Március 19-én jön a tavasz meghatározó agráreseménye: Agrárium 2025
A rendezvény célja, hogy áttekintse mindazokat a fontos támogatási, szabályozási, finanszírozási, piaci és jövedelmezőségi változásokat, illetve kilátásokat, amelyek döntően meghatározzák az agrárgazdasági vállalkozások egész éves eredményes gazdasági/üzleti tevékenységeit.
Kistermelők, őstermelők és fiatal gazdák 50% kedvezménnyel regisztrálhatnak a rendezvényre!
A globális élelmiszerfogyasztási szokásokkal kapcsolatban világosan látszik, hogy jelenleg a fogyasztók több állati eredetű terméket és sok erősen feldolgozott élelmiszert vásárolnak, valamint egyre gyakrabban étkeznek gyorséttermekben, éttermekben, menzákon és büfékben. Emiatt a végső árak egyre jelentősebb része a feldolgozás és a szolgáltatás költségeiből adódik, miközben a mezőgazdasági termelők alapanyagelőállításból fakadó részesedése egyre alacsonyabb arányt képvisel – hívják fel a figyelmet a Nature Food szaklapban megjelent tanulmány szerzői. Ez a változás jól érzékelhető többek között az Amerikai Egyesült Államok példáján, ahol a becslések szerint az 1950-es években egy élelmiszerre költött dollárnak még közel 50 százaléka volt a mezőgazdasági üzemek részesedése, ez az arány azonban 2017-re már 20 százalék alá csökkent.
A szakértők szerint megfigyelhető ugyanakkor egy olyan trend is, amely szerint a fogyasztók a jövedelem növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb arányban költenek menzákra és éttermekre, ami még inkább növeli a szolgáltatásokból származó hozzáadott érték arányát. Ezzel szemben viszont az alacsony jövedelmű országokban a háztartások kiadásainak jóval nagyobb része megy el az alapvető élelmiszerekre. Az Egyesült Államokban például 2021-ben a fogyasztói élelmiszerkiadások mintegy 55 százalékát fordították vendéglátásra, Kínában azonban 2016-ban az elfogyasztott kalóriák 26 százaléka származott ebből a forrásból.
Nincs megállás: óriási biznisz az indiai étterem
Az új tanulmány szerint ezekből az összefüggésekből az is következik, hogy az élelmiszerárak eltérően reagálnak a mezőgazdaságot érintő klímapolitikai intézkedésekre: míg a gazdagabb országokban a szolgáltatások és feldolgozás költségei tompítják az árváltozásokat, addig az alacsony jövedelmű országokban, ahol a termelői költségek nagyobb súllyal szerepelnek, az éghajlatpolitika miatti élelmiszerár-emelkedés komolyabb kihívást és terhet jelenthet.
Még egy rendkívül ambiciózus éghajlatpolitika esetén is, amely jelentős plusz költségeket róna a mezőgazdasági tevékenységekre, a fogyasztói árakra gyakorlolt hatás 2050-re sokkal kisebb lenne a gazdagabb országokban
– mondta Benjamin Bodirsky, a Potsdam Institute for Climate Impact Research kutatója, a tanulmány szerzője. Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a gazdagabb országok élelmiszerárai mindössze 1,25-ször lennének magasabbak az éghajlatpolitika okozta többletköltségek miatt, még akkor is, ha a termelői árak 2050-re 2,73-szor magasabbak lennének. Az alacsonyabb jövedelmű országokban azonban a fogyasztói élelmiszerárak 2050-re 2,45-szeresükre, a termelői árak pedig 3,3-szorosukra emelkednének. Mindez pedig az alacsonyabb jövedelmű országokban élő emberek számára még tovább nehezítené, hogy elegendő és egészséges élelmiszert engedhessenek meg maguknak.
