A HelloVidék összegyűjtötte, milyen izgalmas, semmilyen értelemben sem szokványosnak mondható húsokat kaphatunk a kereskedelmi nagyforgalomban. Mennyibe kerül a strucc, a muflon vagy például a krokodil, milyen különleges belföldi alapanyagokból varázsolhatunk extrém fogásokat a tányérra? Melyek Magyarország, sőt, a nagyvilág legdrágább luxushúsai és milyen ételeket készíthetünk belőlük, melyek azok a húsfélék, amikért még a milliárdosok is megőrülnek! 

Egzotikus húsok: Te is vehetsz krokodilt, struccot vagy tevehúst

Habár Magyarország dúskál a vadakban és az édesvízi halakban, statisztikáink szerint kimondottan baromfi- és sertéshúsfogyasztó népnek számítunk, a borjú- és marhahús, a bárányhús, a különleges vadhúsok, és a halak (tegyük hozzá, hogy részben magasabb alapáruk miatt is) csak ritkábban keltik fel a figyelmünket, többnyire a dőzsöléssel teli karácsonyi, a szintén nagy lakomával kísért szilveszteri időszakokban, illetve a keresztény egyház másik legnagyobb ünnepén, húsvétkor kerülnek terítékre.

Alkalomadtán azonban mindannyian úgy döntünk, hogy megérdemlünk valami igazán különlegeset – jeles napokon a csirkét kacsára, libára, fácánra váltjuk, a sertéshús helyett előkerül a fiatal borjú, a szarvas vagy a bárány, a pontypatkót pedig lazacderék váltja le. Egyre többen azonban már ennél is messzebb merészkednek: miért ne kerüljön a tányérunkra japán Wagyu steak, kanadai homár, sőt, krokodil, kenguru vagy emu? Miért is ne adhatnánk esélyt ezeknek az európai ember számára szokatlan alapanyagoknak?

Nos, a legtöbb extrém hússal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy semmi ördöngösségre nem kell számítanunk, amikor kicsomagoljuk őket: feldolgozott állapotukban aligha emlékeztetnek gazdáikra, ráadásul a hozzájuk hasonló hazai húsfajtákkal egyenértékűen kell velük bánni. Izmos, kötött textúrájú vörös húsa van a patás vadaknak, a zebrát, antilopot, bölényt a hazai marha- vagy szarvashús mintájára kell elkészíteni, természetesen attól függően, hogy milyen húsrészt kapunk (jellemzően steakhúsokat forgalmaznak belőlük, amiket egy kis utánajárással igazán egyszerű megsütni). Érdekesség, hogy a krokodilnak a csirkemellhez hasonló megjelenésű és szerkezetű fehér húsa van, a struccnak, emunak viszont vörös a húsa, szintén keményebb, izmosabb állagról beszélünk. A hazai ízléstől eltérő módon készítjük azonban a különlegesebb tengeri halakat, amelyekből halászlé és paprikás lisztben kisütött szelet helyett inkább vajjal gazdagon meglocsolt, zöldfűszerekkel ízesített filét, a rákokból pedig szaftos mártásban úszó feltéteket érdemes készíteni.

A világ legdrágább húsai: keményen megviselik a magyarok pénztárcáját

Az egzotikus húsok sorai közt is megkülönböztetünk átlagos minőségű és igazán prémium kategóriákat – mondhatni a húsok világában is fellelhetünk „luxusmárkákat”, amelyek az egyszerű földi halandók tányérját csak ritkán ékesítik. A világ legdrágább húsalapanyagai közé soroljuk a japán Wagyu steak-et, olyan marhák húsát, akik speciális diétán nevelkednek, ennek köszönhetően alakul ki márványos szerkezetű, zsíros húsuk, melynek legszebb darabjai százezer forintos nagyságrendű tételeket is kóstálhatnak (az A5 osztályozású húsok a legkiemelkedőbbek). Szintén a szuperdrága kategóriába tartoznak a különösen hosszan érlelt francia Alexandre Polmard marhahúsok, amelyek több ezer eurós tételeket jelentenek; itt is a régebbi „évjáratú”, 15-20 éves darabok kerülnek ennyibe.

A sertéshúsok világában az ibérico, azaz a szárított ibériai sonka felel meg a Rolls-Royce-nak vagy a Ferrarinak, melynek többszáz eurós kilónkénti ára (egy egész sonka 4-5.000 euróba is kerülhet) elképeszti az átlagembert. Az ibériai sertések kizárólagos tápláléka a makk, a sonkájukat legalább 3 évig érlelik, mielőtt fogyasztásra kínálják őket. Az ibérico kategóriáján belül is kiemelkednek a dél-spanyolországi Eduardo Donato sonkái, amelyeket a család legalább 7 évig érlel saját pincéjében.

