Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
6 évvel ezelőtt már bőven 7 milliárdan laktuk a Földet, mára viszont már 8 milliárdan, ami elképesztő növekedést jelent rövid idő alatt. Ami igazán sokkoló lehet, hogy az 1800-as években még csak egymilliárd ember élt a bolygón, az 1930-as években már több, mint kétmilliárdan voltunk, a 2000-es évek elején átléptük a hatmilliárdot, jelenleg pedig a már említett 8 milliárdnál tartunk. Egyes elfogadott elméletek szerint 2050-re el fogjuk érni a 10 milliárd főt, ami lássuk be, egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek, sőt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy termelni, termelni és termelni kell. Mindennek beláthatatlan következményei lesznek a mezőgazdaságra és a természetre is. Feltehetjük a kérdést, hogy miért? Az már nem újdonság, hogy a szegényebb országokban még rosszabb sors várhat az emberekre, ugyanakkor a fejlettebb országokra is hatással lehet az egyre nagyobb termelési kényszer.
Hogy miért? Mert növekszik a munkanélküliség a bevándorlás miatt, növekszik az élelmiszerexport, ami hosszú távon negatív hatással lesz a termőtalajra, az őserdőkben megtalálható növények között rengeteg gyógyszeralapanyag kiirtásra kerül az őserdők tizedelésével. Az őserdők irtása az üvegházhatás fokozódásával is együtt jár, ami ugyancsak hatással van az egész Föld éghajlatára. Arról már nem is beszélve, hogy egy idő után már kezelhetetlen mennyiségű hulladék fog termelődni. Továbbá egyre nagyobb területet igényel majd az élelmiszer-termelés, illetve előtérbe kerülnek azok a technikák, technológiák a mezőgazdaságban, amelyek a művelés hatékonyságának fokozására, a hozam maximalizására irányulnak. Ebből is látszik, hogy igen súlyos és komplikált dologról van szó.
Bontsuk tovább a problémát
A mezőgazdaság az élelmiszeripar alappillére, de azt a bizonyos élelmiszert elő kell állítani, tárolni, feldolgozni, szállítani és csomagolni. Kezelése minden fázisban üvegházhatású gázokat bocsát ki a légkörbe, maga a mezőgazdaság pedig nagy mennyiségű metánt és dinitrogén-oxidot bocsát ki, ami azért is gond, mert mind a kettő üvegházhatású gáz. A metán az állatok emésztése során a tápanyagok bendőben történő lebontása következtében keletkezik, és böfögéssel kerül kibocsátásra, de akár hulladéklerakókban tárol szerves hulladékból és tárolt trágyából is fel tud szabadulni. A dinitrogén-oxid kibocsátás pedig szervetlen és szerves nitrogéntartalmú trágyák használatának eredménye. Természetesen nem csak az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, de az tagadhatatlan, hogy jelentős szerepet tölt be benne.
Mint ahogyan korábban is megírtuk, globális szinten az állattenyésztés felelős az összes üvegházhatású-gázkibocsátás 14,5%-áért. Ez megfelel a közlekedési szektor kibocsátásának. Ezt tovább tudjuk bontani haszonállatonként is, ami az alábbiak szerint alakul: 40% a húsmarhatenyésztés, 20% a tejtermelés. A sertéshús termelésének a hozzájárulása 9%, a szárnyasoké 8%. Ha fajlagosan nézzük a kibocsátásokat, a szarvasmarha kibocsátása akkor is magasabb: 1 kg fehérje értékre vetítve a szarvasmarha globális átlagkibocsátása 300 kg szén-dioxid, a szárnyasoké és a disznóké 100 kg szén-dioxid alatti. Az összes kibocsátás közel 40%-áért a kérődzők emésztése során felszabaduló metán a felelős.
A metán a szén-dioxidnál sokkal veszélyesebb üvegházhatású gáz, 100 éves időtartalmat nézve egy metán molekula üveghatásúgáz-hatása mintegy 28-szor nagyobb, mint a szén-dioxidé, 20 éves időtartalmat nézve pedig már 84-szer! Ez pedig egyre csak fokozódhat a népesség növekedésével. A Föld egy zárt rendszer, emiatt meghatározott mennyiségű alapanyagot tud szolgáltatni. Ebből következik, hogy ha nő a népességszám, arányosan csökkenteni kell az egy főre jutó fogyasztást. Eddig sok szörnyűséget olvashattunk, de nem mehetünk el amellett, amire a Klímapolitikai Intézet is felhívta a figyelmet: sokkal „hatékonyabban” szennyezzük környezetünket, mint a történelem során bármikor, köszönhetően a modern technológiának.
Bár kevesen gondolnák, de bizony az is gondokat szül, hogy annak ellenére, hogy töménytelen mennyiségű élelmiszert kell előállítani, egyáltalán nem mondható színesnek és változatosnak az étkezésünk. Erre pedig a WWF Magyarország is felhívta a figyelmet egy bejegyzésében: a világon előállított élelmiszerek 75%-a mindössze 12 növény- és 5 állatfajtól származik. Mindez miért baj? Azért, mert az egyre egyhangúbbá váló mezőgazdaság nem tesz jót a természetnek hosszú távon, valamint veszélyezteti az élelmiszer-ellátás biztonságát.
Hogyan segíthet a precízió?
Korábban az Agrárszektor is írt arról, hogy egyértelműen látszik, a természet nem igazán áll a pártunkon, nekünk kell a technológiánkat igazítani hozzá. Egy traktor súlya nagyjából 17 tonna, vagy egy tárcsának 620 mm-esek a tárcsalapjai, de nem a méreteken van a hangsúly ebben az esetben. A cél az, hogy a lehető legsekélyebben, de mégis a kívánalmaknak megfelelően dolgozzon a gép. De mik ezek a kívánalmak? Például, a lehető legkevésbé szárítsák és mozgassák a talajt - ezek pedig a mai modern technológiának, gépeknek és technikáknak köszönhetően abszolút megvalósíthatóak, szinte mindent paramétert.
A drónok szintén úttörőnek számítanak, sőt, már önmagában az, hogy ezek az eszközök is jelen vannak az agráriumban, nagy dolognak számít. De miért is jó pontosan? Sokan attól félnek, hogy olyan helyekre is kerül a növényvédő szerekből, ahová nem kellene, például tavakba, ám ezek az eszközök érzékeli, ha víz fölé érnek. A légi permetezéssel nagyon gyorsan meg lehet tenni olyan beavatkozásokat, amikre nagy szükség van, továbbá új kapukat is kinyithat. Egyébként többféle céllal lehet alkalmazni drónokat, az ellenőrzés, a felderítés és a kijuttatás a legjellemzőbb használati lehetősség. Használatukkal gyorsabban több pontos adathoz és pontos precíziós kijuttatási megoldáshoz juthatnak. A kijuttatott inputanyagok mennyiségi csökkentése mellett a hatékonyságunkból nem fognak veszíteni, valamint több pontos adat lesz, mely segítségével a termelési folyamat jobban ellenőrizhető. Összességében látszik, hogy a gond nagy, ami ellen csakis egy megfontoltabb, egységesebb és környezettudatosabb társadalom tehet.