Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Összességében nem alakul jól a zöldség-gyümölcs ágazat termékpályák sora, amelynek termelő, feldolgozó és kereskedő szereplőit is a legkülönfélébb – egymásnak is ellentmondó – problémák sújtják. Tovább nehezíti ezek megoldását, hogy az egyes termények esetében más és más szervezettségi fokon áll a termelők és feldolgozók viszonya, vagyis néhol jobb, néhol viszont rosszabb feltételek uralkodnak a szerződéses viszonyokban.
Biztosabb és bizonytalanabb területek
A legjelentősebb zöldség-gyümölcsfajok közül a csemegekukorica és zöldborsó termelése szinte teljes egészében, 100 százalékot közelítő mértékben szerződésen alapszik, melyet rendszerint már év elején megkötnek a szereplők. Az ipari alma és a meggy felvásárlása – jogszabályi kötelezettség okán 60 százalékban szerződéses alapon történik.
Jellemző azonban, hogy a szerződésben csak minimum árat rögzítenek a szereplők, így maga a szerződés nincs jelentős hatással a piaci árak meghatározódására
- mondta el az Agrárszektornak Apáti Ferenc, a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.
A kisebb jelentőségű zöldségek és gyümölcsök esetében teljesen vegyes a kép: van, amelyek szerződéses, integrátori alapon jól működnek, és vannak, amelyek ad hoc piacokkal rendelkeznek.
Általában meg lehet állapítani, hogy a zöldségek esetében jóval nagyobb arányú a szerződéses alapú termeltetés és felvásárlás, míg a gyümölcsök esetében sokkal inkább a spontaneitás diktál a piacon
– hívta fel a figyelmet az elnök. Megjegyezte: Az igazsághoz tartozik az is, hogy a szerződéses viszony esetében is, a szerződéses fegyelem terén is van még hova javulnunk.
Szerződhető a bizonytalanság?
Adódik persze a kérdés, hogy mennyire lehet az előzetes szerződésre alapozni akkor, amikor a fagy, a jég, és más tényezők – az elmúlt évek tapasztalatai szerint - folyamatosan kockáztatják a termésbiztonságot? Ez a kérdés különösen aktuális idén, amikor a kajszit, vagy őszibarackot feldolgozó üzemek azzal néznek szembe, hogy a termés nagy része odalett.
A szerződésekben általában szabályozva van a vis maior esete, és az időjárási károk ebbe a körbe tartoznak.
A feldolgozóiparnak nagyobb gondot okoz az, hogy a nagy külföldi vevőkkel szemben nem vagy korlátosan tudnak vis maiort érvényesíteni, vagyis kár éri őket akkor is, ha időjárási káresemények miatt nem tudnak elegendő alapanyagot vásárolni és készterméket gyártani, illetve szállítani. Ez azért is nagy probléma, mert a feldolgozott zöldségek-gyümölcsök mintegy kétharmada exportra kerül
– hívta fel a figyelmet Apáti Ferenc.
Nincs pénz fejlesztésre
Az időjárási kockázatok kezelésére ezért csak a termésbiztonságot szavatoló technológiai-műszaki elemek, így például az öntözés, a fagyvédelem, a jégvédelem alkalmazása a megfelelő eszköz.
A helyzet visszásságát és nehezen feloldható ellentétét azonban az jelenti, hogy a feldolgozóipari gyümölcstermelésnek általában nincs olyan jövedelemtermelő képessége, hogy abból ki lehessen gazdálkodni az igen költséges öntözési, fagyvédelmi és jégvédelmi beruházásokat.
Mindez a gyümölcstermelést sújtja jobban, mert itt nagyobb a termelés időjárási kockázata és rosszabb a termésbiztonság, mint a zöldségtermelésben – fejtette ki az elnök.
Teret hódít az import
A nehézségek miatt egyre inkább fenyeget az a veszély, hogy a feldolgozók átállnak az importalapanyagra, igaz, ez nem minden termény esetében működik.
Vannak olyan fajok, például a csemegekukorica vagy a zöldborsó, ahol az importra való átállás szinte lehetetlen, mert a betakarítást követő néhány órában belül fel kell dolgozni a terméket. Ezek a termények nem viselik el a nagyobb szállítási távolságokat, így belföldön kell a feldolgozandó alapanyagot megtermelni.
