Március 19-én jön a tavasz meghatározó agráreseménye: Agrárium 2025
A rendezvény célja, hogy áttekintse mindazokat a fontos támogatási, szabályozási, finanszírozási, piaci és jövedelmezőségi változásokat, illetve kilátásokat, amelyek döntően meghatározzák az agrárgazdasági vállalkozások egész éves eredményes gazdasági/üzleti tevékenységeit.
Kistermelők, őstermelők és fiatal gazdák 50% kedvezménnyel regisztrálhatnak a rendezvényre!
A legelőterületek ésszerű hasznosítása számos nehézséggel terhelt: szétaprózottak a területek, nem optimálisak a termőhelyi adottságok, alacsony az állattenyésztés jövedelemtermelő képessége, a globális klímaváltozás egyre jobban érezhető hatásai pedig még inkább felerősítik az ágazat problémáit. A gyepterületek regeneratív használata ugyanakkor számos előnyel jár, amely során a talaj, a rajta fejlődő növényzet és a gazdálkodó is fejlődhet.
Nagy változás jön a magyar földeken: ezt már egy gazda sem kerülheti el
Szunyogh András Zala megyei gazdálkodó családjával szintén ezen értékek mentén építi a DEDES mintaprojektet, melynek legfőbb célja egy természettel együttműködő regeneratív mezőgazdasági mintabirtok létrehozása. Amint az a projekt honlapján is olvasható, a család egy olyan tudásalapú gazdálkodási modell felépítését tűzte ki célul, melynek fókuszában az élőhelyek megőrzése és megújítása, a legmodernebb legeltetés-menedzsment, valamint a teljesítményalapú szelekción alapuló állattenyésztés állnak. A célok elérését ráadásul széles spektrumú szakmai együttműködések is segítik, amelyek révén a legmagasabb természetvédelmi elvárásokat is teljesíteni tudják.
Ehhez a mindennapok során egy 250-300 hektáros családi gazdaságon belül 120 hektáron legeltetnek, egyrészt nagyon ritkának számító Akhal-Teke lovakkal, másrészt pedig Aberdeen Angusokkal, amelyből egy hetvenes anyaállományt birtokolnak. Az állatok egész évben ridegtartásban vannak, tehát a területen istálló és beálló sincsen, miáltal próbálják adaptálni őket a vegetáció évszakos, ciklikus változásaihoz. Emellett céljaik közé tartozik az is, hogy az állatok bélflórája minél jobban tudjon alkalmazkodni a tájban jelen levő növényzethez.
Ha nem történik változás, a talajok sorsa megpecsételődött
Adatok nélkül a legeltetés is csak tapogatózás a sötétben
A folyamatok optimalizálásához azonban az első lépés az, hogy megfelelő adatbázissal és minél pontosabb szintvonalas térképekkel kell rendelkezni a birtokról, melyek segítségével kiderülhet, hogy vannak-e szárazabb, vizesebb vagy épp meredekebb területek, ahol a legeltetés kevésbé lesz majd hatékony. De ezeken túl az adatok alapján akár arra is fény derülhet, hogy vannak-e olyan területek a birtokon, ahol várhatóan aktív erózióvédelemre lesz szükség – mutatott rá a KÁN Egyetemi Napok konferenciáján tartott előadásában Szunyogh András.
Mindez azért is érdekes, mert a csapadékeloszlás a jövőben várhatóan egyre szélsőségesebbé válik, melynek következtében néha rendkívül rövid idő alatt olyan nagy mennyiségű víz folyhat át a birtokon, melynek megfékezésére már a természetes vegetáció sem képes. Ilyen esetekben komoly dilemmát jelenthet, hogy a területen érdemes-e földmunkával védekezni. A szakember szerint tanácsos arra is gondolni, hogy ennek segítségével akár decentralizált itatási rendszert vagy néhány kisvizes élőhelyet is létre lehet hozni a birtokon, amely nemcsak az erózióvédelmet segítheti, de természetvédelmi szempontból is nagy potenciállal rendelkezik.
