A dunavirág kérészek rajzása hagyományosan csak augusztus közepén szokott kezdődni, most viszont a jelek szerint jóval korábban beindult ez a természeti jelenség. Ennek oka az elképzelések szerint a minden rekordot megdöntő júniusi szárazság vagy a Duna alacsony vízállása lehet.

A dunavirág egyébként hosszú évtizedekig kihaltnak tűnt a Duna magyarországi szakaszán, 2012 nyarán azonban újra nagy tömegben megjelent, ami a szakértők szerint a folyó fokozatos tisztulásának jele.

Ám mivel rajzásuk napnyugta után veszi kezdetét, a közvilágítás fényei jelentős mértékben megzavarják nászrepülésüket és a tojásrakás folyamatát. Ennek következtében minden nyáron milliós nagyságrendben pusztulnak el az egyedek, mivel a víz helyett a kivilágított utakhoz és a hidak fölé vonzza őket a fény. Ez pedig nemcsak súlyos, több milliárd forintos természetvédelmi kárral jár, hanem a Duna ökoszisztémájára és anyagforgalmára is negatív hatással van, sőt a közlekedés szempontjából balesetveszélyes is lehet.

A probléma megoldására a legkézenfekvőbb megoldás a közvilágítás lekapcsolása lenne a rajzás időszakára, ez azonban forgalmas útszakaszokon újabb közlekedésbiztonsági kockázatot okozna. Alternatív megoldásként az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet és az ELTE munkatársai egy olyan fénysorompót alakítottak ki, mely a kérészeket a víz felszíne fölött tartva megakadályozza, hogy a kérésztömeg a folyót elhagyva a part menti vagy a hídon lévő lámpákhoz repüljön – adta hírül korábban az Ökológiai Kutatóközpont. Az innovatív, időjárásálló rendszert a képünkön látható tahitótfalui hídnál építették ki először.

Mint az Karácsony Gergely főpolgármester fenti posztjában is olvasható, a tahitótfalui Tildy Zoltán híd után Budapesten elsőként az Árpád híd kapott ilyen speciális kék reflektorokat a Fővárosi Önkormányzat beruházásában. Ennek működésével tehát azt érik el, hogy a rajzó kérészek többsége megtermékenyített tojáscsomóival együtt nem az aszfaltra, hanem a Duna vizébe hullik, miáltal utódaik megmenekülhetnek.