A gyümölcsök feldolgozásánál nagyobbak lehetnek a szállítási távolságok, így itt az import könnyebben kivitelezhető. Éppen ezért egyes gyümölcsöknél, például az őszibarack vagy a bogyósgyümölcsök esetében egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az import részaránya növekszik a feldolgozóipar alapanyag-ellátásában
- hívta fel a figyelmet Apáti Ferenc.
Csökkenő kereslet
További problémát jelent az ágazat számára az általános fogyasztáscsökkenés. A fogyasztás visszaesése – az inflációs környezet miatt – a frisspiaci zöldségeknél és gyümölcsöknél, valamint a feldolgozott termékeknél egyaránt tapasztalható, utóbbiakba beleértve a leveket, befőtteket, konzerveket és fagyasztott termékeket.
A fogyasztás visszaesésének mértékét 10-20 százalékosnak látjuk a piaci szereplők tapasztalatai alapján, ez a mérték termékkörönként változó ezen a sávon belül.
Mivel ez a fogyasztáscsökkenés leginkább az elmúlt másfél év folyamata, hosszú távú tendenciaként nem tekinthetünk rá, bár míg a jelenlegi erőteljes infláció és a reálbérek csökkenése így marad, addig vélhetően jelentősebb fogyasztásnövekedésre nem számíthatunk.”
Nincsenek pénzüknél
További probléma az ágazatban az árak kérdése, a termékpályán jelenleg uralkodó árszintek ugyanis nem teszik lehetővé azt, hogy minden szereplő megnyugtató, kiszámítható jövedelmezőséget érjen el.
Jellemző, hogy a termékpályán általában az a szereplő visel nagyobb szeletet egy esetleges veszteségből, vagy legkisebb szeletet a nyereségből, amelynek a gazdasági ereje legkisebb, illetve szervezettsége a legrosszabb. A legtöbb zöldség-gyümölcs termékpályán az tapasztalható, hogy ez a szereplő a termelő: egy-egy termelő kis méretű a feldolgozóipar, de még inkább a kiskereskedelmi láncok méretéhez, piaci alkupozíciójához képest, így általában alul marad az alkuban – mondta el az elnök. Hozzátette:
Ezt lehetne ellensúlyozni magas fokú szervezettséggel, de ebben meglehetősen rosszul állunk: többnyire szervezetlen, elaprózott a termelés és az értékesítés.
Amennyiben a feldolgozóipar által adott árakról beszélünk, akkor azt lehet mondani, hogy pozitív és negatív példát egyaránt látunk, akár az idei évből is. A csemegekukorica és zöldborsó esetében igen magas árat kínált a feldolgozóipar a termelőknek, és a szerződéskötés is magas árakon történt, ráadásul öntözési prémiummal és hasonlókkal kiegészítve.
Ellentmondások a meggynél
Az elnök ugyanakkor kitért arra is: csalódást keltett az idei meggypiac, a tavalyihoz képest 15-20 százalékkal gyengébb termés ellenére 10-20 százalékkal voltak alacsonyabbak a termelői árak. Ez azonban kevésbé a konzervipar fizetési hajlandóságával függött össze:
az alapvető ok az, hogy a meggybefőtt nagy német vevői egyszerűen hallani sem akartak a meggybefőtt tavalyi árának növeléséről, miközben az befőtt előállítás költsége 20-25 százalékkal emelkedett.
Ebben az „ársatuban” azonban újra a termelő húzta a rövidebbet: a meggyért, mint alapanyagért is kevesebbet tudott fizetni a feldolgozóipar – mondta el az elnök.
A piaci, és részben szabályozói problémák miatt ráadásul a gondok – még ha nem is egyenlő mértékben – végigvonulnak az egész termékpályán. A termelő, a feldolgozó és a kereskedő is több érvet tud felhozni arra nézve, hogy miért kellene árat emelnie, hiszen általános a költségek növekedése, az élelmiszeripart idehaza kirívó mértékben sújtja a csomagolóanyagok után befizetendő költség, és szintén hazai jellemző a kiskereskedelmet kedvezőtlenül érintő szabályozási környezet, a mindeddig fennálló árstopok és a nagymértékű kereskedelmi különadó. Mindezen hatásokat súlyosbítja a csökkenő fogyasztás, amely a lakosság csökkenő vásárlóerejéből adódik.