Forradalmi javaslat született, így oldanák meg a magyar gazdák problémáját
A siker kulcsa az állandó figyelem
A modern legeltetés-menedzsment értelmében nagyon ügyelnek a megfelelő szakaszolásra is, hogy az állatoknak ne kelljen túl sokszor ingázni az itatási pontok és az éppen aktuális legelő cellák között, melynek eredményeként minimalizálni lehet a taposási kárt, a visszalegelést. Ezen túl folyamatosan figyelik azt is, hogy a növényzet miként változik meg a legeltetést követően, melynek hatására esetenként rövidebb, 1-1,5 hónapos pihentetést alkalmaznak, szükség esetén viszont akár extrém hosszú szüneteket is bevezetnek.
Mint Szunyogh András előadásában kitért rá, az állatsűrűséget tekintve alapvetően a magas állatsűrűséget preferálják kis területen. Ennek oka egyrészt az, hogy e téren vannak jobb tapasztalataik a gyomosodás elleni küzdelemben, másrészt pedig az, hogy ezáltal egy adott időpillanatban a birtoknak sokkal kisebb részét használják, mint akkor, ha nagyobb teret adnak az állatoknak. Az állatállomány azonban olykor – például erősebb parazitanyomás miatt vagy az ellési időszakot követően – ettől eltérő igényeket mutat, amire természetesen reagálniuk kell.
Nagyon fontos az is, hogy állatainkat adaptálni tudjuk a vegetációhoz. Adjunk nekik lehetőséget arra, hogy minél több élőhelyről tudjanak növényeket gyűjteni, és ezzel tulajdonképpen azt a növénykombinációt egyénenként össze tudják állítani, amire aktuális életszakaszukban és egészségi állapotukban éppen szükségük van. Ehhez nagy segítséget jelentenek nekünk a szakaszos legeltetést támogató eszközrendszerek, melyek közül ki kell emelni a mobil villanypásztor technológiát. Gazdálkodóként nekünk nagyon flexibilis rendszerrel kell dolgoznunk, hogy mindig alkalmazkodni tudjunk a természethez, így olyan eszközök kellenek, amivel gyorsan, hatékonyan, megbízhatóan tudunk dolgozni
– hangsúlyozta előadásában a szakértő. Hozzátette: a legeltetés tervezése során kiemelt szerepet kap a természetvédelem is. Ha például egy védett vagy különösen fontos faj jelenlétét azonosítják a területen, lehetőség nyílik arra, hogy a legelőt speciális pihentetési időszakokkal tegyék kedvezőbbé az élőhely és a faj – esetükben konkrétan a vidrafű – megóvása érdekében. És hogy az egyes kvadrátokban a legeltetés hatásait pontosan nyomon tudják követni, 2018 óta évente élőhelymonitorozást és növénysűrűség-mérést is végeznek, ami egyúttal érdekes és értékes visszacsatolást is jelent a természetvédelmi szakemberek részéről.
Sorra tűnnek el a növényfajok a Földről: azonnali lépéseket sürgetnek
Mindezek mellett kiemelt figyelmet fordítanak a vegyszerhasználat minimalizálására, a parazitaproblémák kezelését pedig inkább menedzsmenttel és az állatok étrendjének optimalizálásával próbálják kezelni. Emellett külön ügyelnek arra is, hogy az itatórendszereket minél inkább decentralizálják, ha pedig természetes vízből kell itatniuk, gondosan korlátozzák az állatok hozzáférését. Ily módon ugyanis elkerülhetik, hogy az állatok letapossák a part menti területeket vagy trágyázásukkal rontsák a vízminőséget.
Mint a fentiek mutatják, ez a fajta legeltetés nemcsak egy gazdálkodási módszer, hanem egy szemlélet, amely a fenntarthatóságot helyezi előtérbe. Ha ehhez hasonló módon több gazda fordítana figyelmet a természet törvényeire, a pontos tervezésre és a biodiverzitás megőrzésére, az nemcsak a talajok és a legelők állapotán, hanem a globális ökológiai lábnyomunkon is jelentős javulást hozhatna. Az út nem egyszerű, ám a fentiekhez hasonló pozitív példák kiválóan megmutatják, hogy az elkötelezettség és a tudatos döntések milyen messzire vezethetnek.
