Connie Hedegaard, az Európai Unió éghajlat-politikai biztosa ezt mondta: "Itt az ideje, hogy megkezdjük a kis szén-dioxid-kibocsátású és egyben versenyképes gazdaságra való áttérést. Minél tovább várunk, annál mélyebbre kell a zsebünkbe nyúlnunk. Az egyre növekedő olajárak mellett Európa évről évre többet kénytelen fizetni az energiáért, miközben egyre kiszolgáltatottabbá válik a lökésszerű árváltozásokkal szemben. Most tehát megéri munkához látni. Jó hír, hogy ehhez nem kell technológiai áttörésekre várnunk: a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság a már meglévő, bizonyítottan sikeres technológiák továbbfejlesztésével is kiépíthető. Az áttérésből a gazdaság valamennyi ágazatának ki kell vennie a részét, így a mezőgazdaságnak, az építőiparnak és a közlekedésnek is. Azzal, hogy felvázolja azt a költséghatékonyság szempontjából legkedvezőbb utat, amelyet követve Európa kis szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá válhat, a ma elfogadott terv világos, kiszámítható keretet jelöl ki a vállalkozások és a kormányok számára saját stratégiáik kidolgozásához és hosszú távú beruházásaik megtervezéséhez."

Összpontosítás a belső intézkedésekre

Az Európai Tanács támogatta azt az elképzelést, mely szerint Európa - annak érdekében, hogy hosszú távon hozzájáruljon az éghajlatváltozás veszélyeinek megelőzéséhez - 2050-ig az 1990-es értékekhez képest 80-95%-kal csökkenti a területén kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségét.

A ma elfogadott terv megjelöli azokat az irányokat, amelyek költséghatékony módon biztosítják e cél teljesítését, és amellett foglal állást, hogy erre túlnyomórészt belső intézkedésekkel kell törekedni, a kibocsátások ellentételezésére igénybe vehető nemzetközi jóváírások ugyanis az évszázad közepére a mainál sokkal kisebb mértékben fognak rendelkezésre állni. Ez azt jelenti, hogy az EU-nak 2050-ig az 1990. évihez képest 80%-kal kell csökkentenie kibocsátásait. Az esetleges jóváírások 80% fölé emelhetik a teljes kibocsátáscsökkentést.

A ma elfogadott tervet alátámasztó átfogó gazdasági modellek szerint ahhoz, hogy 2050-ig az 1990-es értékekhez képest 80%-os "belső" csökkentés legyen elérhető, 2030-ig 40%-kal, 2040-ig 60%-kal kell mérsékelni a kibocsátást. Ebből valamennyi ágazatnak ki kell vennie a részét. Az előrejelzés szerint a jelenleg folyamatban lévő intézkedések végrehajtásával a belső kibocsátások 2030-ig 30%-kal, 2050-ig 40%-kal csökkennének.

A tüzelőanyag-fogyasztás visszafogása

Ahhoz, hogy az EU-ban kiépülhessen a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, a következő negyven év folyamán az ilyen irányú ráfordításokra ma szánt, a GDP 19%-ának megfelelő összeget 1,5 százalékponttal meg kell növelni, ami mintegy 270 milliárd euró értékű többletberuházást jelent. Ez a növelés pusztán azt jelenti, hogy Európa visszatér a gazdasági válság előtti szintre. E többletfinanszírozás javarészt - de lehet, hogy teljes egészében - megtérül azzal, hogy kevesebbet kell majd fizetnünk a kőolaj- és a földgázimportért. Az így elérhető megtakarítás becsült összege évi 175-230 milliárd euró.

Legyen szó a tiszta technológiák fejlesztéséről, infrastrukturális beruházásokról például az "intelligens" energiarendszerek területén vagy a környezetvédelmet szolgáló fejlesztésekről, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó beruházások számos különböző előnyt hoznak magukkal. Az energiahordozók vételárát túlnyomórészt az EU-n kívülre fizetjük, míg a beruházások az EU-n belül hoznak létre új értéket. Az energiaimporttól való függőségünk - és ezen keresztül az olajárak esetleges lökésszerű változásainak való kiszolgáltatottságunk - mérséklődése mellett a beruházások új növekedési forrásokat ösztönöznek, és segítenek a jelenlegi munkahelyek megőrzésében vagy éppen újabbak létrehozásában. Mérséklődik a levegőszennyezés, és lecsökkennek az ehhez társuló egészségügyi kiadások is. A levegőminőség javulása 2050-re összességében évi 88 milliárd euró megtakarítást eredményezhet.

A 2020. évi cél

Az elemzés azt is kimutatta, hogy a 2050-re kitűzött cél akkor érhető el a legkisebb költségráfordítással, ha 2020-ig kizárólag belső intézkedésekkel a jelenlegi 20%-os célon túlmutató, 25%-os kibocsátáscsökkentést sikerül megvalósítani. A ma elfogadott terv szerint ez a 25%-os belső csökkentés elérhető 2020-ig, ha az EU teljesíti az energiahatékonyság területén kitűzött, az energiapolitikai csúcstalálkozón az állam- és kormányfők által február 4-én újólag megerősített 20%-os célt, és teljes mértékben végrehajtja a 2009-ben elfogadott éghajlat-változási és energiaügyi kezdeményezéscsomagban előirányzott intézkedéseket.

A 20%-os energiamegtakarítási cél teljesülése szükségessé teheti az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerében 2013-tól kezdve a tagállamok által árverés útján értékesíteni tervezett kibocsátási egységek egy részének elkülönítését. Ezt az elkülönítést fokozatosan, a már a vállalkozásoknál lévő kibocsátási egységek tiszteletben tartásával kell végrehajtani. Ilyen elkülönítés nélkül az egyik vállalat által elért kibocsátáscsökkentés a kibocsátási egységek kínálatában bekövetkező viszonylagos visszaesésen keresztül a kibocsátási egységek árának gyengülését eredményezné, ami viszont más vállalkozásokat arra késztethetne, hogy többet termeljenek, több energiát fogyasszanak, és ezzel megnöveljék szén-dioxid-kibocsátásukat. Az energiamegtakarítás tehát összességében jelentősen kisebb lenne, vagy akár el is tűnne. Másfelől a kibocsátáskereskedelmi rendszerben forgalmazott kibocsátási egységek teljes mennyiségére vonatkozó úgynevezett összkvóta változatlan értéke miatt összességében nem következne be kibocsátáscsökkenés. Ezt a hatást az elkülönítés semlegesítheti, elősegítve ezzel mind az energiafelhasználás visszafogását, mind a kibocsátások visszafogását.

A következő lépések

A Bizottság által kidolgozott tervet egy, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az EU-szerveknek címzett közlemény tartalmazza. A Bizottság a közleményben felkéri a címzetteket, a tagállamokat és az érdekelteket, hogy a felvázolt elképzeléseket vegyék figyelembe akkor, amikor továbbfejlesztik a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő kiépítésére irányuló uniós és tagállami szintű politikáikat. A Bizottság szerint következő lépésként az érintett ágazatok szereplőinek bevonásával konkrét ágazati szintű terveket kell kidolgozni.