Miközben a környezetszennyezés és a klímaváltozás egyaránt veszélyeztetik a rovarvilágot, köztük a növényeknek és a mezőgazdaságnak is különösen fontos beporzókat, a tudomány a beporzás újabb és újabb csodás, lélegzetelállító, vagy épp extrém példáira derít fényt, bizonyítva, hogy az állatvilág és sok növényfajta szaporodása közt sokkal összetettebb és színesebb a viszony, mint azt korábban hittük.

Vadszeder-gondozás: Az éjjeli műszak

Azt már egy ideje tudjuk, hogy nem csak a méhek, pillangók, és a már régóta ismert, nappali rovarok segítik a növények beporzását. Mint arról az Agrárszektor is beszámolt, a tudósok számára az egyik nagy meglepetést a molylepkék okozták, akik, mint kiderült, több tucat növényfajta beporzásáért is felelhetnek. Azonban a Sussex-i Egyetem egy új tanulmánya szerint a molylepkék nem csak fontos szerepet játszanak különböző virágzó fák beporzásában, hanem az éjszaka aktív lepkék még keményebben is dolgoznak, mint az általában dolgos munkájukról híres méhek. A brit tudósok Délkelet-Angliában tíz különböző helyszínen vizsgálták, a virágzó vadszedert figyelve, különböző beporzók tevékenységét. Arra jutottak, hogy a vizsgált területeken a virágok rovar-forgalmának 83%-a a nappali órákban történt, a rovarlátogatásoknak csak 15%-a esett az éjjeli órákra. Azonban az éjszakai törzsvendégekként visszatérő molylepkék jóval gyorsabban végezték el beporzó tevékenységüket, maximálisan kihasználva a rövid, nyári éjszakákat.

Ilyen nincs! Nagyon durva dolog derült ki a molylepkékről

Nemcsak a méheknek, lepkéknek és darazsaknak van fontos szerepe a beporzásban.

Fiona Matthews professzor, a tanulmány társszerzője és az egyetem környezettudományi professzora azt nyilatkozta, hogy bár a vadszeder beporzásában a méhek kétségkívül fontos szerepet játszanak, a molylepkék sokkal gyorsabb ütemben képesek a virágokat beporozni. Azonban sajnos a molylepkék száma rohamos léptékben csökken Nagy-Britanniában, és ez más állatokat, mint például madarakat és denevéreket is veszélyeztet, amiknek a molylepkék fontos táplálékul szolgálnak. Ezért a tudósok szerint olyan apró lépések is segíthetik a molylepkék túlélését, mint kis vadszeder-sávok ültetése a földeken vagy a kertekben. Ezek pedig aztán gazdag gyümölcsszürettel fogják meghálálni a kertészek erőfeszítéseit.

A mirtuszfüge és a patkányok valószínűtlen találkozása

A molylepkéken kívül azonban más állatok is tartogattak meglepetéseket a beporzókat kutató tudósok számára. Tavaly az Ecology magazinban jelent meg egy tanulmány, ami egy szokatlan állat titkos beporzási szokásaira derített fényt: a patkányokéra. A kolumbiai tanulmány szerzői, Carlos Matallana-Puerto és João Custódio Fernandes Cardoso a brazíliai Campinasi Állami Egyetemről a patkányok tevékenységére azután figyeltek fel, hogy ismerőseik és rokonaik a kolumbiai Duitama városában többször is azt mesélték, hogy a tipikusan éjjel aktív vándorpatkányok sokszor fényes nappal ücsörögnek és eszegetnek a városban gyakori feijoa (mirtuszfüge) fák lombjai között. A kutatók huszonként feijoa fát figyeltek meg körülbelül hatvan órán keresztül és arra jutottak, hogy míg madarak ritkán fordulnak meg a fák körül, vándorpatkányok igen gyakran járnak fel a virágokhoz. A feijoa fák törzsvendégei közt 88%-ban vándorpatkányok voltak. Ez pedig a beporzás egy nagyon szokatlan és egzotikus módszerét jelenti a New York Times-nak nyilatkozó kutatók szerint. Az nem szokatlan a biológusok számára, hogy emlősök gyümölcsfákat poroznak be, hiszen legalább 343 emlősfaj szolgál növényi beporzóként, leginkább trópusi denevérek, cickányok, makik, különböző rágcsálók és egyéb kistestű emlősök. Ezek különböző banánfajok, avokádó, mangó, agávé és egyéb gyümölcsök beporzásában fontos szerepet játszanak. Azonban más, beporzásért felelős rágcsálók leggyakrabban a molylepkékhez hasonlóan éjszaka dolgoznak, a talajhoz közel, kiváló szaglásukkal kiszimatolva a növények édes nektárját. A kolumbiai vándorpatkányok ezzel szemben fényes nappal másznak fel a fák tetejére, hogy megkeressék a mirtuszfüge virágait, amiknek se édes illatuk, se nektárjuk nincs. A kutatók viszont arra jöttek rá, hogy maguk a virágok szirmai édesek, és a patkányok előszeretettel rágják le őket, és a virágok porzóihoz dörgölőznek lakomázás közben, így terjesztve a növények pollenjeit.