Malajziában nem kerül többe, mint bármilyen más csirkehús, azonban Európában több, mint kétezer eurót is megadnak az Ayam Cemani névre hallgató „fekete csirkéért”, aminek nem csak a tollai, hanem bőre és húsa is teljesen fekete, további különlegessége, hogy egy kimondottan nehezen szaporítható fajtáról van szó. A szuperdrága halak fogyasztásának itthon nincs nagy kultúrája, ellenben Ázsiában őrült árakon kelnek el például a legszebb tonhalak – akár egymilliárd forintnak megfelelő összeget is képesek kifizetni egy tökéletes, óriási termetű kékuszonyú tonhalért (az említett ominózus példány 2020-ban kelt el rekordáron egy tokiói árverésen).

Mennyibe kerülnek ezek a különleges húsok?

Így, hogy tudjuk, meddig nyújtózkodik a milliárdosok pénztárcája, ha a világ legkülönlegesebb, legdrágább húsairól van szó, kanyarodjunk is vissza a „földre” és nézzük, milyen árakon kaphatók a fentieknél jóval egyszerűbb, bárki számára elérhető alapanyagok:

• Krokodilbélszín: ~16.000 Ft/kg
• Wagyu bélszín (A5): ~85.000 Ft/kg
• Szarvasbélszín: ~13.000 Ft/kg
• Bölényhús: ~18.000 Ft/kgKenguru: ~8.000 Ft/kg
• Strucccomb: ~6.000 Ft/kg
• Emufilé: ~5.000 Ft/kg
• Zebra hátszín: ~10.000 Ft/kg
• Muflongerinc: ~6.000 Ft/kg

Emu és strucc

Magyarországon is egyre gyakrabban találkozhatunk belföldön előállított emu- és strucchússal, ráadásul nem is olyan magas áron, ahogy azt a legtöbben elképzeltük. Emuhúst (jellemzően az állat combrészeit) 3-5.000 Ft-os kilós áron, a struccot minimálisan drágábban, 4-6.000 Ft-os kilós áron beszerezhetjük, forgalmazótól függően. Szintén kuriózumnak számítanak a madarak óriási tojásai: egy-egy strucc- vagy emutojást átlagosan 3-6.000 Ft-ért szerezhetünk be a kereskedőktől.

A strucc és az emu rokonfajok, azonban sokan nem tudják, hogy míg a strucc egy, a legtipikusabb afrikai állat, addig az emunak semmi köze sincs Afrikához, ugyanis Ausztrália legnagyobb madaráról van szó. Az emu és a strucc közös tulajdonságai közé tartozik, hogy röpképtelen óriásmadarakról van szó, ellenben mindketten fölénk tornyosuló magasságúra nőhetnek meg, sebességük pedig elérheti az autókét is (míg az emu 50km/h-val, addig a strucc akár 70km/h-val is képes futni).

Selyemtyúk

Habár nem az Ayam Cemani, a Magyarországon egyre gyakrabban tartott baromfik közé tartozik a selyemtyúk, aminek szintén különleges, sötétkék színű húsa és csontjai vannak (már ha valakinek van szíve megenni őket). A selyemtyúkok kimondottan engedelmes, szelíd fajták, viselkedésük nyugodt, a kakasok nem agresszívek az emberrel szemben, a tyúkok pedig kimondottan jól kotlanak. Több színben is fellelhetjük őket, de a legjellegzetesebb köztük a fehér. A „selyemtyúk” elnevezést pihepuha tollazatáról kapta, ami miatt sokan szinte kiskedvencként bánnak velük a kertben. Az egyébként kínai származású selyemtyúk tartása Magyarországon sem megy ritkaságszámba, aránylag könnyű őket beszerezni, viszont a baromfifélék között a kimondottan drága állatok közé tartoznak. A termetük kisebb, mint egy átlagos tyúké, a szabadon tartott állatok húsa izmos, és ha megszoktuk érdekes színüket, bátran fogyaszthatjuk is őket, mert ízükben ők sem különböznek a többi baromfitól.

Főszerepben a muflon

Hogy ne csak a madarakról, hanem egy - igen ízletes - emlősről is ejtsünk néhány szót, érdemes megismerkednünk a muflonnal, a magyar vadászok egyik kedvenc prédájával. A muflon nem őshonos állat a Kárpát-medencében, Európába kimondottan vadászati céllal telepítették be. Hazánkba Forgách Károly grófnak köszönhetően jutottak el az állatok, még az 1868-69-es években, ezután egyre gyakoribb szereplői lettek a vadaskerteknek. A muflonok jelenleg szigetszerűen elterjedt állatok az országban: bőséggel akad belőlük a Bükkben, a Mátrában, a Börzsönyben vagy a Zempléni-hegységben. A muflonok a párosujjú patások, ezen belül is a kecskeformák alcsaládjába tartoznak, őket tartjuk a házi juh ősének - ennek megfelelően a fiatal példányokat báránynak, a hímet kosnak, a nőstényt pedig jerkének, majd juhnak hívjuk. A kosok vadászati idénye egész évben tart, a jerkéket és juhokat szeptember 1-től január 31-ig, a bárányokat február végéig lehet lőni. Internetes webáruházakban egészévben elérhető húsfajtáról van szó (csak biztonságos, elismert helyről vásároljunk!).