A malomhoz hasonló nagy múltú iparágak esetében is a digitalizáció egyik leginkább kritikus – bár kevésbé látványos – eleme az adathálózat. A malmok jellemzően nem frekventált városközpontokban működnek. Az épületek vastag betonfalai, az acélszerkezetek és a földrajzi elhelyezkedés együtt csökkentik minden olyan megoldás hatékonyságát, amely hagyományos Wi-Fi-kapcsolatra épül. Ezért fordulnak az ipari szereplők az úgynevezett SD-WAN alapú megoldások felé, amelyek több hálózati kapcsolatot kezelnek egyszerre, és egy esetleges kiesés esetén automatikusan váltanak a stabilabb megoldás felé – úgy, hogy a gyártási folyamat ezt meg sem érzi. 

A digitalizáció gazdasági logikája az iparban is ugyanaz, mint máshol: aki hamarabb látja a termelés során keletkező adatokat, az hamarabb tud elemzést végezni, cselekedni, a hatékonyabb üzletmenet érdekében döntést hozni. Egy malom esetében, ha például a minőségellenőrző rendszer valós időben jelzi, hogy egy adott szállítmány nedvességtartalma meghaladja az előírt értéket, a beavatkozásnak is valós időben kell megtörténnie, és ugyanez a logika érvényes a prediktív karbantartásra: a gépek szenzorai információt küldenek, ha a rendszer anomáliát észlel, az üzemeltető még azelőtt tud reagálni, hogy a meghibásodás leállítaná a gyártást. Ehhez az kell, hogy az adatok ne csak keletkezzenek, hanem el is jussanak a megfelelő helyre – gyorsan, biztonságosan, megszakítás nélkül. A liszt alapját továbbra is a gabona adja, de azt, hogy a folyamat hatékony, biztonságos és versenyképes maradjon, már az a hálózat garantálja, amelyre az egész rendszer támaszkodik.