A fejlődés azonban a nehézségek fokozódásával kezdődött. A kukoricatermesztés nehézségei számos európai országban megjelentek és várhatók a jövőben is, különösen a száraz kontinentális régiókban. Nagy a valószínűsége annak, hogy a nyár folyamán gyakoribbá válnak az időjárási szélsőségek a hosszú távú átlaghoz (1960-1990) képest: kevesebb csapadék, több meleg és hőségnap (átlaghőmérséklet >25ºC), hosszabb száraz időszakok, talajvízhiány alakulhat ki. Ezt súlyosbítja az Aspergillus spp. fertőzések előfordulásának gyakoriságát és az aflatoxin szennyeződés mértékét a kukoricanövény termőterületén (Dobolyi et al, 2013). Az átlagos éves hozam 17,0-33,5 tonna szilázs/ha volt Magyarországon az elmúlt 11 évben a 2012 és 2022 között betakarított silókukorica esetében. A hozamok 11 évből mindössze 5 évben haladták meg a 30 t/ha értéket. 2012-ben és 2022-ben pedig extrém alacsony hozamokkal kellett szembesülni (19,3 tonna szilázs/ha és 17,0 tonna szilázs/ha). A keményítőtartalom 213-360 g/kg sza. között mozgott a 2012-2022 közötti időszakban. A silókukoricát 2022-ben takarítottuk be a legalacsonyabb keményítőtartalommal (213±110 g/kg sza.) a rendkívül meleg és száraz nyár eredményeként. A gyenge eredmények azt mutatják, hogy a szélsőséges időjárás jelentősen csökkentheti a kukoricaszilázs táplálóértékét is, veszélyeztetve a tejelő tehenek megfelelő keményítő- és energiaellátását.

Az elmúlt 10 év adatai alapján (ÁT Kft. Takarmányanalitikai Laboratórium) összességében megállapítható, hogy a lucernaszilázsok és -szenázsok táplálóértéke, rostösszetétele, erjedésének minősége országos szinten közepes, messze elmarad a nemzetközi határértékektől, ezért jelentős veszteséget és kárt okoz a tejágazatban. Hozzá kell tenni, hogy lucernaszilázsaink és -szenázsaink jobb minőségűek, mint a lucernaszénáink, ezért támogatható ez a tartósítási mód. A lucernát növénytermesztési problémák is súlytják, mint pl. a pocok, kártevő bogarak inváziója, a nyári súlyos aszály és az ebből következő heterogenitás valamint a rövid élettartam. Figyelembe véve az USA-ban alkalmazott, minőségre vonatkozó irányelveket, a hazai közepes minőség miatt lucernaszilázsaink és -szenázsaink 60-65%-át a növendéküszők nevelésekor javaslom használni, mert a tejelő tehén tejtermelési potenciálját és hatékonyságát a hazai átlagos lucernaszilázs és -szenázs minőség rontja. A 150 RFV-értéket meghaladó és jól erjedt, tehát összességében jó minőségű lucernaszilázsok és -szenázsok etetése azonban nem okoz termelésdepressziót tejelő tehenekben! Azonban ezen jó minőség esetében is javaslom figyelembe venni és mérlegelni a nagy emészthetetlenrost-tartalmat, amikor a lucernaszilázs/szenázst a tejelő tehén adagjába illesztjük.

A kukoricaszilázs és/vagy a lucerna kivonása a takarmányadagból a nagy kockázatú területeken indokolt lehet. Vannak azonban más eszközök is tömegtakarmány-bázisunk fenntartásának stabilizálására.

Életképes megoldássá vált a kettős termesztés, amelyben az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabona- és fűszilázsok csökkentik a kukoricaszilázs nyári szárazság miatt bekövetkező terméskiesésének következményeit, és fenntartják a hektáronkénti biomasszahozamot. Emellett talajtakaró funkciót is ellátnak és a bendőkomfort megalapozói (különösen a nyári meleg időszakban).

A száraz kontinentális régiókban a közeljövőben alapvető lesz a kukoricaföldek öntözésének bevezetése silózás céljából is a hozamok fenntartása érdekében. Emellett a tarlómagasság szakmailag megalapozott beállítása (emelése) eszköz lehet a kukoricaszilázs keményítő- és energiatartalmának fenntartására (figyelve a szárazanyag-veszteséget).

A lucerna esetében a szántóföldi betakarítási technológia javítása az elsődleges feladatunk a jövőben, illetve a lucernaszilázs és -szenázs újrapozicionálása a takarmányadagban (150 RFV alatt a növendékállománynak adjuk). Ezenkívül a száraz kontinentális régiókban meg kell fontolni a nyári szárazságtűrő növények (Aspergillus spp. rezisztens BMR cirok, szudánifű és keverékek, mohar, köles) használatát, legalább a tenyésznövendék-állomány takarmányozása céljából (üszők). Így a kukoricaszilázs nagyobb hányada tartalékolható a tejelő tehén takarmányadagjába.

Összefoglalva, a klímaváltozás jelentős mértékben befolyásolja a hazai tejtermelést, ami nemzetgazdasági kérdés.

A tömegtakarmányok klímastratégiája, a száraz és meleg nyár okozta kockázathoz igazodó vetésforgó alaptétele lesz a jövő hazai tejtermelésének. Az őszi vetésű fű- és gabonafélék meghatározó jelentőséggel bírnak nemcsak a klímastratégia szempontjából, hanem kedvező étrendi hatásuk révén a tehén bendőkomfortját is támogatják és kimagasló rostemészthetőségüknek köszönhetően csökkentik az üvegházhatású gázok (elsősorban a metán) képződését. Környezetvédelmi szempontból pedig talajtakaró növényként szeptembertől áprilisig mérséklik a deflációt, az eróziót és a nitrogénkimosódást a talajból. Hozzá kell tenni, hogy a körkörösség elvéhez is jól illik a tömegtakarmány-termesztés fejlesztése, mert a home grown alapanyagoknak kisebb az ökológiai lábnyoma. Mindezek tulajdonságaik révén az őszi vetésű-kora tavaszi betakarítású fű- és gabonafélékből készült szilázsok hozzájárulnak egy hatékonyabb és gazdaságosabb tejtermeléshez. Az egynyári szárazságtűrő növények (korszerű BMR cirok, szudánifű, köles, mohar) pedig vészhelyzeti takarmányként segítik a tehenészeteket tavaszi takarmányhiány esetében.

1. táblázat: vetésforgó példák, 100%-ban tömegtakarmány-előállítás céllal (Németh és Fazekas, nem publikált)

2. táblázat: vetésforgó példák, vészhelyzeti szituációban (Németh és Fazekas, nem publikált)

A cikk szerzője: Dr. Orosz Szilvia