Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Az ország egésze - bizonyos területeket leszámítva - vadászterületnek minősül, amelyeket vadgazdálkodási tájegységek fognak össze és határolnak be. Ezeken a tájegységi határokon a meghatározott vadászterület nem nyúlhat túl. Részletesebben tehát vadászterületnek minősül az a földterület, vízfelület, amelyet egybefüggően minimum 3000 hektáron kezelnek. A 3000 hektárt együttesen kell érteni. Továbbá, ahol a vad megtalálja az életfeltételeit és életvitelszerűen ott tartózkodik. Tehát a mezőgazdasági területek, függetlenül attól ki a tulajdonos és mekkora a területe, vadászterületnek minősülnek, melynek vadászati jogát a tulajdonos bérbe adhatja.
Váratlan meglepetés érheti a magyar gazdákat a földeken: ebből baj lehet
A vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan része, tehát a mindenkori földtulajdonost illeti meg. Ugyanakkor, ha ő nem rendelkezik a vadászat gyakorlásához szükséges kvalitásokkal, bérbe adja azt. Amikor a vadászati jogot haszonbérbe adja a tulajdonos, akkor a vadászati jog a haszonbérlőt fogja megilletni. Ettől kezdve a vadászati jog hasznosításával és jogával kapcsolatos kötelezettségek és jogok teljesítése a vadászatra jogosult feladata lesz.
3. § (1) * A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként - a földtulajdon tekintetében fennálló haszonélvezeti jog esetén is - a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. (2) Amennyiben vízfelület is része a vadászterületnek, a vadászati jog a meder tulajdonjogának elválaszthatatlan része. 4. § (1) Ha a vadászterület a) kizárólag egy személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, e személyt a vadászati jog önállóan (a továbbiakban: önálló vadászati jog), b) több személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, a vadászati jog a vadászterület tulajdonosait közösen (a továbbiakban: társult vadászati jog) illeti meg. (2) Társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak egymás közti jogviszonyára a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A vad alapesetben az állam tulajdonát képezi, ugyanakkor attól kezdve, hogy a terület vadászati joga haszonbérbe lett adva, a vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullajtott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme a vadászatra jogosult tulajdonát képezi. Amennyiben nem a vadászterületen, például temetőben, vagy vasútvonalon, vagy akár közúton talál rá valaki mondjuk egy hullajtott agancsra, tetemre akkor az azt a vadászatra jogosultat illeti meg, amelyiknek a területéről az állat vélhetően kiváltott. Ennek legtöbbször akkor van jelentősége, amikor nagyértékű vadászható vadfajt ütnek el, ilyenkor perdöntő lehet a kiváltás helye.
Bírság járhat ezért a magyar utakon: sok autós nem is ismeri ezt a szabályt
Ezek a törvényileg jól behatárolt feltételek. Ugyanakkor az egésznek van, vagy legalábbis kellene, hogy legyen egy etikai vagy emberi oldala is. Vadászként maximálisan megértem azt is, amikor a mezőgazdasági terület tulajdonosa felháborodik azon, hogy a vadászati tevékenység során a vadászatra jogosult terepjáróval keresztül-kasul tapos a kultúrában úgy, hogy még a művelőnyomot sem veszi figyelembe. Azt gondolom, hogyha mindkét fél megértené, hogy tulajdonképpen mindketten érdekeltek abban, hogy közös nevezőre jussanak, akkor ezek a felesleges incidensek elkerülhetőek lennének. A mezőgazdász érdeke, hogy a kultúra állapota megfeleljen a mindenkori legjobbnak. Ne legyen benne vádkár. Ne kelljen felesleges pénzt, időt és energiát fordítani arra, hogy peres úton érvényesítse az akaratát. A vadászatra jogosultnak pedig az az érdeke, hogy minél kevesebb vadkárt kelljen fizetnie, és minden körülmények között eredményesen tudjon vadásztatni a befigyelt vadra. Ennek egyetlen megoldása az, ha mindenki tiszteletben tartja a másik érdekeit és kölcsönösen segítik egymást a céljaik elérésében.
Hiába a figyelmeztetés és a büntetés, ezt sokan még mindig megteszik
Összefoglalva, a vadászok odafigyelnek arra, hogy feleslegesen ne tapossák a növénykultúrát, és megvédik azt a vadtól. Cserébe a gazdálkodó engedi, hogy legalább a művelőnyomokat igénybe vegyék addig, ameddig az nem okoz kárt a terményben. Normális esetben a vadászati szakszemélyzet addig vadásztat a kultúrákban, ameddig a vad még kilátszik belőle, egyszóval elbírálható. Ahogy a növény eléri azt a magasságot, ami ezt megakadályozza, maximum utánkeresés céljából kényszerül arra, hogy belemenjen.
Ezek csak egyszerű példák, hiszen ezeken felül számos szegmense van még ennek a problémakörnek. De a legfontosabb dolog, amivel ezeknek elejét lehet venni, az a kommunikáció. Főképpen azért, mert a vadászati jog bérbeadásával hosszútávú együttműködés lép életbe, ami mindkét fél számára akkor a legjövedelmezőbb, ha a konszenzus a cél.
