk velük. Jellemző előfordulási területe például a gemenci erdő. A költőhelyen történő erdészeti beavatkozások (főleg a költési időben) jelentik a fő veszélyforrást, illetve a zavarás (erdőgazdaság, kirándulók, gombát gyűjtők stb.). Hogyan óvhatjuk meg őket? Például úgy, hogy költéskor teljes zavartalanságot biztosítunk, valamint a fészke körül az erdészeti tevékenységet mellőzzük. A táplálkozóhelyek létesítése, táplálkozóhelyül szolgáló vízfelületek megőrzése egyaránt fontos feladat.

Ugartyúk (Burhinus oedicnemus)

Az Alföldön, a kifejezetten száraz, nyílt, kopár területeken élnek ezek az állatok. A költőhelyek átalakulása, a legelés felhagyása következtében a növényzet felnövése okoz gondot esetükben. A mezőgazdasági területeken költők esetében pedig a zavarás és a különböző munkák. A fentiek kiküszöbölésével segíthetünk-e madár helyzetén.

Komoly veszélyben vannak a madarak Magyarországon: csak így kerülhető el a baj

A hazai madárvédelem tekintetében az állami erőfeszítés rendkívül fontos, de szükség van a helybéliek, az önkormányzatok, civil szervezetek és az áramszolgáltatók összefogására is.

Emlősök

Magyar szöcskeegér (Sicista trizona)

Az egész világon csak a Borsodi-Mezőségben fordul elő egy magaskórós parlagterületen. Egy másik alfaja Erdélyben él. Feltehetőleg az élőhelyeinek az eltűnése a gond, de nem sokat tudunk erről a fajról, eleve 70 évig emberi szem nem látta, csak az utóbbi 20 évben kezdték el tanulmányozni. Jelenlegi élőhelyük megőrzése, ha szükséges, „karbantartása” fontos feladat.

Nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) fajkomplex

Az Alföld néhány pontján, laza talajú gyepterületeken él, a világon egyedül a Kárpát-medencében fordul elő. Fő veszélyeztető tényezők többek között az élőhelyének eltűnése, mezőgazdasági művelésbe vonása, beépítése. Korábban kártevőnek számított, és irtották. A hazai állomány genetikailag 3 különböző kisfajba tartozik, mindháromra jellemző, hogy populációik teljesen elszigetelődtek egymástól. Jelenlegi élőhelyeinek megőrzése, esetleg újabbak létesítése sokat segíthetne a fajon.

Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale)

Az Északi-középhegység több és a Dunántúli-középhegység néhány pontján élő faj. A populáció feldarabolódása a fő probléma, ráadásul ennek a fajnak a terjedőképessége is kicsi, tehát, ha valahonnan eltűnik, nagyon nehezen települ vissza. A szálláshelyül szolgáló barlangok lezárása, valamint a zavarás is tovább rontott a helyzetükön.

Éppen ezért lenne fontos szálláshelyeinek a megőrzése és a zavartalanság biztosítása.

Nagy biznisz az állateledel, törnek előre a spanyolok

Az ország pet-food szektorának értékesítése tavaly meghaladta az 1,7 milliárd eurót, ők adják a globális export harmadát.

Északi pocok (Microtus oeconomus)

Az Északi pocok a Hanságban, a Szigetközben és a Kis-Balaton környékén zsombékosokban, magassásos területeken él. A hűvösebb klímájú területeket kedveli. Jégkori reliktum, a populációi elszigetelődtek. Élőhelyei eltűntek, átalakultak (elsősorban a lecsapolások miatt, de a klíma melegedése is hozzájárul). Jelenlegi élőhelyek megőrzése, esetleg kiterjesztése és az összes előfordulási hely felderítése segíthetne a fajnak.

Ürge (Spermophilus citellus)

A rövid füves réteken, ahol a növényzetből két lábra állva kilát. A problémák közé sorolható az élőhelyek eltűnése: a legeltetés vagy más gyepkezelés megszűnése elősegítette a növényzet felnövekedését, amely az ürge számára már alkalmatlan. Az alkalmas élőhelyek pedig feldarabolódtak. A jelenlegi élőhelyek fenntartása, a növényzet felnövekedésének megakadályozása segíthet.

Hiúz (Lynx lynx)

Az Északi-középhegység erdeiben, leginkább a Zempléni-hegységben, az Aggteleki-karszton és a Börzsönyben él a hiúz. A vadászat, valamint élőhelyük, a zárt erdők összezsugorodása, felszabdalódása sodorta őket veszélybe itthon - mindez az erdészeti tevékenységek miatt. Élőhelyükön az erdészeti munkák korlátozása, a zavarás csökkentése kiemelt feladat, valamint az illegális kilövések megszüntetése is.

Egyre több ilyen állat él Európában: rohamosan nő a számuk a kontinensen

Hiánypótló kutatást mutattak be a MATE-n a dámszarvas európai állományáról és hasznosításáról.

Farkas (Canis lupus)

Az Északi-középhegység erdeiben található meg a farkas, a probléma pedig ugyanaz, mint a hiúznál.

Az illegális kilövések megakadályozása nagyon fontos. Ne egy, a vadállományra, a háziállatokra és az emberekre nézve káros fenevadnak tartsuk, hanem egy olyan csúcsragadozónak, amelynek helye van a természetes erdei ökoszisztémában. Mivel rengeteg élelemforrás áll a rendelkezésükre, és kevesen is vannak, az emberre a hazai állomány nem jelent veszélyt. Élőhelyükön az erdészeti munkák korlátozása, a zavarás csökkentése is elengedhetetlen

- vélekedett dr. Herényi Márton.