A nap az első napsugarakkal kezdődik, amikor a kaptár húsz-harmincezer munkásméhe kirepül. A felderítők egyedi méhtánccal jelzik a többieknek a leggazdagabb virágforrások irányát. A kiváló szaglásukra hagyatkozó rovarok egy-egy útjuk során akár öt kilométerre is eltávolodhatnak otthonuktól. Mivel ezt naponta többször is megismétlik, estére akár negyven kilométert is maguk mögött hagyhatnak. Egyetlen nap alatt nagyjából ötezer virágot érintenek. Ekkor összegyűjtik a nektárt, miközben elvégzik a létfontosságú beporzást - írja közleményében a Virágbéke Méz Manufaktúra. 

A kaptárba visszatérve a munka új szakaszba lép. A begyűjtött nektárt a gyűjtőméhek átadják a benti munkásoknak, akik enzimekkel dúsítják azt. Ezután másodpercenként 200-250 szárnycsapással keltett légáramlattal párologtatják el belőle a felesleges vizet. A folyadék így sűrűsödik aranyló mézzé. A méhcsalád tökéletes harmóniában működik. Amíg a munkásméhek a nektár feldolgozásán fáradoznak, a méhanya naponta több ezer petét rakva biztosítja a jövőt, a herék feladata pedig a szaporodás.

Egy munkásméh egy út során mindössze 40-70 milligramm nektárt gyűjt, és egész élete alatt csupán néhány csepp mézet állít elő. A közösség együttes ereje azonban lenyűgöző. A több tízezer rovar kitartó munkája úgy adódik össze, hogy egyetlen üveg méz előállításához kétmillió virág meglátogatására és negyvenezer kilométernyi repülésre van szükség.