A tudósok szerint elég ritka és egzotikus példája a beporzásnak, hogy a növények édes szirmokkal csalják a virágaikhoz a beporzó állatokat. Azonban, ami különösen érdekes ebben a kapcsolatban, az az, hogy a patkányok és a mirtuszfüge kapcsolata vélhetően relatíve újkeletű, miután ezt a növényt korábban madarak porozták be. A feijoa egyébként nem őshonos Kolumbiában, délebbről terjedt el, Argentina, Urugay és Brazília felől. A vándorpatkány gyarmatosítók által behurcolt faj. Ezért a találkozásuk és szimbiotikus együttélésük egészen egyedi esete annak, ahogy a természet alkalmazkodik az emberi környezethez.

A brazil cordia kertésze egy vegetáriánus béka lehet

Madarakon és emlősökön kívül más gerincesek is végeznek beporzó munkát az utóbbi évek kutatásai alapján, már gyíkokat is figyeltek meg, amik dél-afrikai virágok beporzásáért felelősek. Azonban egy, a Food Webs magazinban nemrég megjelent tanulmány szerzői Rio de Janeiro közelében egy szokatlan beporzó állatra találhattak: növényevő békákra.

A tanulmány szerzője, Luís Felipe Toledo, Campinasi Állami Egyetem kétéltű laboratóriumának vezetője, azt nyilatkozta, hogy a Xenohyla truncata békafaj vizsgálata közben „teljesen, abszolút új dologra bukkantak,” amit senki más nem figyelt még meg a vadonban. Tudósok korábban már kimutatták a Xenohyla truncata egyedeinek gyomrában növényi táplálék maradványait. Ez alapján arra jutottak, hogy a békák előszeretettel fogyasztanak gyümölcsöket, leveleket és virágokat, azonban ezt eddig senki nem figyelte meg a vadonban. A békák általában ragadozók, nyilatkozta Luís Felipe Toledo, így teljesen meglepődtek azon, amikor a Xenohyla truncata egyedeit önfeledten, fejjel a Cordia taguahyensis („brazil tejgyümölcs”) virágaiba merülve találták a vadonban. A növényevő békák a virágok megdézsmálása után tetőtől talpig pollenekbe keveredve mentek tovább a következő fogást keresni. A kutatók szerint „nagyon valószínű,” hogy a tejgyümölcs egyik legfontosabb beporzóját találták meg a gyümölcsevő békafajban, azonban ennek bizonyításához még további kutatásokra van szükség. Azonban, ha a további vizsgálatok alátámasztják ezt a kapcsolatot a két faj között, akkor nem csak az első olyan békafajt, hanem az első olyan kétéltű fajt is megtalálták a kutatók, amik részt vesznek a növények beporzásában.

A biológiai sokféleség kulcsa Magyarországon is a beporzók jóléte

Új kutatások az európai és magyar természeti környezet kapcsán is átalakítják a tudásunkat a beporzók és a növényvilág szerepéről. A vad beporzókra sokrétű nyomás nehezedik manapság, és különböző magyar és európai projektet is azt veszik célba, hogy a természeti, illetve a városi környezetben felderítsék a beporzó állatok és növények kapcsolatrendserét, és különböző értékelési és döntéshozatali módszereket dolgozzanak ki a magyar és európai szakpolitikusok számára.

Komoly veszély fenyegeti a beporzókat: így mentenék meg őket a magyar kutatók

Nemzetközi projekt indult a vadon élő beporzók védelmére.

Azonban ahhoz, hogy megpróbáljuk megvédeni ezeket az összetett kapcsolatrendszereket és a beporzók túléléséhez elengedhetetlen biológiai diverzitást, jobban meg kell értenünk ezeknek a fajoknak az életét. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja egy 2022-en indult kutatóprojektben kapcsolódott be a beporzók európai szintű biológiai diverzitás-kutatásába. A SPRING monitorprogram keretein belül az ÖK a magyarországi és romániai kutatási feladatokat koordinálja. A projekt helyi érdekelteket és amatőr természetbúvárokat is bevon a beporzók populációinak felmérésébe, amihez azonban a résztvevőknek egy kis előzetes felkészítésre van szüksége. Csak Magyarországon ugyanis közel hétszáz vadméhfaj őshonos.