A California Department of Fish and Wildlife (CDFW) szakemberei idén márciusban Monterey megyében figyeltek fel először a különös jelenségre. Dan Burton, aki korábban csak városi legendának hitte a kék húsú vaddisznókról szóló beszámolókat, megdöbbenve tapasztalta, amikor egy elhullott példányt felboncolt, hogy az állat izom- és zsírszövetei feltűnő kék színűek voltak. A laboratóriumi vizsgálatok eredménye egyértelmű magyarázattal szolgált: az állatok szervezetében difacinon nevű véralvadásgátló rágcsálóirtót mutattak ki, számolt be a Focus ukrán lap. Ez a toxikus anyag rendkívül népszerű a kaliforniai gazdálkodók körében, akik termésük védelmében patkányok, mókusok és egyéb kártevők ellen alkalmazzák.

A szakértők szerint a vaddisznók kétféleképpen kerülhettek kapcsolatba a méreggel: vagy közvetlenül fogyasztották el a rágcsálóirtót, vagy olyan állatokat ettek meg, amelyek korábban már felvették a toxikus anyagot. Bár maga a difacinon nem kék színű, a csalétkekben található festékanyagok okozzák a jellegzetes elszíneződést, amely eredetileg figyelmeztető jelzésként szolgál.

Az elemzések arra utalnak, hogy az érintett állatok hosszabb időn keresztül voltak kitéve a méregnek. A difacinon kis mennyiségben nem okoz azonnali pusztulást a 45-90 kilogrammos vaddisznókban, ellentétben a kisméretű rágcsálókkal, amelyekre végzetes hatással van. A tudósok felhívták a helyi lakosság figyelmét, hogy a difacinon-szennyezés nemcsak a vaddisznókat érintheti, hanem más vadon élő állatokat is, például szarvasokat, medvéket és vadludakat, ezért fokozott elővigyázatosságra intenek a szer használatával kapcsolatban.