Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Nagyjából 320 ezer négyzetkilométeres sávot érintett a mai Belarusz, Oroszország és Ukrajna területén a csernobili atomerőműben 1986 áprilisában történt robbanássorozat, de a radioaktív hulladék egészen az USA keleti partvidékéig eljutott. A szennyezetté vált földek 40 százaléka mezőgazdasági felhasználású volt, a maradék erdő, víz és lakóterület. Belaruszban a becslések szerint 2600 négyzetkilométer szántóföld és 1900 négyzetkilométer erdő örökre elveszett az emberiség számára, azokat hasznosítani már soha nem lehet.
A katasztrófa éppen a tavaszi vetések után történt, ami csak tovább súlyosbította a gondokat, hiszen rögtön jelentős mennyiségű termés veszett oda. Optimizmusra adott okot, hogy három évvel a történtek után a fák ismét életre keltek, ezért a szovjet hatóságok a későbbiekben már nem erőltették a körzet kiürítését. A robbanást követő napokban-hetekben 138 ezer lakost kellett kitelepíteni, további 200 ezren pedig önszántukból hagyták el a térséget.
Sokan viszont maradtak, abban bízva, hogy a nehezén már túl vannak. Pedig a Csernobil 30 kilométeres körzetében élő állatok és növények óriási sugárdózist kaptak, azok fogyasztása nem volt tanácsos. Ráadásul a radioaktivitás igen lassan terjed a talajban, ezért nemcsak akkoriban, de még ma is igen magas sugárzási értékek mérhetők a termőföldben.
A rövidebb gyökérzettel rendelkező növények jobban szennyeződnek, hiszen a talaj felső rétegéből veszik fel a tápanyagot. Például a céziumot, amely a káliumhoz hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, így a "megtévesztett" növény azt is beépíti a sejtjeibe. Különösen veszélyesek a nem szántott területek, a talajforgatás elmaradása miatt az ilyen földekről learatott termények akár 5-ször szennyezettebbek lehetnek a többinél. A legnagyobb problémát a 30,17 év felezési idejű cézium-137 izotóp jelenti, Csernobil környékén főként ennek egészségügyi kockázata miatt dekontaminálják (sugármentesítik) a talajt.
A talajból nemcsak a növényekbe jut el a szennyezés, de belekerül az állatokba, a tejbe, hústermékekbe is. Ennek ellenére a 30 kilométeres kitelepített zóna szomszédságában erőteljes állattenyésztést folytatnak. A környékről felvásárolt tejből a belorusz Milkavita gyárában készítenek sajtot, nemcsak hazai felhasználásra, de orosz exportra is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tud a problémáról, ám nem tehet semmit, az élelmiszerbiztonsági kérdések ugyanis állami belügynek számítanak.
A probléma ellen felszólaló belorusz Jurij Bandazsevszkijt eltávolították kutatóintézete éléről, sőt 2001-ben korrupció vádjával bebörtönözték. A ma Ukrajnában élő szakember szerint Belarusz nem védi meg polgárait az élelmiszerekben lévő rákkeltő anyagoktól. Sőt, arra ösztönzi az embereket, hogy ne vegyenek tudomást a sugárzásról, termesszenek nyugodtan, mert a gazdálkodás már Csernobil környékén is veszélytelen.
A belorusz Mezőgazdasági Minisztérium szerint a tejben lévő stroncium-90 izotóp szintje nem éri el a 3,7 becquerel értéket kilogrammonként, ennek viszont ellentmond, hogy az AP amerikai hírügynökség munkatársa által találomra kivizsgáltatott tejben 37,5-es értéket mutattak ki. A stroncium a szervezetbe kerülve a kalciumhoz hasonlóan viselkedik, beépül a csontokba is. Az állat húsát nem mérgezi meg, de a csontból levest főzve az emberi szervezetbe is bejuthat.
A Milkavita azzal védekezik, hogy felhasználás előtt minden mintát megvizsgálnak, és nekik átlagosan 2,85 becquerel érték jött ki. Az egyszeri fogyasztás egyébként nem különösebben veszélyes, ám rendszeres bevitel esetén a szervezetben felgyűlnek a radionuklidok. Valami mégiscsak lehet Belaruszban, hiszen - dolgozók beszámolói szerint - a tejüzemekben rendszeresen összekeverik az eltérő helyekről származó alapanyagokat, így hígítva az esetlegesen radioaktív összetevőket. Azt például kormányzati szinten is elismerik, hogy a gyerekek pajzsmirigyrák-megbetegedései 33-szorosára nőttek a katasztrófa előtti időkhöz képest, márpedig ez a korosztály a legnagyobb tejfogyasztó.
Kutatások szerint az amerícium Belarusz talajainak 2 százalékában jelen van, és még legalább 270 évig egészségügyi kockázatot jelent. A Greenpeace is alátámasztotta, hogy napjainkban is rendszeresen magas radioaktivitású ételeket-italokat fogyasztanak a Csernobil környékén élő emberek. Ráadásul állandó érintkezésben vannak a katasztrófa hatásaival, hiszen a sugárzás jelen van még az építőanyagként vagy tüzelőként használt fában is. Ukrajnában meglehetősen sok gazda használja a Ferocin nevű szert a teheneknél, ezzel ugyanis felgyorsíthatják a cézium-137 izotóp kiürülését.
Egy korabeli legenda szerint a Csernobilhoz közeli Mazirban gyártott MTZ traktorokat is szennyeződés érhette, hiszen "a radioaktivitás mágnesként tapad a fémre". Ez viszont szerencsére megalapozatlan állítás az általunk megkérdezett szakemberek szerint, hiszen a fémek nem vonzanak semmit, legfeljebb a mágnest, de azt is csak akkor, ha ferromágneses tulajdonsággal rendelkeznek, mint a vas. Nehezen elképzelhető tehát, hogy a sugárszennyezést a beloruszok a gépek révén más országokba is exportálhatták a nyolcvanas években.