Számos állami erdészeti társaság és vadásztársaság hívja fel a figyelmet évről-évre erre a nagyon is komoly problémára. Nem véletlen tehát, hogy sok helyen ebben az időszakban erdőlátogatási korlátozást vagy tilalmat rendelnek el, az ezzel a problémával leginkább érintett területeken.

Először is tisztázzuk, mi is az az agancs. Egy másodlagos nemi jelleg, amely a hím egyed ivarérése folyamán alakul ki. Az agancs az úgynevezett agancstőből indul ki. Az agancstő és az agancs érintkezését a vadásznyelvben koszorúnak vagy rózsának nevezik. A fejlődő agancsot vérerekben és idegekben gazdag bársonyos szőrrel borított bőr, úgynevezett barka vagy háncs borítja, ez látja el a növekvő agancsot oxigénnel, ásványi és tápanyagokkal. A dinamikus csontnövekedéshez gyors szövetgyarapodás és sejt-differenciálódás szükséges, valamint ilyenkor a porc- és csontszövet mellett a vérerek is tovább fejlődnek.

Az agancs elcsontosodásához fontos a megfelelő mennyiségű ásványi anyag, amit a szarvas nem képes csupán tápanyagfelvételkor fedezni. Ezért a szervezet további kalciumot és foszfort szállít át a szegycsontból, a bordákból, illetve a gerincoszlopból az agancsba. Ez a folyamat 110-140 napot is igénybe vehet. Gondoljunk csak bele, hogy esetenként ennyi idő alatt több. mint 10 kilogrammos fejdíszt épít fel. Micsoda igénybevétel lehet ez évről évre a szervezet számára.

Miután az agancs növekedése befejeződött, a szarvas ledörzsöli a háncsot róla, amit tisztításnak neveznek. A tisztítás folyamat idején, - amikor is a bikák az agancsról elhalt barkát a fákhoz, annak ágaihoz odadörgölve igyekeznek ledörzsölni - kapja meg az agancs a végleges színét. Mégpedig a barkából kiáramló vér és a fák nedveinek keveredésével. Ezek színezik az agancsot. A szakemberek ebből már meg tudják állapítani, milyen élőhelyen, milyen fán tisztítottak a bikák, bakok. Az agancs nem „holt” csont - viselője és közte élő kapcsolat van, mely csak akkor szűnik meg, amikor a bika elhullajtja azt. Az agancs elvetésének ideje fajonként változik. Az őznél ez őszre, a gímszarvasnál és dámszarvasnál pedig tavaszra datálódik.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért nem vihetik haza a talált agancsokat? A magyarázat egészen egyszerű. Azért, mert tilos és lopásnak számít. Ha ez sem elég indok, érdemes kicsit jobban körül járni ezt a kérdéskört. Az 1996. évi LV. törvény második paragrafusában a jogalkotó ekképp fogalmaz:

A vadászati jog: a) a vad, valamint élőhelyének védelmével, és b) a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá c) a vadászterületen szabadon élő, valamint az e törvényben meghatározottak szerint zárt téri tartás keretében tartott vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására, d) a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok összessége.

A vadászati jog a törvényben foglaltak szerint is a föld tulajdonjogának elválaszthatatlan része, és amikor a vadászat jogát a vadászatra jogosult számára bérbe adják, minden jog és kötelezettség őt illeti. Tehát ebben az esetben az ott talált agancsok a vadászatra jogosult tulajdonát képezik, ezek engedély nélküli eltulajdonítása büntetőeljárást vonhat maga után. Nem mellesleg nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez nem csak az agancs, de az elfogott vagy terítékre hozott vad esetében is így van. A hullott agancs engedély nélküli gyűjtése a vadászati törvény értelmében jogosulatlan vadászattal azonos megítélés alá esik, és vadvédelmi bírság kiszabását teszi lehetővé. Ebben az esetben a vadvédelmi bírság összege legalább százezer forint, de akár az ötmillió forintot is elérheti. A Vadászati törvény 28.§ 9. bekezdése szerint

a vad védelme érdekében tilos a vad búvó-, lakó-, és táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni. Nem minősül zavarásnak az okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység, ideértve a halastavak lehalászását is.

Tehát a fentebb felsoroltak mellett talán az egyik legfontosabb ok a vad és élőhelyének védelme. Mivel az agancsfelvásárlás üzlete napjainkra jelentős méreteket öltött, ezért sokan fizetéskiegészítésként gondolnak rá. A „siker” érdekében nem riadnak vissza az etetők környékén kifeszített drótoktól, a vad folyamatos zavarásától. Ami az állatok rudlikba (csapatokba) verődéséhez és tömeges meneküléséhez vezet. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy micsoda károkat okoz több száz szarvas menekülés közben a földeken, fiatal telepítésekben vagy akár a közutakra tévedve. Arról nem is beszélve, hogy a tehenek jelentős része ilyenkor már vehemet nevel és a stressz, a hajszolás akár vetéléshez is vezet. A fentebb említett kifeszített drótok azt a célt szolgálják, hogy a beleakadó agancs ott a helyszínen váljon el az agancstőtől. Ez akkor is megtörténik, ha erre az agancs még nincs megérve, ebben az esetben viszont sérülhet az agancstő, ami a következő évi felrakást is befolyásolni fogja

A vadnak ez komoly szenvedést okoz, esetleges sebkapukat nyit fertőzéshez vezetve. A vadgazdálkodónak pedig jelentős, akár több milliós kárt okoz, amennyiben befolyásolja a következő évi trófea minőségét. Arról nem is beszélve, hogy a kint hagyott drótok rengeteg állat kínkeserves halálához, fulladásához vezethetnek.

Összefoglalva, ha tehát túra, sportolás vagy kutyasétáltatás közben hullott agancsot találnak, a helyszínen szemléljék meg, fotózzák le, azután azonban hagyják ott, vagy adják le a helyi vadásztársaságnál vagy erdészetnél. Előfordulhat az is, hogy a becsületes megtalálónak a vadászatra jogosult megengedi, hogy hazavigye azt, amennyiben előzetesen bemutatja.